189996. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kardvívó mérkőzés elbírálására
felület érintkezésekor indul el. Ha az II integrátor kimeneti feszültsége nem érte el az U1 referencia feszültségfonás feszültségét és a Hl szintkomparátor nem billent át, és a KI kard-Fl felület továbbra is érintkezik, akkor újabb impulzus kitöltési tényező mérés indulhat el. így például az átvágás vagy kötésszúrás esetén érvényes találatot lehet kijelezni. A védő vívó zárlatos Kl, K2 kardjára vágó támadó vívó nem okoz találatjelzést az SÍ, illetve S2 rezgésérzékelő használata nélkül sem, az impulzus kitöltési tényező mérés esetén, csak akkor, ha állandó, megszakítás nélküli villamos kapcsolatba kerül a két Kl, K2 kard. Ez a gyakorlatban viszont a vívók állandó mozgása miatt nem fordul elő. Természetesen az SÍ, illetve S2 rezgésérzékelők használatával kombinálva az impulzuskitöltési tényező mérést, a fenti esetben az SÍ, illetve S2 rezgésérzékelők kimenetei szakadás állapotban vannak, így soha nem történik a zárlatos Kl, K2 kardon találatjelzés. A találmány szerinti berendezés 2. ábrán feltüntetett változata az a-tól d-ig feladatokat és részben az e) feladatot az impulzus kitöltési tényező mérés alkalmazásával oldja meg, és részben az e) feladatot és egészben a f-et az SI, S2 rezgésérzékelő felhasználásával oldja meg. A gyakorlatban szükséges, hogy a berendezés működése független legyen a V1...V4 csatlakozóvezetékek, ezek csatlakozásainak, valamint a találati Fl, F2 felületek és a Kl, K2 kardok oxidációjának villamos ellenállásától. Ezenkívül minden bemeneti pontra kb 30 m hosszúságú vezeték csatlakozik, ezért a villamos zavarjelek elleni védelemre is szükség van. A "nem érvényes" találati felületen esett találatok (mélyvágás vagy mélyre szúrás) kijelzése jelenleg a vívószakemberek szerint felesleges. Azonban ez csak gazdasági probléma, mert egy fémszövetes nadrág alkalmazásával a mélyvágás vagy mélyre szúrás kijelezhető. Két újabb, egymástól és az érvényes találatok jelzésére alkalmas LI, L2 lámpától megkülönböztethető lámpa, hozzárendelve a jobb- és baloldali vívókhoz, az említett eljárások bármelyikével alkalmas a "nem érvényes" találatok kijelzésére. A berendezés 1. ábra szerinti változata alkalmas a fejvéden, a fémmellényen és a fémnadrágon esett találatok minősítésére, azaz bármelyik találati felületen alkalmazható. A berendezés 2. ábra szerinti változata elsősorban alkalmas a fémmellényen és a fémnadrágon esett találatok minősítésére, másodsorban megszorítással használható a fejvéden esett találatok minősítésére. Ugyanis a fejvédet egy lágy vezető bevonattal kell ellátni, hogy megakadályozzuk a támadó kardpenge gyors visszapattanását A KT1, KT2 impulzuskitöltési tényező-mérő áramkör minimális mérési ideje 2-4 ms között van, mert a zárlatos Kl, K2 kardhoz érő támadó kardpengének 1-2 visszapattanását ki kell tudni értékelni, míg a fejvéd kemény rostélyáról 1 ms-nél kisebb idő alatt is visszapattanhat a támadó kardpenge. A gyakorlatban a két eljárás bármelyike alkalmazható, kombinálva is. Például a fejvéden az 1. ábra szerinti változatot, míg a fémmellényen a 2. ábra szerinti változatot alkalmazzuk. Vagy a fejvédet és a fémmellényt villamosán összekapcsolva, egy vezetékre kapcsoljuk az érvényes találati Fl, F2 felületet. Ilyenkor a szokásos háromvezetékes kábeldob fennmaradt, harmadik ágára köthetjük a fémnadrágot, a mélyvágás kijelzésére, akár az 1. ábra, akár a 2. ábra módszerével megoldva a találatok minősítését Az SÍ, illetve S2 rezgésérzékelő működése a következő: A különféle vágások és a szúrás által a kardpengén, illetve a Kl, K2 kard kosarán keltett és a kardmarkolatra, illetve a kard kosarára átterjedő rezgéseket, célszerűen a kard kosarán felerősített SI, S2 rezgésérzékelővel felfogjuk és villamos jellé alakítva, felhasználjuk a találatok erősségének érzékelésére. A három irányú érzékenységet úgy biztosítjuk, hogy például három, egymásra merőleges tengelyű elektromechanikus átalakítót használunk. Lényeges kérdés a kardpenge illetve a Kl, K2 kard kosár gyorsulását vagy lassulását késve követő érzékelő tömeg nagysága, illetve elhelyezkedése. A három elektromechanikus átalakító működhet közös érzékelő tömeggel, de működhetnek egyenként külön érzékelő tömeggel is. Ez utóbbi esetben a különböző irányú érzékenység mechanikusan könnyebben beállítható. A három rezgésérzékelőt, működési elvétől függően sorba vagy párhuzamosan kötjük, hogy villamos jeleik összeadódjanak és legkevésbé terheljék egymást villamos szempontból. Például piezoelektromos átalakítót használva, célszerű azokat párhuzamosan kötni kapacitív viselkedésük miatt, de például mágneses alapelvű átalakítónál, ahol például tekercsben mozgó mágnes az érzékelő tömeg, célszerű a tekercseket sorbakötni. Piezoelektromos elvű átalakítókat és közös érzékelő testet használva, a háromirányú rezgésérzékeléshez már két peizoelektromos átalakító is elegendő. (6. ábra) Az SI, S2 rezgésérzékelő elektromechanikus átalakítóval (6. ábra), valamint elektronikus áramkörrel (7. ábra) van kialakítva. Az elektromechanikus átalakító (6. ábra) 3, 4 nyomatékérzékelő elemmel van ellátva, amelyek egyik végükön 6 rugalmas keretre és másik végükön 7 alaplemezre vannak erősítve. A 6 rugalmas keretre továbbá 5 tartórúd van erősítve, amelynek egyik vége 2 rugalmas rögzítőelemen keresztül a 7 alaplemezen van befogva, míg másik végére 1 érzékelő test van erősítve. Az 1 érzékelő test megfelelő felerősítésével ugyanis elérhetjük, hogy az 1 érzékelő testre ható mindhárom irányból érkező rezgések a 3, illetve 4 nyomatékérzékelő elem - amely előnyösen piezoelektromos átalakító - valamelyikén vagy mindkettőn mechanikus deformációt okozzanak, és így azok villamos jelet adjanak. Az 1 érzékelő test felfüggesztésére és az erőhatásnak a 3, illetve 4 nyomatékérzékelő elemre való átadására szolgál az egyik végén a 2 rugalmas rögzítőelem útján befogott — például gumiba ágyazott — 5 tartórúd vagy cső, mely kb. 0,5-0,8 mm átmérőjű. Az 5 tartórúd kb. a közepén adja át a 6 rugalmas kereten keresztül az erőhatást az egyik végükön a 7 alaplemezre erősített 3 és 4 nyomatérzékelő elemeknek. Az 5 tartórúd másik végén helyezkedik el az 1 érzékelő test,^ mely 1-3 g tömegű. Az 5 tartórúd az 1 érzékelő test felőli végének oldalirányban görbített alakja miatt elérhetjük, hogy az 5 tartórúd hossztengelye irányában ébredő rezgés is érzékelhetővé válik, mivel így az 1 érzékelő test hossztengely irányú rezgésekor is adódik át hajlítónyomaték a 3, illetve 4 nyomatékérzékelő elemre a 6 rugalmas _ kereten keresztül, Piezoelektromos átalakítók használata esetén biztosítani kell a hozzácsatlakozó elektronika nagy bemeneti ellenállását (0,5-10 Mohm), így 3-5 V feszültségű jeleket is kaphatunk. Célszerűen olyan elektronikus kapcsolási elrende5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
