189971. lajstromszámú szabadalom • Jogosító kártya
1 189.971 2 ban a 8. ábrán láthatjuk. E célra a 25 és a 26 visszaállító kampó szolgál, amelyek a 14 fedőlapon rögzített, a 19 rés síkjához képest függőleges 27 és 28 tengely körül elfordulhatnak A 25, 26 visszaállító kampók úgy vannak rugalmasan előfeszítve, hogy 31, 32 horgos végződéseikkel a 3—6 tolókákba kapaszkodhassanak. A 25, 26 visszaállító kampók végein a 19 rés felé ferdén kiképzett 29 és 30 ferde felületük van. Az 1 jogosító kártya bevezetésénél a 29 és 30 ferde felületénél a 3-6 tolókák a 25, 26 visszaállító kampókat úgy nyomják szét, hogy a 3-6 tolókák mellettük elcsúszhatnak. Az I jogosító kártyák ellentétes irányú visszahúzásánál ezzel szemben a 25 és 26 visszaállító kampók a 31 és 32 horgos végződésükkel a 3-6 tolókákba kapaszkodnak és ezeket az 1. ábrán értelmezett jobb felé kényszerítik ütközésig. A 25, 26 visszaállító kampók rugalmasan meghajtó anyagból, például műanyagból készülnek. Rugalmasságuk következtében a száruk a 9. ábrán szemléltetett módon meghajlik kifelé, amint a 3-6 tolóka az ütközőhöz vissza van húzva és a 31, 32 horgos végződésreható erő megnövekszik. A 25. 26 visszaállító kampó végül addig hajlik kifelé, hogy a 3—6 tolókával való kapcsolat oldódik és az 1 jogosító kártyát ki lehet venni A 2. és a 3. ábrán bemutatott kiviteli alak lényegében megegyezik az 1 jogosító kártya előbbiekben leírt kiviteli alakjával. Csupán a 33, 34, 35 és 36 tolókák, amelyek a 2. ábrán alulról láthatók (a tényleges 1 jogosító kártya és a hozzátartozó 33, 34, 35 és 36 tolókák nézetét tünteti fel), különböznek az 1. és az la. ábrákon bemutatott 3, 4, 5 és 6 tolókáktól abban, hogy úgy vannak kialakítva, hogy a 2 csúszópályával beakasztható kapcsolatot képezhetnek. A 4. ábra alulnézetet, az 5. ábra pedig metszetet ábrázol. A 33 tolókának ívalakúan kiképzett 37 falrésze van, ami befeléhajló 38 és 39 szárával a 2 csúszópálya 40 külső élére támaszkodik. Amint az az 5. ábrán látható legjobban a 33 tolóka a 41 alaplapjával érintkezik a 2 csúszópálya alsó oldalával.A 41 alaplappal ellentétes oldalán mindkét 38, 39 száron olyan 42 és 42 vezetőrész van, amelyek a 2 csúszópálya felső oldalával érintkeznek. A 2 csúszópályán lévő 7 ellenállás-pályához alulról irányítva a 4Í alaplap végén olyan paletta alakú kidomborodás van, amely a 33 tolóka mozgatásakor a 7 ellenállás-pályán csúszik végig. A 2 csúszópálya teljes hosszában az alsó oldalán 44 és 45 fogazat van (lásd 2. ábrát). A 33 tolóka 41 alaplapjának egyik végén olyan rugalmasan hajlíthatóra kiképzett 46 kar van, amely olyan alakú és elhelyezésű, hogy a 44 ill. 45 fogazattal kapcsolódik. A 46 karnak a 44 ill. 45 fogazattal kapcsolódó 47 végződése olyan ferdeségű, hogy a 33 tolóka és a 44 ül. 45 fogazat fogai közötti akaszkodó kapcsolat a 2. és a 4. ábrán bemutatott helyzetben ugyan a 33 tolóka bal felé történő mozgatásakor oldódik, azonban jobb felé nem oldható. A felhasználó a beállításnál nyomást gyakorol az 55 nyíl irányában (lásd a 2, ábrán) a 37 falrészre, ekkor a rugalmas kiképzésű 38 és 39 szárak bizonyor mértékben meghajlanak úgy, hogy a 46 kar és a 44 ül. 45 fogazat fogai közötti kapcsolat oldódik és a 33 tolóka mindkét irányban a kívánt beállításhoz mozgathatóvá válik. A kiválasztott beáüításnál a kapcsolódás létrejön. Így most az 1 jogosító kártyát a 12 készülékbe betolhatjuk úgy, hogy a 33 tolókát a rögzítés következtében a 25 és 26 visszaállító kampók nem tudják eltolni. Ezzel szemben a visszahúzásnál a ferde 47 végződések következtében a 33, 34, 35 és 36 tolókák az alaphelyzetbe tolódnak vissza. (Ugyanis mindegyik tolóka hasonló felépítésű, mint a 33 tolóka). A 6. és 7. ábra a 48 jogosító kártya egy olyan kiviteli alakját mutatja be, amelynél a 7 ellenálláspálya, továbbá a 7 ellenálláspályára a feszültség bevitelére szolgáló 8 és 9 vezetőpálya közvetlenül a 48 jogosító kártyára van feMve. A 48 jogosító kártyán olyan rések vannak, amelyekben - úgy mint a korábban leírt kiviteli példáknál - fémes vezető 49. 50, 51 és 52 tolókák csúsztathatók el. Ezeknek a beáüítása a 48 jogosító kártya egyik oldalán levő megfelelő 53 skála segítségével lehetséges. Mind a 2-5. ábrákon feltüntetett kiviteli alaknál, mind a 6-7. ábrákon szereplő kivitelnél a tényleges kiértékeli folyamat azonos módon úgy történik, mint azt előbb az első kiviteli példa kapcsán leírtuk. A jogosító kártyák mindkét utóbb leírt kiviteli alakja egyébként a korábban ismertetett 12 készülékkel értékelhető ki. Az előzőekben leírt kiviteli példáknál a tolókák beáüításához a jogosult felhasználót jellemző titkos számot lehet használni. Alapjában véve azonban az is lehetséges, hogy a tokókák egyikét, vagy további tolókákat a készülék részére utasítások betáplálására használjuk fel. Az 1. ábrán feltüntetett kiviteli alaknál a 4 tolókát Üyen utasítások betáplálására használjuk. E célra az 1 jogosító kártyán az 54 számskála van feltüntetve. A 4 tolókával a kezelő személy például az 54 számskálán egy meghatározott Összeg lehívását állíthatja be. A 22 csúszóérintkezőn keresztül a beállításból adódóan egy ellenáüásérték van meghatározva. Ezt megfelelő átalakító kettes számrendszerbeli kóddá alakít át, s ennek révén pénzkiadó készüléket működtet. Az előzőekben leírt találmány Szempontjából lényeges, hogy a különböző csúszópályák 7 eüenállá-pályái ne legyenek egyformák, hanem egymáshoz képest véletlenszerűen különböző kialakításúak legyenek. Fontos továbbá az is, hogy az ismertetett módszerrel ne közvetlenül az eüenállásértéket, hanem mindig a feszültségosztás arányát mérjük, így az önmagában lineáris látható skála mindig átvetítődik egy nemlineáris, egyedi jellegű karakterisztikára, úgy hogy a személy titkos szám ismeretében maga a felhasználó sem tud ezzel beáüítani egy másik csúszópálya-értéket, mert ennek az eüenállás pályája más jeüegű, és azonos beáüítás más információt eredményez. A 11. és a 12. ábra szerinti 110 jogosító kártya a viszonylag merev műanyag 111 keretből és a műanyag 111 keretben cserélhetően rögzíthető 112 adathordozóból áü. A derékszögű négyszög alakú műanyag 111 keret két részre van osztva. Van egy lapalakú 113 alaprésze, amire rá fekszik a 112 adathordozó lapja. A 113 alaprészből a sarkok közelében a 114 csapok állnak ki, amelyek a 112 adathordozó 115 lyukain nyúlnak keresztül. A második 116 keretrész részben átfogja a 113 alaprészt, úgyhogy a műanyag 111 keretet alkotó 113 alaprész és 116 keretrészek egymással szilárd kapcsolatban vannak, miközben a 114 csapok a 116 keretrész megfelelő lyukaiba behatolnak. A 116 keretrész szélének L-alakú keresztmetszete van, amelynek az egyik szára átfedi a 112 adathordozó kerületi sávját és rányomja ezt a 113 alaprészre. A 112 adathordozó - ami a 14. ábrán külön van feltüntetve - lényegében derékszögű négyszög alakú és papírból van vagy valamüyen fóliából van. A 112 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
