189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére
189912 11 A 3. ábrán a 18 jelzésű fedelet a 20 jelzésű bedugónyílást lezáró helyzetben ábrázoljuk. A 18 jelzésű fedél letolásakor egy megfelelő 19 jelzésű kiugró rész segítségével a 22 jelzésű tesztcsíkot is a 24 jelzésű hajlított alátámasztási felületre nyomjuk. Ekkor egyidejűleg a 38 jelzésű feszítópecek is a 22 jelzésű tesztcsík 53 jelzésű másik kivágásába nyomul. Amint láthatót a 40 jelzésű rugó a 38 jelzésű feszítőpecket a tesztcsík hosszirányában a közepétől távolodva olyan erővel feszíti, hogy megfelelő húzóerő hasson a 22 jelzésű tesztcsíkra, és ezáltal szorosan a 2 jelzésű betöltő szupportra feszüljön. A 42 jelzésű leolvasófej kissé kiáll a 24 jelzésű alátámasztó felület fölé, miáltal a 22 jelzésű tesztcsíkkal jó összesimulás érhető el. A 22 jelzésű tesztcsík 54 jelzésű hátlapján olyan mágneses réteg van, amely binárisan kódolt adatokat tartalmaz. Ezek az adatok a szupportnak az 56 jelzésű nyíl irányába való elfordulásakor automatikusan leolvasódnak, és egy alkalmas elektronika segítségével megfelelően kiértékelődnek. A 4. ábrán az elforduló mozgáB végponti helyzetét ábrázoljuk. É 8zrevesszük, hogy a 2 jelzésű felfogó szupportnak a 42 jelzésű szilárdan rögzített leolvasófejhez képest való elfordításával ez az elfordítás után a 22 jelzésű tesztcsík kezelővégéhez kerül, azaz a mágneses leolvasófej az elforduló mozgás alatt a 22 jelzésű tesztcsíknak a mágneses réteggel borított egész részét végigsúrolja. A 4. ábra a 2 jelzésű felfogó szupportot és a 6 jelzésű mérőegységet mérőhelyzetben mutatja. Az 58 jelzésű mérőblende meghatározott módon felfekszik a tesztcsík 60 jelzésű mérőfelületére olyképpen, hogy a 46 jelzésű nyomólapkára és a 48 jelzésű rugóelemre tartósan az előre meghatározott nyomásérték hat. Az 5. ábra az 58 jelzésű blende 59 jelzésű érintkezési felülete által végzett mozgás különböző fázisait mutatja erősen torzított ábrázolásban a 22 jelzésű tesztcsíkhoz való közelítéskor, miközben ez szilárdan rögzített vonatkozási alapot képez. Felismerhető a 22 jelzésű tesztcsík 29 jelzésű alapcsíkjára teljes felületén felfekvő 61 jelzésű plazmanyerő réteg. Efölött van a 62 jelzésű fedőlapként kiképzett, felülnézetben téglalapalakú fedőréteg, amely csak a 63 jelzésű szélénél csatlakozik a 29 jelzésű alapcsíkhoz (az ábrázolt kiviteli alakban a 61 jelzésű plazmanyerő réteg fölött). Az 5a ábrán ábrázolt mozgási szakaszban az 59 jelzésű érintkezési felület egyik Bzéle éppen érinti a 62 jelzésű fedőlapot, és kezdi ezt lefelé nyomni. Az 5b ábrán a 62 jelzésű fedőlap röviddel azelőtti helyzetben van, hogy a 61 jelzésű plazmanyerő réteggel érintkezésbe kerülne. Az 5c ábrán az 59 jelzésű érintkezési felület teljesen felfekszik a 62 jelzésű fedőlapra, ez pedig a 61 jelzésű plazmanyerő rétegre. Észrevesszük, hogy az 59 jelzésű érintkezési felület olyan 19 mozgást végez, amely lényegében két komponensből tevődik össze, nevezetesen egy elforduló mozgást és a 22 jelzésű tesztcsík felületével párhuzamosan a 62 fedőlap 63 rögzltőszélétől távolodó irányú mozgást. Az elforduló mozgásnak az 5. ábra szerinti ábrázolásnál, ahol mint említettük, a vonatkozási rendszer a 22 jelzésű tesztcsíkkal együtt mozog, úgy hogy ez az ábrán rögzítettnek tűnik, nincs szilárd forgástengelye. Azonban amint az ábrákból látható, a forgástengely az ábrázolt közelítési fázisban mindig a 62 jelzésű fedőlap 63 jelzésű rögzitőszéle közelében van, és ezzel közelítőleg párhuzamos állású. Ebből adódik, hogy a közeledés utolsó fázisában az 59 jelzésű érintkezési felület által a fedőlapra gyakorolt nyomás annak rögzítőszélétől távolodó irányban, tehát az 5. ábrán balról jobbra alakul ki. Ezáltal a levegőzárványok kiküszöbölődnek. így nem árt, hogy - amint az 5a ábrán látható - a közelítési fázis kezdetén az 59 jelzésű érintkezési felület a 62 jelzésű fedőlapot először a 63 jelzésű rögzitőszéltől távolabbi végén érinti. Csupán az a döntő, hogy az idézett elforduló mozgás a közelítés végső fázisában (5b és 5c ábra) megvalósuljon. A 62 jelzésű fedőlapnak a 61 jelzésű plazmanyerőréteghez való még egyenletesebb hozzányomását a teszthordozó felületével párhuzamosan, az 5. ábrán balról jobbra irányuló, leírt mozgáskomponenssel érjük el. Az 5. ábra nyomán leírt mozgásmenet egy olyan konstrukciónál, amilyent az 1-4. ábrákon ábrázolunk, azáltal valósul meg, hogy a 46 jelzésű nyomólapka és az 58 jelzésű mérőblende a hozzájuk tartozó 12, illetve 14 jelzésű forgástengelyek kőzéppontjsdkat metsző sugaraihoz (RÍ ill. R2) viszonyítva megfelelő módon van elhelyezve olyképpen, hogy a közelítési fázisban a pillanatnyi mozgás, valamint a 46 jelzésű nyomólapkának, illetve az 58 jelzésű mérőblendének a mindenkori sugárhoz való hajlásszöge, továbbá ezeknek a forgástengelytől való távolsága meg van határozva. Azt, hogy egyedi esetben milyen elrendezést kell választani, a hajtóműtan segítségével számítás útján vagy optimalizálási kísérletekkel határozhatjuk meg. Különösen előnyösnek bizonyult egy említett fajtájú olyan konstrukció, amelynek esetében a 46 jelzésű nyomólapka a 24 jelzésű alátámasztó felület görbületét közel érintőlegesen folytatja, és amelynél az 58 jelzésű mérőblende 59 jelzésű érintkezési felülete a hozzátartozó 14 jelzésű forgástengelyből induló, a közepén áthaladó sugárhoz (R2) úgy hajlik, hogy az 59 jelzésű érintkezési felületre bocsátott L jelzésű merőleges a 14 jelzésű forgástengelynek a 2 jelzésű felfogó szupporttal ellentétes oldalán halad. A 6. ábra az 58 jelzésű blendével ellátott 6 jelzésű mérőegység felnagyított alsó részét mutatja. Észreveendő továbbá egy 76 jelzésű tartó egy 78 jelzésű melegítőlappal, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
