189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére

.7 18901? 4 A találmány tárgya készülék testfolya­dék alkotórészeinek analitikai meghatározásá­ra szolgáló teazthordozó kiértékelésére mérő­­egységgel és olyan helyzetbeállító berende­zéssel, amelynek segítségével a teszthordozó olyan méróhelyzetbe állítódik be és rögzítő­dik, hogy tesztfelülete a méróegységhez ké­pest meghatározott helyzetben lesz. Testfolyadékok, így például vér vagy vizelet alkotórészeinek meghatározására a klinikai kémiában egyre inkább használnak szilárd teszthordozókat. A klasszikus mód­szerekhez képest, amelyeknél a mintákat fo­lyékony reagensekkel elegyítik, ezek az eljá­rások főként jelentősen leegyszerűsített ki­vitelezhetőségükkel tűnnek ki. A teazthordo­­zókat lényegében csak még a mintával kell érintkezésbe hozni, és utána egy viszonylag egyszerűen felépített kiértékelő készülékbe kell helyezni. Ezáltal nagymértékű megbízha­tóság érhető el kevéssé képzett személyzet által való kezelés esetén is. Ezenkívül ilyen­fajta készülékek decentralizáltan mindenkor ott állíthatók fel, ahol az analízisre szükség van, és annak eredménye rövid időn belül problémamentesen rendelkezésre áll. Hasonlóképpen egyszerű fajta teszthor­dozók sok év óta ismertek olyan tesztcsíkok formájában, amelyeknél a reakcíóréteget tar­talmazó teszlfelület valamilyen hosszúkás mü­­anyagcslkra van felhordva, amelynek erőssé­gét és anyagát úgy választják meg, hogy együttesen hajlékony legyen. Amennyiben si­kerül, hogy az ilyen tesztcsíkok tesztfelüle­tein a szfnreakciót a meghatározandó alkotó­rész koncentrációjával nagyfokú pontosság­gal összekapcsolják, akkor a tesztcsíkok megfelelő készülékek segítségével kvantitatí­­ve kiértékelhetők. Ez rendszerint úgy törté­nik, hogy a tesztfelület diffúz visszaverőké­­pességét a reakció után valamilyen reflexiós fotométerrel mérik. A kiértékeléshez használt készülék mi­nőségét és használati tulajdonságait lényegé­ben a tesztfelületnek a készülék mérőegysé­géhez viszonyított helyzetének beállítására alkalmazott berendezés határozza meg. Ennek egyrészt úgy kell kialakítva lennie, hogy a teszthordozó lehetőleg könnyen és probléma­­mentesen behelyezhető legyen, és az elvég­zett méréB után ismét könnyen kivehető le­gyen. A helyzetbeállító berendezésnek azon­ban egyúttal olyannak kell lennie, hogy a tesztfelüietet a méróegységhez képest na­gyon pontosan reprodukálhatván ugyanabba a helyzetbe állítsa be. Olyan sík teszthordozó esetében, amilyen a találmány szerinti készü­léknél alkalmazás szempontjából számításba jön, ezt a követelményt kétféle szempontból kell figyelembe venni. Az egyik szempontból a teszlfelület kiértékelhető területét ponto­san a mérőegység alá kell beállítani. Ebben a vonatkozásban gyakran magas követelménye­ket kell támasztani, mivel a tesztfelület kiéi— lékelhető területe nagyon kicsi, hogy egy­részt a tesztfelületnek csak a leghomogénabb középső felült *t használjuk, és másrészt le­hetőleg kevés reagens és lehetőleg kis min­tamennyiség elegendő legyen. A másik szem­pontból a tesztfelület és a mérőegysóg kö­zötti távolságnak is a lehető legpontosabban reprodukálhatnak kell lennie, mivel ennek a távolságnak minden ellenőrizhetetlen változá­sa meghamisítaná a mérési eredményt. Az elöljáróban jelzett fajtájú ismert készüléke­ket, például a 37 484. sz. európai közzétételi iratban, az 1 303 758. sz. nagy-britanniai közzétételi iratban és az 1 598 086. sz. nagy-britanniai közzétételi iratban írnak le. Az Összes ilyen készülék esetében a teszt­csíkként kiképzett teszthordozónak a teszt­­felület irányába való beállítását azáltal érik el, hogy a tesztcsíkot megfelelő olyan csator­nába vagy mélyedésbe helyezik bele, amely­nek oldalfalai addig vezetik a tesztcsíkot, amíg az egy ütközőhöz ér. A csatorna arra is alkalmas, hogy a tesztfelúletre merőleges irányban való beállítást is biztosítson, ha kónikusan van kiképezve, ahogy ez például az 1 303 758. sz. nagy-britanniai közzétételi irat esetében kiderül. Ebben az esetben azonban a tesztcsík behelyezése nehézkesnek bizonyul. Amint a 3 130 749. sz. német szövetségi kőztársaságbeli közzétételi iratban leírják, különösen előnyös teezthordozók lehetővé te­szik, hogy a kívánt analitikai meghatározáso­kat közvetlenül vérmintán végezzük el, anél­kül, hogy szükséges lenne előbb cenlrifugá­­lással plazmát vagy szérumot nyernünk. Eb­ből a célból az ott leírt teszthordozónak van egy olyan, az alapcsikra felhordott sík elvá­lasztórétege, amelyre az egyik végén a vér­mintát felviBzik. Az elvélasztóréteg olyan üvegrostszővetből áll, amely a vőrösvértes­­teket a felviteli hely közelében visszatartja. A vérplazma viszont szétterjed a rétegben, úgy, hogy az elválasztórétegnek a felviteli helytől távolabbi részében egy »plazmató" éli rendelkezésünkre. Efölött legalább egy olyan reakcióréleg van, amely valamilyen reagen­sekkel impregnált papírból áll, és csak egyik szélén van teszthordozóra rögzítve mint egy fedőlap. Ezen réteg és az elválasztóréteg kö­zött egy hidrofób háló is lehet. A plazma a leírtak szerinti kinyerése után a reakció ilyenfajta teszthordozó esetében egyszerűen úgy indítható, hogy az egyik oldalánál rögzí­tett fedőlapra teljes felületén nyomást gyakorolunk. Ilyenfajta teszthordozó kiérté­keléséhez a megfelelő kiértékelő készüléknek egy olyan helyzetbeállító berendezéssel kell rendelkeznie, amely a tesztcsíkot attól függetlenül, hogy a méróegységhez van-e nyomva vagy sem, pontosan beállítja. A találmány feladata az, hogy egy teszt­­hordozók kiértékelésére szolgáló készüléket és különösen annak a teszthordozó befogásá­ra és helyzetbeállítására szolgáló berendezé­sét a lehető legegyszerűbb kezelés és kiér­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents