189912. lajstromszámú szabadalom • Készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teszthordozó kiértékelésére
.7 18901? 4 A találmány tárgya készülék testfolyadék alkotórészeinek analitikai meghatározására szolgáló teazthordozó kiértékelésére mérőegységgel és olyan helyzetbeállító berendezéssel, amelynek segítségével a teszthordozó olyan méróhelyzetbe állítódik be és rögzítődik, hogy tesztfelülete a méróegységhez képest meghatározott helyzetben lesz. Testfolyadékok, így például vér vagy vizelet alkotórészeinek meghatározására a klinikai kémiában egyre inkább használnak szilárd teszthordozókat. A klasszikus módszerekhez képest, amelyeknél a mintákat folyékony reagensekkel elegyítik, ezek az eljárások főként jelentősen leegyszerűsített kivitelezhetőségükkel tűnnek ki. A teazthordozókat lényegében csak még a mintával kell érintkezésbe hozni, és utána egy viszonylag egyszerűen felépített kiértékelő készülékbe kell helyezni. Ezáltal nagymértékű megbízhatóság érhető el kevéssé képzett személyzet által való kezelés esetén is. Ezenkívül ilyenfajta készülékek decentralizáltan mindenkor ott állíthatók fel, ahol az analízisre szükség van, és annak eredménye rövid időn belül problémamentesen rendelkezésre áll. Hasonlóképpen egyszerű fajta teszthordozók sok év óta ismertek olyan tesztcsíkok formájában, amelyeknél a reakcíóréteget tartalmazó teszlfelület valamilyen hosszúkás müanyagcslkra van felhordva, amelynek erősségét és anyagát úgy választják meg, hogy együttesen hajlékony legyen. Amennyiben sikerül, hogy az ilyen tesztcsíkok tesztfelületein a szfnreakciót a meghatározandó alkotórész koncentrációjával nagyfokú pontossággal összekapcsolják, akkor a tesztcsíkok megfelelő készülékek segítségével kvantitatíve kiértékelhetők. Ez rendszerint úgy történik, hogy a tesztfelület diffúz visszaverőképességét a reakció után valamilyen reflexiós fotométerrel mérik. A kiértékeléshez használt készülék minőségét és használati tulajdonságait lényegében a tesztfelületnek a készülék mérőegységéhez viszonyított helyzetének beállítására alkalmazott berendezés határozza meg. Ennek egyrészt úgy kell kialakítva lennie, hogy a teszthordozó lehetőleg könnyen és problémamentesen behelyezhető legyen, és az elvégzett méréB után ismét könnyen kivehető legyen. A helyzetbeállító berendezésnek azonban egyúttal olyannak kell lennie, hogy a tesztfelüietet a méróegységhez képest nagyon pontosan reprodukálhatván ugyanabba a helyzetbe állítsa be. Olyan sík teszthordozó esetében, amilyen a találmány szerinti készüléknél alkalmazás szempontjából számításba jön, ezt a követelményt kétféle szempontból kell figyelembe venni. Az egyik szempontból a teszlfelület kiértékelhető területét pontosan a mérőegység alá kell beállítani. Ebben a vonatkozásban gyakran magas követelményeket kell támasztani, mivel a tesztfelület kiéi— lékelhető területe nagyon kicsi, hogy egyrészt a tesztfelületnek csak a leghomogénabb középső felült *t használjuk, és másrészt lehetőleg kevés reagens és lehetőleg kis mintamennyiség elegendő legyen. A másik szempontból a tesztfelület és a mérőegysóg közötti távolságnak is a lehető legpontosabban reprodukálhatnak kell lennie, mivel ennek a távolságnak minden ellenőrizhetetlen változása meghamisítaná a mérési eredményt. Az elöljáróban jelzett fajtájú ismert készülékeket, például a 37 484. sz. európai közzétételi iratban, az 1 303 758. sz. nagy-britanniai közzétételi iratban és az 1 598 086. sz. nagy-britanniai közzétételi iratban írnak le. Az Összes ilyen készülék esetében a tesztcsíkként kiképzett teszthordozónak a tesztfelület irányába való beállítását azáltal érik el, hogy a tesztcsíkot megfelelő olyan csatornába vagy mélyedésbe helyezik bele, amelynek oldalfalai addig vezetik a tesztcsíkot, amíg az egy ütközőhöz ér. A csatorna arra is alkalmas, hogy a tesztfelúletre merőleges irányban való beállítást is biztosítson, ha kónikusan van kiképezve, ahogy ez például az 1 303 758. sz. nagy-britanniai közzétételi irat esetében kiderül. Ebben az esetben azonban a tesztcsík behelyezése nehézkesnek bizonyul. Amint a 3 130 749. sz. német szövetségi kőztársaságbeli közzétételi iratban leírják, különösen előnyös teezthordozók lehetővé teszik, hogy a kívánt analitikai meghatározásokat közvetlenül vérmintán végezzük el, anélkül, hogy szükséges lenne előbb cenlrifugálással plazmát vagy szérumot nyernünk. Ebből a célból az ott leírt teszthordozónak van egy olyan, az alapcsikra felhordott sík elválasztórétege, amelyre az egyik végén a vérmintát felviBzik. Az elvélasztóréteg olyan üvegrostszővetből áll, amely a vőrösvértesteket a felviteli hely közelében visszatartja. A vérplazma viszont szétterjed a rétegben, úgy, hogy az elválasztórétegnek a felviteli helytől távolabbi részében egy »plazmató" éli rendelkezésünkre. Efölött legalább egy olyan reakcióréleg van, amely valamilyen reagensekkel impregnált papírból áll, és csak egyik szélén van teszthordozóra rögzítve mint egy fedőlap. Ezen réteg és az elválasztóréteg között egy hidrofób háló is lehet. A plazma a leírtak szerinti kinyerése után a reakció ilyenfajta teszthordozó esetében egyszerűen úgy indítható, hogy az egyik oldalánál rögzített fedőlapra teljes felületén nyomást gyakorolunk. Ilyenfajta teszthordozó kiértékeléséhez a megfelelő kiértékelő készüléknek egy olyan helyzetbeállító berendezéssel kell rendelkeznie, amely a tesztcsíkot attól függetlenül, hogy a méróegységhez van-e nyomva vagy sem, pontosan beállítja. A találmány feladata az, hogy egy teszthordozók kiértékelésére szolgáló készüléket és különösen annak a teszthordozó befogására és helyzetbeállítására szolgáló berendezését a lehető legegyszerűbb kezelés és kiér5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
