189911. lajstromszámú szabadalom • Összetett elektróda ívkemencékhez

3 189911 4 A találmány tárgya általánosságban elektromos ívkemencékhez használatos elekt­róda, közelebbről meghatározva: összetett elektróda, amely egy folyadékhűtéses, hosszú élettartamú, de elégő, elfogyó felső részből áll, hozzácsatlakoztatva egy hagyományos elektródához (vagy egy elégő csúcsrészhez), mely a felső részhez folyadékhűtésű összekő­­tóelemekkel kapcsolódik. Az elektromos ívkemencék elektródáihoz alkalmazott hagyományos anyag a grafit. Ezek a grafitelektródák használatkor elég­nek, elfogynak - például a villamos acélgyár­tó ívkemencékben, - azon erózió és korrózió következtében, amelyet az oxidáció, szublimá­ció, lepattogzás és más tényezők hatása idéz elő. Ez az elektródafogyás magában foglalja a csúcsveszteségeket, az ivoszlopszakadásból adódó veszteségeket, de különösen a felületi oxidáció veszteségeit. Egy villamos ivkemence átlagos elektródafogyasztása négy-nyolc kg grafit, egy tonna előállított acélra számítva. Az ivkemencék grafitelektródáinál a fo­gyás csökkentésének egyik módja egy védő­bevonat vagy burkolóanyag alkalmazása az elektródán, amelynek anyaga ellenáll az oxi­dációnak. Ezek a bevonatok rendszerint nö­velik az érintkezési ellenállást az elektróda­befogó felé, és számos közülük korrozív is, mivel foszforsav-alapúak. Ennek következté­ben nem terjedt el alkalmazásuk széles kör­ben. Egy másik módja a grafitelektródák fo­gyásának csökkentésének, hogy nem-fogyó elektródaszer keze te két, elektródarendszere­ket alkalmaznak. Ezek a rendszerek teljes hosszúságukban folyadékhűtéssel ellátott elektródákat használnak, külön kiválasztott berendezéssel, amely megvédi az elektródát a villamos ív igen magas hőmérsékletétől. Jólle­het a szabadalmi irodalomban le vannak Írva ilyen rendszerek, azonban ez a típus keres­kedelmileg nem volt eredményes. Javasolták azt is, hogy olyan összetett elektródákat használjanak, amelyek szén­­vagy grafitrészeket tartalmaznak, vízhűtéses fémrészekhez csatlakoztatva, s ezek alkalma­sak lennének az ívkemencék elektródafo­gyasztásának csökkentésére. Számos szaba­dalmi leírás vonatkozik ilyen különleges, összetett elektródákra, mint például a 986.429 sz. USA (Becket); a 2,471.521 sz. USA (Mc Intyre és társai); a 3,392.227 sz. USA (Ost­­berg); a 4,121.042 és 4,168.392 sz. USA (Premi); a 4,189.617 és 4,256.918 sz. USA (Schwabe), valamint a 4,287.381 sz. USA-sza­­badalmi leírás (Montgomery), amelyek folya­dékhűtéses összetett elektródákat ismertet­nek ívkemencékhez. Hasonlóképpen az 50.682; 50.583 és 53.200 sz. Európa-szabadalmak leí­rásai (C. Conradty, Nurnburg) is különféle kialakítású összetett elektródákra vonatkoz­nak. A fentiekben vázolt hiányosságok nagy részéi kiküszöböli a 77 513 sz. Európa-sza­badalom, amely egy grafitból kialakított felső részű összetett elektródára vonatkozik, amely kettő vagy több, a felső rész teljes hosszán átnyúló, hosszanti fémcsővel van ellátva, amelyen keresztül a hűtőközeg áramlik. Ennek a megoldásnak azonban gyártás­technológia szempontból vannak hiányosságai, amennyiben az ilyen struktúrájú grafit cső­test megmunkálása nehézségekbe ütközik, rá­adásul, a több átfúrás miatt egy esetleges meghibásodás esetén már nehezen lehet használni fogyóelektródaként a hibás grafit­­rudal. Találmányunk a fentiekben vázolt hiá­nyosságok kiküszöbölését célozza. A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy lényegileg egy vízhűtéses összetett elektródát alkalmazunk, amelynek vastagfalú grafit csőteste van központi belső furattal, ezen belső furatban elhelyezkedő hűtőközeg bevezelőcsővel. Rendelkezik még egy üreges fém közdarabbal, mely a grafit csötestnek a kemence felőli végén helyezke­dik el, és egy hagyományos grafitelektródá­hoz való csatlako7,ásra szolgál. Van továbbá egy fém elosztószerelvénye a grafit csótest felső végénél, végül egy hűtőfolyadék-ellátó rendszere, ezen grafit csótest hűtésére. A csóalakú grafit fő szerkezeti elem - a grafit csőtest - egy grafit ivkemence-elekl­­ródából készült, két végénél menetes per­sellyel. A központi furat fala előnyösen szi­getelve, illetve tömítve van annak érdekében, hogy megakadályozzuk a víz befolyását vagy beszivárgását a grafitfalba vagy a grafitfa­lon át. A grafit csótest külső felületét vala­milyen oxidációgállószerrel kezelhetjük, vagy bevonattal, illetve impregnélással láthatjuk el, ez azonban nem minden esetben szüksé­ges. Az elektróda ki van fúrva, s a központi furat átmérője nem nagyobb, mint a perse­lyek kisebb átmérője, ilymódon nagy falvas­­tagság marad meg, ami előnyösen legalább 1/l-e a grafit csótest külső étmérőméretének. A fém közdarab belül üres. Egy hűtőközeg bevezetöcső, amelynek külső átmérője kisebb, mint az elektróda grafit csötestének belső furatátméröje, bevezet az üregbe egy elosz­­tószerelvénylől indulva. Ez bevezeti a hűtő­közeget az üreges közdarabba, a grafit cső­test közepén keresztül. A hűtőközeg ezután, innen felfelé haladva visszatér az elosztósze­relvényben lévő kivezetócBÓhöz, mégpedig a­­zon a körgyűrű-keresztmetszetű járaton ke­resztül, ami a hűtőközeg bevezetöcső, vala­mint az elektróda grafit csötestének belső fala között alakul ki. Az elosztószerelvény rendesen a grafit csótest felső végéhez csat­lakozik az ezen grafit csótest felső végénél lévő persely menetei révén. A hűtőközeg bevezetöcső el is hagyható, és magának a grafit csötestnek a középső furatát lehet erre a célra felhasználni. Ebben az esetben a középső furat körül sugár­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents