189892. lajstromszámú szabadalom • Feszültségkémlelő készülék

7 189892 8 A 4. ábrán a 7 teleptartó hengeres 18 hüvelyébe illeszkedő 13 belát látható, amely a telep - például 3 V-oe rúdelem - befogadá­sára szolgál. A hengeres 13 betét például rézből készül, és alsó részén a hengerpalást­hoz illeszkedő, ugyancsak réz anyagú 11 csatlakozó lapkához 28 csavarral és 29 anyá­val van hozzáerősitve a telepet feszitő 12 rugó. A 13 betéthez áramvezető 27 érintkező­­csúcs van hozzáerősítve. Az 5. ábrán a feszültségkémlelő készülék elektronikus áramköre látható, amely az 5 nyomtatott áramköri lapra van felszerelve. A fém 4 érzékelőlap sorbakapcsolt RÍ és R2 el­lenálláson keresztül csatlakozik a példakénti áramkörben 6 V-ob 31 telep negativ kapcsá­ra, amely az áramkör A pontja. Az RÍ ellen­állás jóval kisebb, mint az R2 ellenállás, például az RÍ ellenállás 300 kohm, az R2 el­lenállás pedig 1,8 Mohm értékű. Adott eset­ben az RÍ ellenállás el is hagyható. Az RÍ és R2 ellenállások közös pontja feszültségkorlá­tozó Dl és D2 diódával csatlakozik az áram­kör A pontjára ás a 31 telep pozitív kapcsá­ra, amely az áramkör B pontja, továbbá so­ros R3 ellenálláson keresztül II inverter be­menetére. Az II inverter kimenete soros D3 diódán keresztül 12 inverter bemenetére kapcsolódik, amely bemenet Cl kondenzátor­ral az A pontra, R4 ellenállással pedig a B pontra van kötve. Az R4 ellenállás például 1 Mohm értékű, a Cl kondenzátor pedig 100 nF kapacitású. Az II és 12 inverterek a D3 diódával, az R4 ellenállással és a Cl kon­denzátorral együtt 32 komparátort alkotnak, amely a bemenetén váltakozó feszültség je­lenlétét a kimenetén logikai jellel jelzi. A 4 érzékelőlap nyugalmi állapotban nyi­tott K kapcsolón keresztül csatlakoztatva van a B pontra is. A K kapcsolót a 15 nyomógomb megnyomása zárja. Az 12 inverter kimenete egyrészt D4 dió­dán keresztül 33 oszcillátor bemenetére, más­részt D5 diódán keresztül 34 oszcillátor be­menetére van csatlakoztatva. A 33 oszcilálor 13 inverlert tartalmaz, amelynek bemenete C2 kondenzátorral az A pontra van kötve, és kimenete R5 ellenállással van visszacsatolva a bemenetére. Az R5 ellenállás például 3 Mohm értékű, a C2 kondenzátor pedig 330 nF ka­pacitású. A 34 oszcillátor 14 inverted tartal­maz, amelynek bemenete C3 kondenzátoron keresztül az A pontra van kötve, kimenete pedig R6 ellenállással van visszacsatolva a bemenetére. Az R6 ellenállás például 3 Mohm értékű, a C3 kondenzátor pedig 1 nF kapaci­tású. Az 14 inverter bemenete D6 diódán ke­resztül csatlakoztatva van az 13 inverter ki­menetére is. Az 13 inverter kimenete 15 inverter be­menetére, ez utóbbi kimenete soros R7 ellen­álláson keresztül TI tranzisztor bázisára csatlakozik. A TI tranzisztor emitters az A pontra kollektora pedig 30 fényforráson ke­resztül a B pontra van kapcsolva. A 30 fényforrás például 6 V-os, 0,6 W-os izzólám­pa. Az 15 inverter, az R7 ellenállás és a TI tranzisztor együtt 35 erősítőt képeznek. Az 14 inverter kimenete 16 inverter be­menetére, ez utóbbi kimenete soros R8 ellen­állás közbeiktatásával T2 tranzisztor bázisára van kapcsolva. A T2 tranzisztor emittere az A pontra, kollektora 6 hangforráson, pl. 8 Ohmos 0,2 W-os hangszórón keresztül a B pontra van kötve. Az 16 inverter, az R8 el­lenállás és a T2 tranzisztor 36 erősítőt ké­peznek. A TI tranzisztor például BC184 típusú, a T2 tranzisztor pedig BC301 típusú lehet. Az II, 12, 13, 14, 15 és 16 inverterek egyetlen CMOS integrált áramkörrel valósíthatók meg, amely hat inverlert tartalmaz, ez az integrált áramkör például CD40106 típusú lehet. Eme integrált áramkör tizenkét lába a hat inver­ter be- illetve kimenetét képezi, két lába pe­dig a 31 telep tápfeszültségének fogadására szolgál, ezeket az A ill. B ponthoz kell csat­lakoztatni. Ilyen kialakitásban az egész áramkör nyugalmi éramfelvétele kb. 4 mikroA, Így tápfeszültség kapcsolóra nincs szükség. Üzem közben a 31 telep csatlakoztatása után nyugalmi állapotban az II inverter be­menete az A pont negatív tápfeszültségére kerül, az 12 inverter bemenete pedig a B pont pozitív tápfeszültségére. Ennek megfe­lelően az 12 inverter kimenetén negatív fe­szültség jelenik meg, amely a D4 és D5 dió­dákon keresztül tiltja a 33 ill. 34 oszcillá­torok rezgését. Ilyen módon a 30 fényforrás és 6 hangforrás nem ad jelzést. Amint a feszültségkémlelő készülék 1 érintkezőrésze 10-35 kV-os váltakozó feszült­ségre kerül az 1 érintkezőrésznek a feszült­ség alatt lévő vizsgált testhez való hozzá­­érintésével, a kapacitív csatolás révén a 4 érzékelőlapra szintén váltakozó feszültség jut, ez kismértékben leosztódik az RÍ és R2 ellenállásokon, és így azok közös pontja a Dl és D2 diódák által a negatív és pozitív táp­­feszültség értékére korlátozott váltakozó fe­szültségre kerül. Látható, hogy az R2 ellen­állás értékének változtatásával a feszültség­­kémlelő készüléket más feszültségtartomány érzékelésére lehet alkalmassá tenni. A válta­kozó feszültség hatására a Schmitt-triggeres bemenetű II inverter a pozitív félperiódu­­sokban átbillen és így kimenetén keresztül kisüti a Cl kondenzátort, amely a negatív félperiódusokban az R4 ellenállás nagy érté­ke miatt nem tud visszatöitődni. így az 12 inverter is állapotot változtat, kimenetén pozitív feszültség jelenik meg. Ennek hatá­sára a 33 és 34 oszcillátorok rezegni kezde­nek. A 33 oszcillátor az ábrázolt példakép­­peni kivitelben kb. 1 Hz frekvenciával, a 34 oszcillátor pedig kb. 330 Hz frekvenciával rezeg. A 34 oszcillátor 330 Hz-es rezgését a 33 oszcillátor kimenetének 1 Hz-es rezgése a D6 diódán keresztül szaggatja, ilyen módon a 30 fényforrás és a 6 hangforrásként szolgáló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (í0 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents