189888. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés objektumok közüzemi szolgáltatásainak, célszerűen távhőellátásának hangfrekvenciás körvezérlő rendszerrel való központi irányítására

3 189888 4 A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés objektumok közüzemi szolgáltatá­sainak, célszerűen tá vízellátásának hang­­frekvenciás körvezérlő rendszerrel való köz­ponti irányítására. Kezdetben a hőenergiát hordozó közeg - a víz - hőmérsékletének szabályozása kizáró­lag a hőforrásokban történt. Ennél az eljá­rásnál nem lehet figyelembe venni a távhóel­­látott objektumok közvetlen környezetének időjárási jellemzőit, továbbá az üzemvitelben jelentkező egyedi igényeket. így a távhőellá­­tó rendszerek kiterjedésének növekedésével ez a módszer tarthatatlanná vált. A legrosz­­szabb körülmények között lévő fogyasztók megfelelő hőmérséklete biztosításának köve­telménye miatt a kedvezőbb helyzetben lévő fogyasztóknál jelentős túlfűtések lehettek. A hőenergia hatékonyabb felhasználásá­nak követelménye vezetett a hazai távfűtő rendszereket jelenleg jellemző helyzethez, a távhóellátott épületek helyi fűtésszabályozói­nak általános elterjedéséhez. Ez esetben a fűtőerőművekben, illetve fűtőművekben a Me­teorológiai Intézet 24 órás előrejelzésén ala­puló vízhőmérséklet szabályozás már csak a durva előszabályozás szerepét tölti be. A nagy rendszerek központi szabályozását ele­ve lehetetlenné teszi, hogy ezekben órákig is eltarthatott, amíg a hőforrásból kilépő forró, illetve meleg víz elérte a fogyasztót. épületeknek az időjárási viszonyokhoz és a nap, illetve napszak jellegéhez igazodó fűtésszabályozására hazai és külföldi reláció­ban is több cég gyárt szabályozókészüléke­ket. Ezek közül igen elterjedt u Ganz Műszer Műveknek a hagyományos analóg szabályozási technikát realizáló TERMOREG típusú fűtés­szabályozó-családja. Ez a berendezés úgy működik, hogy az épület hőfokára hatást gyakorló főbb zavarokat helyileg érzékelik, (külső hőmérséklet, szélsebesség és fejlesz­tés alatt áll a napsugárzás érzékelése is) majd a zavarok pillanatnyi értékéhez hozzá­rendelnek egy szekunder fűtési vízhőmér­sékletet, amelyet egy végrehajtó szerv mű­ködtetésével a kívánt értéken tartanak. Az érzékelést villamos híddal oldják meg, és a névleges-tényleges jelkülönbség alapján vég­zik a beavatkozást. A megoldás hátránya, hogy a működési program fix, ezért a szabá­lyozás a változó körülményekhez nem tud igazodni. A korszerű külföldi fűtésszabályozók már általában mikroprocesszoros vezérlésűek. Intelligenciájuk a környezeti körülményekhez történő rugalmasabb alkalmazkodást tesz le­hetővé (a Honeywell cég MICRONIK 100, vagy az angol Sachwell cég DS 201 típusú fűtés­­szabályozója). Működésük lényege az, hogy a fűtési energiaigény névleges és a tényleges értékkülönbségéi szoftverrel határozzák meg, és ennek megfelelően avatkoznak be. A név­leges érték nem fix, hanem a szoftver adta lehetőséget kihasználva az alapprogram - az épület tulajdonságait figyelembevéve - önta­nuló jelleggel módosítható. Mindkét típusú fűtésszabályozó közös tulajdonsága és egyben hátránya az volt, hogy gyakorlatilag kizárta a központból tör­ténő beavatkozás lehetőségét a hőhasznosító folyamatba. A távhőellátás megbízhatósága ób az energiatakarékosság szempontja ugyanakkor régóta igényelnék a központi beavatkozás le­hetőségének biztosításét. Például üzemzavar - kazán üzemének kiesése - vagy túl nagy hideg, slb. szükségessé teheti a hőenergiael­­látés szempontjából kritikus épületek - kór­házak, bölcsődék, stb. - zavartalan fűtése és melegvízellátása érdekében a hőellátásra ke­vésbé érzékeny épületek hófogyaszlásának korlátozását, azonban ilyen központi beavat­kozásra lehetőséget biztosító módszer nem volt ismeretes. A heti munkarendváltozásokhoz, hirtelen időjárási frontokhoz való rugalmas alkalmaz­kodás egyformán segíti a hóenergiaszolgélla­­tás megbízhatóságának növelését és az ener­giatakarékosságot. A találmány szerinti eljárás és kapcsolá­si elrendezés célja a fenti igények kielégíté­se, amely többek között lehetővé teszi, hogy meteorológiai jelentés alapján a helyi fűtés­szabályozók parancsot kapnak a környeze­tükben ténylegesen mértnél alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet figyelembevételé­re, és ezzel mintegy felkészüljenek az időjá­rás egy-két órán belül bekövetkező erős változásának következtében fellépő szélsősé­ges hőhatások kivédésére, amire a helyi sza­bályozók önmaguktól, központi információk vétele nélkül nem képesek. Kisebb - nagyjából azonos mikroklímájú épületeket tápláló - távhőellátó rendszerek esetén a találmány szerinti eljárás felesle­gessé teszi az időjárási tényezők - környe­zeti hőmérséklet, szélhatás, napsugárzás - épületenkénti mérését, és ezzel csökkentheti a helyi primer műszerezés költségeit is. Ismeretes, hogy távhőellátó rendszerek hőközponljai üzemállapotának, az ezekben üzemelő fűtésszabályozók vezető jelének köz­pontból történő távállítása lehetséges volt például önálló hírközlési kapcsolatokkal ren­delkező folyamatirányító - telemechanikai - rendszerek útján. Ez azonban - tekintettel a hóközpontok nagy számára - igen költséges megoldás volt, ezért ezt csak ritkán alkal­mazták. Ismeretes, hogy olyan területeken, ahol a villamos elosztóhálózat napi terhelési gör­béjének kiegyenlítésére vagy túlterhelés esetén központból kezdeményezett fogyasz­táskorlátozások végrehajtására úgynevezett hangfrekvenciás körvezérlő rendszereket al­kalmaztak, azokkal célszerűen a berendezé­sek üzemállapotára vonatkozó kétállású ( k i— -bekapcsolásé) utasítások kiküldése lehetsé­ges volt a höközpontok felé is. Az információ 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents