189850. lajstromszámú szabadalom • Eljárás építmények, különösen térszín alatti műtárgyak térelhatároló szerkezeteinek építésére, valamint szállító-zsaluzótálca az eljárás foganatosításához
A találmány építmények, különösen térszín alatti műtárgyak térelhatároló szerkezeteinek, elsősorban felmenő falainak vagy/és födémének építésére szolgáló eljárásra, valamint az eljárás foganatosításához alkalmazható szállító-zsaluzó tálcára vonatkozik. Térszín alatti műtárgyak, pl. kéregalatti metróalagutak, aluljárók és hasonlók fenéklemeze, födémé és felmenő falai túlnyomórészt monolit vasbetonból, vagy előregyártott vasbetonelemek felhasználásával készül. A monolit vasbeton építési technológia egyik hátránya - egyebek mellett - a helyszíni vasszerelés és zsaluzás magas helyszíni élőmunka- és időigénye. Az előregyártott vasbetonelemek alkalmazása egyrészt költséges másrészt bizonyos statikai-építéstechnológiai problémákkal is jár; az előregyártott elemekre jutó terhelés oly mértékű, hogy az ilyen elemek döntő többségükben feszített kivitelben készülnek, és az előregyártott vízszintes vasbeton alagúteleinek csak körülményesen kapcsolhatók nyomatékátadó módon az oldalfalakhoz, holott ez sok esetben elengedhetetlen követelmény. Mélyépítési vonalas műtárgyak födémjeit, pl. előfeszített, vagy normál vasalású előregyártott vasbetongerendák felhasználásával szokás megépíteni. Az előregyártás mindkét esetben igényes és drága, emellett sok a helyszíni munka A nem feszített gerendák alkalmazása ezen túlmenően még járulékos kiegészítő helyszíni vasszerelést is feltételez, továbbá nagyfelfekvési hosszal kell számolni; ezért az oldalfal vastagságát az erőtanilag szükségesnél nagyobbra kell tervezni, ami természetesen az 'építési költségek megnövekedésével jár. Bizonyos hátrányokat igyekeztek kiküszöbölni az oldalfalak építésénél az ún. kéregpakettes módszerrel, amelynek az a lényege, hogy a létesítendő fal külső és belső zsaluzataként szolgáló, egymással vasszerelés útján összekötött előregyártott zsaluzóelemeket alkalmaznak, amelyek vasszerelése a végleges falszerkezet erőjátékában tészt vesz. A pakett-lemezek közötti térben vasszerelés elhelyezésével, és a tér monolitbetonnal történő kitöltésével jön létre a falszerkezet. E megoldás hátránya az igényes és költséges előregyártás, továbbá az a tény, hogy a helyszíni vasszerelés mennyisége - élőmunka- és időigénye - még mindig viszonylag jelentős. A találmány feladata, hogy építmények, különösen felszínről épülő térszin alatti, zárt szelvényű vonalas műtárgyak, például kéregalatti metróalagutak, közműalagutak, aluljárók és hasonlók létesítésére olyan megoldást szolgáltasson, amely gyors, gazdaságos és élőmunkatakrékos kivitelezést tesz lehetővé, ugyanakkor az eljárással készült műtárgynak maradéktalanul rendelkeznie kell a monolit vasbeton technológiából adódó funkcionális előnyökkel, nevezetesen igen hosszú időn át (metróalagút esetében pL 100 éven keresztül) vízzárónak kell maradni, emellett a várható terheléseket számottevő deformáció nélkül kell felvenniök. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben a vasszerelést, Illetve annak túlnyomó részét előregyártjuk, és az előregyártott armatúrákat minimális faívastagásgú előregyártott vasbeton tálcákhoz erősítve, e tálcákkal együtt helyezzük el, a munka- és Időigényes helyszíni vasszerelést a minimálisra csökkenthetjük, az előregyártott vasbeton tálcákat pedig bentmaradó zsaluzatként használhatjuk, miáltal a monolit technológiával együtt járó zsaluzási munkát 1 189. Is csökkenthetjük, födémeknél gyakorlatilag kiküszöbölhetjük. Ugyanakkor a monolitbeton-technológia előnyei - teljesen nyilvánvaló - maradéktalanul érvényesülnek a kész műtárgyban. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg amelynek az a lényege, hogy a létesítendő térelhatároló szerkezet vasszerelésének túlnyomó részét képező előregyártott vasszerelés-aimaturákaí a végleges szerkezet erőjátékában részt nem vevő, de a szerkezet bentmaradó zsaluzataként funkcionáló előregyártóit vasbeton tálcákon rögzítünk; ezeket a tálcákat a rajtuk levő armatúrákkal együtt emeljük a zsaluzáshoz tervezett helyzetükbe; az armatúrák által alkotott vasszerelést szükség szerint alkalmazott k.egészítő betonacél-betétekkel teljessé tesszük; a zsaluzatot - szükség szerint - kiegészítő zsaluzóe’emekkel ugyancsak teljessé tesszük, majd a betonozást — önmagában ismert módon — végrehajtjuk. Egy előnyös találmányi ismérv szerinti célszerű, ha felmenő oldalfal építéséhez a kiegészítő zsaluzat Líbiáit a tálcákhoz csatlakoztatott elemekhez, pl csapokhoz rögzített kampókkal erősítjük a már elhelyezett, és terv szerinti helyzetükben rögzített, a vasszerelés-armaturákat is tartalmazó tálcákhoz; ebten az esetben előnyös, ha a kiegészítő zsaluzat táb- 1 üt egyenes végükön menetes kampókkal, és e menet38 végekre felhajtott - célszerűen szárnyas - anyák sagítéségével erősítjük a tálcákhoz. Az eljárás egy előnyös foganatosítási módja szerint a műtárgy fenéklemeze és/vagy födémé oldalsó zsaluzatának biztosításához elegendő hosszúságú szállító-zsaluzó tálcákat alkalmazunk az oldalfal(ak) bentmaradó zsaluzataként Az eljárás egy másik foganatosítási módjára az jellemző, hogy a vasszerelés-armaturákat központi előregyártó telepen szereljük össze és erősítjük a tálcákra, és azokkal együtt szállítjuk az építéshelyre, ahol a tálcákat és armatúrákat együtt emeljük be tervezett helyükre. Amennyiben az armatúráknak a tálcákra szerelt állapotban történő szállításával kapcsolatban bármiféle nehézség merül fel, lehetőség van arra is, hogy az elő regyártott armatúrákat az építéshelyen szereljük a tálcákra, ahol a tálcákat és armatúrákat együtt emeljük be tervezett helyükre. Ebben az esetben az armatúrákat és a tálcákat külön-külön juttatják az építéshelyre, de a tálcák és armatúrák építéshelyi együttnozgatása és beemelése is a jelen találmány értelmében az armatúrák szállításának minősül a tálcák segítségével, ezért a jelen leírásban mindig "szállltó-zsauzó tálcák éról beszélünk, illetve az alkalmazott tálrákon mindig ilyen tálcákat kell érteni, függetlenül attól, hogy az armatúrák és tálcák szállítása az építéshelyre együttesen vagy külön-külön történik; beemelésüket a tervezett helyzetükbe mindig együttesen hajtjuk végre. Az eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint egy-egy tálcán két-két armatúrát rögzítünk oly módon, hogy az egyik - célszerűen nagyobb szélességű - armatúrát a tálca két, azonos Irányba kinyúló, közbenső bordája között, a másik - célszerűen kisebb szélességű armatúrát - az egyik bordán kívül, a tálca alaplemezén az armatúra szélességének fél-részét kitevő - lényegében a bordán kívüli peremmenti lemez-sáv «élességével azonos - mértékben túlnyúlóan helyezzük el és rögzítjük, és az armatúrákat közös kengyelekkel csatlakoztatjuk egymáshoz, 2 850 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
