189817. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinkrisztin és savaddiciós sói előállítására
1 2 vétlenül szerves vagy szervetlen savval savaddfciós sóvá alakíthattuk, előnyösen egy gyógyászatilag alkalmas sóvá. Ez a só előnyösen a szulfát-sója, amelyet bizonyos mértékig hidratálhatunk. A vinkrisztint fiziológiásán alkalmas folyadékban való oldatát, mely intravénás injekcióként alkalmazható, szintén elkészíthetjük. A vinkrisztin-szulfátot úgy állítjuk elő, hogy nyers vagy etanolból átkristályositott bázikus vinkrisztint metilén-kloridban és vízmentes etanolban oldunk, kénsavat adunk hozzá, a metilén-klorid egy részét vákuumban eltávolítjuk, és a kapott anyagot kikristályosítjuk. Az így kapott vinkrisztln-szulfát elég nagy tisztaságú ahhoz, hogy gyógyszerként, különösen injektálható oldat formájában alkalmazzuk. A találmány szerinti oxidációs eljárást más, a vindolinhoz hasonló, N-metil-csoportot tartalmazó biszindol alkaloidok esetén is alkalmazhatjuk. A leurozidint vagy az A vagy B dezoxi-4’-vinblasztin t így alakíthatjuk át a megfelelő N-formil-származékká. Az eljárást N-formil-leurozin előállítására is használhatjuk, amely egy különösen aktív rákellenes szer. A találmány szerinti új eljárás valószínűleg a 0-4 helyzetben dezacetilezett vinblasztin-típusú bisz-indol származékokra is alkalmazható. A hidroxil-csoport az adott reakciókörülmények között iners marad. Az eljárást különösen aminosavakkal vagy peptidekkel koniugált vinblasztin n-formil-származékainak, például N-vinblasztioiI-23-Ieurinát előállítására használhatjuk előnyösen. 1. példa Vinkrisztln előállítása vinblasztin kálium-permanganáttal való oxidációjával 2,78 g vinblasztin-szulfátot 330 ml metilén-kloridban és 42 ml ecetsavban oldunk és 30 perces szobahőmérsékleten való argon gáz átbuborékol tatással gázmentesítünk,majd -70 °C-rahűtünk. Ezután 1,07 g kálium-permanganát, 125 ml metilén-klorid és 2,22 g 1,4,7,10,13,16-hexnoxa-riklooktadekán (l8-korona-6-éter) elegyét adjuk hozzá cseppenként. A reakciót vékonyrétegkromatográfiásan követjük nyomon. (Szorbens: szilíkagél; eluens: éter és metanol 80:20 térfogatarányú elegye). A reakcióelegyet ezután 220 ml 5%-os nátrium-hidrogén-szulfit oldat és 100 ml 14 n ammónium-hidroxid-oldat lehűtött, kevert, tésztaszerű konzisztenciájú elegyébe öntjük. A mangán-dioxid jelenléte miatt emulzió képződhet, melyet az egész elegy kovaföidön való átszűrésével távolíthatunk el. A két tiszta fázist dekán táljuk, a vizes fázist metilén-kloriddal extraháljuk. Az extraktumokat egyesítjük, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk (súly: 2.93 g). A maradék az analízis alapján 83% bázikus vinkrisztint tartalmaz, amely 69%-os kitermelésnek felel meg. A maradéknak etanolból való átkristályosításával kapott bázikus vinkrisztin azonos az autentikus referencia mintával (tömegspektrum ftD, UV spektrum, RMN 1H spektrum). Vinkrisztin-szulfát előállítása A bázikus vinkrisztint diklór-metán és etanol 6040 térfogatsúlyú elegyében szolubilizáljuk. A pH-t íbsz. etanolos 1,84%-os kénsav hozzáadásával 4,00- te állítjuk. Az oldószer egy részét vákuumban ledesztilláljuk, (szulfát lassan, az oldat szobahőmérsékleten való everésére kristályosodik ki. A vinkrisztin-szulfát fizikai adatai a következők: Op.: > 300 °C. [afl>0.+27,96 (c«l,HaO) IR spektrum (KBr) cm 1 : 3430, 3060, 2980, 2660, 1745, 1670, 1595, 1500, 1460, 1370, 1340, 1230, 1145,1125. UV spektrum (MeOH, max. nm): 220,256,296. Tömegspektrum (m/e): 854 M+ = 28, 839 M+ +14, 825 M NMR spektrum (D*0, ppm, 360 MHz): 9,71 (s), 7,64 (d), 7,40 (d), 7,13-7,30 (m), 7,21 (s), 7,02 (s), 5,97 (dd), 5,74 (d), 5,10 (s), 4,69 (s), 3,9 (s), 3,69 (s), 3,23 (s), 2,07 (s), 0,89 (t), 0,69 (t). 2 példa Vinkrisztin előállítása vinblasztin benztrietil-ammónium-permanganát jelenlétében való oxidációjával 20 g vinblasztin-szulfátot 1,6 1 diklór-metánban oldunk és egy 41-es négynyakú gömblombikba helyezünk. 360 ml vízmentes ecetsavat adunk hozzá, amely a vinblasztin t szolubilizálja. Az elegyet argon atmoszférában -60 °C-ra hütjük. 27,68 g benzil-trietil-ammónium-permanganátot oldunk 1,6 1 diklór-metánban, az oldatot szűrőpapíron szűrjük, hogy az esetleges mangán-dioxid csapadékot eltávolítsuk. Az odidáló oldatot cseppenként adjuk a másik elegyhez anélkül, hogy a hőmérsékletet -60 °C fölé engednénk. A hozzáadást 3 órán keresztül folytatjuk. Ezután 3,2 1 5%-os nátrium-hidrogénszulfit oldatot hűtünk le addig, amíg tésztaszerű konzisztenciát nem ér el. A reakcióelegyet argon nyomással a mechanikusan mozgatott nátrium-hidrogénszulfit-oldatba juttatjuk. Engedjük, hogy a keverék szobahőmérsék'etre melegedjen fel, és a vizes fázist diklór-metánnal extraháljuk (először 3,2 1-rel, majd 3-1-rel, utána kétezer 2 1-rel). Az egyesített szerves fázisokat 2 1 80 gfl koncentrációjú nátrium-hidrogénkarbonáttal lúgosítjuk meg. A diklór-metánt ezután vákuumban lehajtjuk, így 16,47 g nyers vinkrisztint kapunk. Szobahőmérsékleten vákuumban 12 órás szárítás után 15,12 g, nagyobb, mint 92%-os tisztaságú vinkrisztint kapunk. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás'vinkrisztin vagy savaddíciós sói előállításira, azzal jellemezve, hogy a) vinblasztin szulfát sóját klórozott szerves oldószerben vagy toluolban és 18-korona-6-éterben vagy a megfelelő dibenzo- vagy diciklohexil-származékának elegyében oldott kálium-permanganáttal reagáltatjuk szerves sav, előnyösen ecetsav jelenlétében —40 — - -70° C közötti hőmérsékleten, a reackióelegyet enyhe redukálószerrel kezeljük és meglúgosítjuk, majd a vinkrisztint az oldatból kinyerjük, vagy 189.817 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
