189763. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új cefem-karbonsav-származékok és ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 Az (I) általános képletű vegyületekből gyógyszeré­szeti készítmények állíthatók elő, melyek az (1) álta­lános képletű hatóanyagok mellett nem toxikus, inert gyógyászati hordozóanyagokat tartalmaznak. Ezek a gyógyászati készítmények megfelelő adagolási egysé­gekre oszthatók. Ez azt jelenti, hogy a készítmények például tabletta, drazsé, kapszula, pirula, szuppozitó­­rium vagy ampulla formájában fordulnak elő,melyek hatóanyagtartalma az egységdózis tört részének vagy többszörösének felel meg. Ezek az adagolási egységek 1, 2, 3 vagy 4, valamint 1/2, 1/3 vagy 1/4 egységdó­zist tartalmaznak. Az egységdózis előnyösen az a mennyiség, melyet egy alkalommal adagolnak, és amely megfelel a napi dózisnak, vagy annak fél, har­mad vagy negyed részének. Nem toxikus, inert gyógyászati hordozó anyagként szilárd, félszilárd vagy folyékony hígítóanyagok, töl­tőanyagok és formuládós segédanyagok alkalmazha­tók. Előnyös készítmények a tabletták, drazsék, kap­szulák) pirulák, granulátumok, szuppozitóriumok, ol­datok, szuszpenzíók és emulziók, paszták, kenőcsök, zselék, krémek, porok és az aeroszolok. Ezek a hatóanyagok mellett a szokásos hordozó­­anyagokat tartalmazzák, így töltőanyagokat, például, keményítőt, tejcukrot, nádcukrot, glükózt, mannitot vagy kovasavat, kötőanyagokat, például karbonil­­metil-cellulózt, aJginátot, zselatint vagy polivinll­­-pirrplidoní, folyatószereket, például glicerint, szét­esést elősegítő szereket, például agar-agart, kálcium­­karbonátpt vagy nátriumkarbondtot, oldásgátló anya­gokat, például paraffint, és reszorpciós gyorsítókat, például kvaterner ammóniumvegyületeket, nedvesítő­szereket, például cotilalkoholt vagy glicerin-monoszte­­arátot, adszorpciós szereket, például kaolint vagy bentOnitot, csúsztató anyagokat, például talkumot, kálciumot, megftéziumsztearátot vagy szilárd poli­­etilénglikolt vagy a fenti anyagok keverékét. A tabletták, drazsék, kapszulák, pirulák és granu­látumok a szokásos, adott esetben aüátszatlan anya-Íiot tartalmazó bevonattal láthatók el, amely össze effet állítva olymódon Ss, hogy a hatóanyagot csak az emésztő rendszer meghatározott szakaszán adják le, adott esetben lassítva, amikoris beágyazó massza­ként például polimer anyagokat vagy gyantákat használunk. A hatóanyagok adott esetben egy vagy több fenti segédanyaggal mikrokapszulázhatók is. A szuppozitóriumok a hatóanyagok mellett a szo­kásos, vízben oldódó és vízben nem oldódó hordozó­­anyagokat tartalmazzák, például polietilénglikolt, zsíradalékot, például kakaóvajat vagy hosszabb szén­láncú észtereket, például 14 szénatomos alkohol és 16 szénatomos zsírsav észterét vagy ezek keverékét. Parente rális adagoláshoz steril és a vérrel izotoni­­kus oldatokat használunk. A terápiásán hatékony hatóanyagból a fenti gyó­gyászati készítmények mintegy 0,1 -99,5 súly%, elő­nyösen mintegy 0,5-95 súly% mennyiséget tartal­maznak. A felsorolt gyógyászati készítmények a találmány szerint előállított hatóanyagok meÚett más ható­anyagokat is tartalmazhatnak. A gyógyászati készítményeket az ismert módon állítjuk elő, például a hatóanyagok és a megfelelő se­gédanyagok összekeverésével. Az (I) általános képletű hatóanyagokat és a belő­lük előállított gyógyászati készítményeket lokálisan, orálisan, párén te rálísan, intraperitoneálisan és/vagy rektálisan, előnyösen orálisan vagy párén terálisan, így intravénásán vagy intramuszkulárisan adagoljuk. Általában mind az emberek, mind az állatok gyó­gyításában előnyösnek mutatkozott, ha az (1) általá­nos képletű hatóanyagok napi dózisa mintegy 1- -1000 mg/kg testsúly, előnyösen 1-200 mg/kg test­súly és ezt a mennyiséget többszöri adagolással juttatjuk a szervezetbe. Az egyszeri adag ható­anyagtartalma mintegy 1-250 mg/kg testsúly, elő­nyösen 1—60 mg/kg testsúly. Szükséges lehet azonban az is, hogy a megadott dózistól eltérjünk, a kezelésre szoruló fajtájától és testsúlyától, a betegség fajtájától és súlyosságától, a felhasznált gyógyszer adagolásától és kiszerelési for­májától függő mértékben. így néhány esetben elegen­dő lehet a fent megadottnál kevesebb hatóanyag fel­­használása, míg más esetben túl kell lépni a megadott határokat. A hatóanyag mindig szükséges adagolási és kiszerelési formája szakember által könnyen meg­állapítható. Az (1) általános képletű vegyületek a hatásspekt­rum kiszélesítése érdekében más /3-laktám antibioti­kumokkal, aminoglikoz.id antibiotikumokkal, így gen­­tamicinnel, sisomicinnel, kanamicinnel, amikacinnel vagy tobramicinnel kombinálhatok. Előállítási példák 1. példa 7 -[ 1 -(2-terc-butoxi-karbonil-aminotiazol4-il)­­-l(Z)-propén-karboxamido]-3-piridinium-metil­­-3-cefcm-4-karboxilát 5 mmól (1,42 g) l-(2-terc-butoxi-karbonil*amino­­tiazol4-il)-l(Z)-propén-karbonsavat és 5,5 mmól (0,76 ml) trietil-amint 30 ml vízmentes dietil-form­­amidban oldunk, —55 °C-ra hűtjük, 5,5 mmól (0,4) metán-szulfonsav-kloridot adunk hozzá és fél órán ke­resztül -55 °C hőmérsékleten kevertetjük. Az így kapott —55 °C hőmérsékletű oldatot egyszerre 4 mmól (1,16 g) 7-amino-3-piridinium-met­il-3-cefem4-karboxilát és 4 mmól (0,55 ml) trietil­­-amin 2 ml vizes oldatához öntjük, hagyjuk szobahő­mérsékletre melegedni és eközben a pH értékét trietil­­-aminnal 8-9,5 között tartjuk. 30 perc után a reak­­cióelegyet forró vákuum bepárlóban beszűkítjük. A maradékot kevés vízben oldjuk, a pH értéket 3—4 kö­zé állítjuk, az oldatot ecetészterrel extraháljuk és a vi­zes oldatot leofilizáljuk. 2. példa 741-(2-terc-butoxi-katbonjl-aminotiazol4-il)­­-l(Z)-butén-karboxamido]-3-piridinium-metil­­-3 -ce fem4-karboxilát Az 1. példával analóg módon l-(2-terc-butoxi­­-karbonil-aminotiazol4-il)-l(Z)-butén-karbonsavból állítjuk elő. 189.763 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents