189762. lajstromszámú szabadalom • Eljárás levegőn száradó kötőanyag-emulziók előállítására

1 2 s?errel hígított amint hozzáadjuk, és a hőmérsékletet 90-110 C-ra emeljük. A reakcióelegyet ezen a hő­mérsékleten tartjuk addig, míg az NCO tartalom 0,1% alá csökken, és elérjük a kívánt határviszkozitásszá­­mot. A találmány szerinti eljárás egyik különös fogana­­tosítási módjánál az I és II komponenseket az emul­geálás előtt utókezelésnek vetjük alá, minek követ­keztében az emulzióknak mind a száradási sebessége, különösen a felületi száradása (tapadás-mentessége), mind hidegállósága méginkább javul. Ez az utánkezelés abban áll, hogy a vízben történő emulgeálás előtt az I komponenst 80—160 °C-on, előnyösen 100—150 °C-on addig kezeljük levegő­vel, amíg legalább 20 milliekvivalens/kg peroxid­­szárnot cs legalább 1 ml/g határviszkozitásszámot (CHCI3, 20°C) érünk el, és/vagy az I és II kompo­nensek keverékét 1,5—10 millimól/100 g gyantake­verék mennyiségű aromás és/vagy alifás diizocianát­­tal valamely iners oldószer jelenlétében reagáltatjuk, és az oldószert - adott esetben a semlegesítés és emulgeálás előtt — a reakcióelegyből desztilláció­­val eltávolítjuk. A két lépést külön-külön, de egymás után is végre­hajthatjuk. A 80—160 °C-on levegővel végzett hiva­tással egyfelől a száradási sebesség (különösen a fe­­lületszáradási sebesség) javítása érhető el, ami hidro­­peroxid csoportok keletkezésére vezethető vissza, másfelől ez a lépés javítja az összeférhetőséget, kü­lönösen a II komponens rövidolajos és nagymole­­kulás gyantáival való összeférhetőséget, valamint bi­zonyos mértékben a vizes emulziók hidegállóságát is. Az I és II komponensek keverékének 1,5-10 millimól (pro 100 g keverék) aromás és/vagy alifás diizocianáttal végzett reakciója a molekulakapcsoló­dás következtében az emulziók hidegállóságának lé­nyeges javulását idézi elő. Ez a módosítás magától értetődően csak akkor lehetséges, ha a komponensek hidroxilcsoportjainak száma, melyek — vagy a recep­­turálásból származhatnak, vagy a levegő-füvatás kö­vetkeztében másodlagosan képződhetnek — minimá­lis. Ezt a módosítást előnyösen olyan termékeknél alkalmazzuk, melyeknek hidroxilszáma kb. 20 vagy ennél több. Az emulzió hidegállandósága alatt azt értjük, hogy az emulzió tulajdonságai a víz fagyáshőmérséklete alá történő többszöri hűtés és szobahőmérsékletre törté­nő újramelegítcs után sem változnak gyakorlatilag. Míg az utókezelés nélküli emulzióknál —5 °C-ra tör­ténő egyszerű lehűtésnek nincs még hatása, az itt leírt módszerrel utókezelt emulziók —20 °C-ra hűthetők és újra felmelegíthetők hátrányos következmények nélkül. A levegővel történő fúvatást az ojtásos polimerizá­­ció befejezése, valamint az adott esetben jelenlevő oldószer, ill. maradék monomerek 80—160 °C, elő­nyösen 100-150 °C hőmérsékleten történő eltávo­lítása után végezzük. A levegő reakcióelegyen tör­ténő átfúvatását vagy átszívatását egészen addig vé­gezzük, míg a (Wheeler módszerrel meghatározott) peroxidszám a legalább 20 milliekvivalens/kg-ot el nem éri, és a kloroformban, 20 °C-on mért határ­­viszkozitásszám legalább 1 ml/g-mal nem nő. A folyamat gyorsítására kis mennyiségű, kereskedelem­ben szokásos szárítóanyagok, például 0,02%-nyi 57/ -os CO-szikkatív oldat is hozzáadható. Az utókezelési módszer alkalmazásánál II kom­ponensként olyan etánnal módosított alkidgyanták vagy uretánolajok használhatók, melyeknek az alábbi tágabb paraméterhatáraik vannak: Telítetlen olajzsírsav-tartalom: 35—70% Aromás vagy cikloalifás monokarbonsav-tartalom 0-25% Polialkohol-tartalom 15—30% Díkarbonsav- tartalom: 0—20% Diizocianát-tartalom 8—25% Aminszám 3—25 (előnyösen 5-15) mg KOH/g Savszám 5 mg KOH/g alatt Hidroxilszám 0-100 mg KOH/g Határviszkozitásszám [77]: 8—20 ml/g (kloroform, 20°C) A találmány szerinti eljárás megvalósításánál a megadott paraméter-tartományok közül az aminszám és a határviszkozitásszám kritikus. A többi paramé­ternek az előnyös értéktartományát adtuk meg, és ezek a paraméterek tágabb határok között is variál­hatók. Optimális hidegállóságú emulziók előállítására a komponensek az emulgeálás előtt valamely aromás vagy alifás diizocianáttal kapcsolhatók össze részlege­sén. Előnyösen toluilénaiizocianátot használunk olyan mennyiségben, hogy egyrészt a kívánt hatást érjük el, másrészt egyéb tulajdonságok, mint a pig­mentnedvesítés, ne változzék. Általában 1,5—Í0 millimól diizocianátot használunk lOO g gyantára. Előnyösen 2—6 millimól diizocianátot használunk 100 g gyantára. Az I és II komponensek keverékének reagáltatása a diizocianáttal iners oldószerben, pl. aromás szén­­hidrogénekben vagy ketonokban, 80—120 °C-on tör­ténik. A reakciónak a határviszkozitásszám változat­lansága alapján megállapítható befejezése után az ol­dószert vákuumban eltávolítjuk. A keveréknek vagy az I és II komponensek kombi­nációjának karboxilcsoportjait — adott esetben a víz­ben nem oldódó oldószer kíméletes, vákuumban vég­zett ledesztillálása, és a gyanta szárazanyag-tartalomra számított legfeljebb 20% mennyiségű segédoldószer hozzáadása után — szervetlen vagy szerves bázissal részben semlegesítjük. Segédoldószerként alkalmasak az alkoholok és éteralkoholok, előnyösen az etilénglikol monobutil­­étere. A karboxilcsoportok részleges semlegesítésére előnyösen trietilamint és dimetiletanolamint vagy ezen aminok — adott esetben egyéb aminokkal kép­zett — keverékét használjuk. Bizonyos alkalmazási cé­lokra ammóniákot vagy alkálihidroxidokat, elő­nyösen káliumhidroxidot használunk semlegesítésre. A találmány szerinti emulziók egyik előnye, hogy csak kis mennyiségű, legfeljebb 15 savszámegység semlegesítéséhez szükséges aminra van szükség. Eb­ből adódik, hogy a találmány szerinti emulziók il­lékony amin-tartalma 1 sűly% alatt tartható. Végül 40 és 60 °C között a vizet erőteljes keverés közben 1-3 óra leforgása alatt bekeverjük. Tejszerü, vékony rétegben átlátszó, jól tárolható emulzió ke­letkezik. Ezek az emulziók különösebb problémák nélkül dolgozhatók fel gyorsan száradó alapozófesté­kekké és fedő lakkokká. Az alkalmazás pigmentált vagy nem pigmentált alakban, adott esetben a szoká­sos lakkipari segédanyagok hozzáadása után, mázolás­sal, mártással, szórással stb. történhet. A szárítást szo-189.762 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents