189710. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glioxilsav és glioxilsav-származékok előállítására

1 189 710 2 mennyiségű ásványi sav hozzáadásával - észterezünk és a megfelelő maleinsav-dialkil-észter így képző­dött oldatát közvetlenül ozonilizáljuk. Ennek a meg­oldásnak a során ügyelni kell a maleinsavhidrid lehe­tőleg tökéletes észterezésére. Az ozonizálást előnyösen -20 és +10°C közötti hőmérsékleten végezzük, a —10 és +5°C közötti hő­mérséklet-tartomány betartása különösen előnyös. A találmány szerinti eljárásnál a maleinsav-dialkil­­észtert ekvivalens mennyiségű ózonnal reagáltatjuk, ennek során a megadott reakció körülmények között az ózon kvantitatív elhasználódik és a mindenkori maleinsav-dialkil-észter sztöchiometrikus mennyisége is elhasználódik. így szükségtelenné válnak az ozo­­nizálás után a hidrogénezés előtt a reakcióelegyből a felesleges vagy át nem alakult ózon eltávolítására irányuló intézkedések. Az ozonizálásnál és a hidrogénezésnél oldószer­ként alkalmazott rövidszénláncú alifás alkoholnak annyiban van jelentősége, hogy ez az alkohol részt vesz a (I) általános képletű glioxilsav-alkil-észter­­-félacetál — a képletben R jelentése 1 —10 szénatomos alkilcsoport és A jelentése (II) általános képletű csoport, amelyben R, jelentése 1-4 szénatomos alkil­­csoport — acetálképzésben. A reakció vázlatosan az 1 reakcióvázlaton látható, hogy a képletekben R jelentése 1-10 szénatomos alkilcsoport és Rj jelen­tése 1-4 szénatomos alkilcsoport. Az ozonizálás és a hidrogénezés számára RjÖH általános képletű alkoholos oldószerként elsősorban a metanol és az etanol jön számításba, a metanol alkalmazása különösen előnyös. Az o7onoLizis-termékek katalitikus hidrogénezé­­sét a találmány szerinti eljárás során erősen hígított alkoholos oldatban végezzük, és az alábbiakban is­mertetett intézkedések révén gondoskodunk arról, hogy a hidrogénezés teljes folyamata alatt legfeljebb 0,1 mól/liter, előnyösen legfeljebb 0,05 mól/Űter, célszerűen legfeljebb 0,02 mól/liter peroxidtartalmat Jiítsunk be és tartsunk fenn. Erre a célra a hidrogé­nező reaktorba bekészítjük a katalizátornak az ozoni­zálás során oldószerként alkalmazott RjOH általános képletű alkohollal előállított szuszpenzióját és az ozo­­nolizáláskor kapott oldatot betápláljuk szabályozható adagolóberendezés segítségével. Az ozononizálás után kapott oldat hozzáadásának kezdetén a hidrogénezés íólyamán természetesen ügyelni kell arra, hogy a peroxidtartalmú ozonolizis-termékek betáplált meny­­nyisége révén a fentiekben megadott peroxidtartal­mat a hidrogénező reaktorban ne lépjük túl. Mivel a reakcióközegben a tulajdonképpeni hidro­génező folyamat alatt a folyamatos betáplálás követ­keztében kicsi a peroxidtartalmú ozonolízis-oldat koncentrációja, biztosítva van a gyors redukció. Ily módon megakadályozzuk a katalizátor mérgezé­sét es az ezzel összefüggő aktivitás-veszteséget, összes­ségében tekintve azonban a folyamatos adagolás ré­vén viszonylag nagy mennyiségű ozonolizis-termékek redukálhatok viszonylag kis térfogatban, miáltal nagy koncentrációban keletkeznek a gtioxilsav-al­­kil-észter-félacetálok és idő, valamint az oldószer desztillációval való eltávolításának költségei takarít­­hatók meg. Katalizátorként a hidrogénezésre alkalmas nemes­fémkatalizátorok használhatók, amelyek hordozó­­anyagokkal porkatalizátorok alakjában vagy hordozó­­anyag nélkül alkalmazhatók. Előnyösen palládium­vagy platinakatalizátorokat használunk, különösen platinakatalizátorokat, hordozóanyagok nélkül. Por­katalizátoroknál hordozóanyagként például szén, alumínium-oxid, szilikagél vagy kovaföld alkalmas. A találmány szerinti eljárásnál a kitermelések függet­lenek az alkalmazott katalizátor mennyiségétől, azonban — a kielégítő hidrogénezési sebesség elérése érdekében — ajánlatos az említett nemesfém katali­zátorokat 0,1-5 t%, előnyösen 0,5-2 t% mennyi­ségben alkalmazni, az óránként betáplált ozonolizált maleinsav-dialkil-észter összmennyiségére vonatkoz­tatva. A redukálás befejezése után a katalizátort elkülö­nítjük a reakcióelegyből és regenerálás nélkül alkal­mazzuk további hidrogénezésekhez, a katalizátor akti\ itás-vesztesége nem észlelhető. A találmány szerinti eljárásnál az ozonolízis-ter­­mékik redukálásához ekvivalens mennyiségű hidro­gén használódik el. A hidrogénezésnél alkalmazható hidrogén mennyisége 1 mólekvivalenstől többszörös moláris feleslegig terjed. A hidrogén feleslegben való alkalmazása önmagában nem jelent előnyt, csupán célszerű, hogy a hidrogénezendő elegy hidrogénnel való kielégítő ellátását biztosítsuk. A találmány szerinti eljárás során a hidrogénezést előnyösen gyakorlatilag túlnyomás nélküli körülmé­nyek között végezzük. Gyakorlatilag túlnyomás nél­küli körülmények alatt 1 és körülbelül 3 bar közötti nyomásokat értünk, amelyek alkalmazása a techniká­ban szokásos annak érdekében, hogy a levegő ne jut­hasson be a hidrogénező reaktorba. Ilyen módon az ozonolizis-termékek redukálása műszakilag igen egy­szerien hajtható végre. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy 20 bar-ig terjedő nyomáson hidrogénezünk, ezál al meggyorsítjuk a hidrogénezés sebességét. A redukció exoterm lefolyású, a jelen találmány előnyös megvalósítási módja szerint 20 és 40°C kö­zött, célszerűen 35 és 40°C közötti hőmérséklet­tartományban redukálunk, ennek során előnyösen 2—4 pH-értéket tartunk fenn. Mivel a hidrogénezés folyamata alatt csekély mértékben savas melléktermékek is képződnek, a hidrogénezés alatt a pH-érték fenntartása folyama­tos beállítást igényel bázis, például nátrium-hidro­­xid adagolásával. Ezt követően a hidrogénezett elegy­­ben kötött alakban levő bázist — célszerűen a (I) ál­talános képletű félacetál elkülönítése előtt — pl. ásványi savval végzett megkötéssel eltávolítjuk. A találmány szerint előállított (I) általános kép­letű glioxilsav-alkil-észter-félacerálok - a képlet­ben R jelentése 1-10 szénatomos alkilcsoport és A jelentése (II) általános képletű csoport, amelyben R] jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport — dinami­kus egyensúlyban állnak a megfelelő glioxilsav-alkil­­-és7ter-acetálokkal és glioxilsav alkil-észter-hidrátok­­kal mint az a 2. ábrán látható képletrajzokból ki­tűnik, a képletekben R jelentése 1—10 szénatomos alkilcsoport és Rj jelentése 1-4 szénatomos alkil­csoport. A (I) általános képletű glioxilsav-alkil-észter­­-félacetálok — a képletben R jelentése 1-10 szénato­mos alkilcsoport és A jelentése (II) általános képle­tű csoport, afnelyben R, jelentése 1-4 szénatomos alk lesöpört - értékes kiindulási anyagok, a (1) általá­nos képletű a képletben R jelentése hidrogénatom és A jelentése (III) képletű csoport - glioxilsav előállításához. A glioxilsav-alkil-észter-félacetálok pél­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents