189653. lajstromszámú szabadalom • Tápegység, különösen kisfeszültségű izzólámpához

1 189.653 2 I meghatározott elektromos hurokban nem folyhat áram. A 17 kapcsolóelem kikapcsolódik és ezután nagyjából ugyanarra a feszülségszintre jut, így a C2 kisegítő kapacitás a Cl Íőkapacitással párhuzamos elektromos kapcsolásba kerül, amikor a VI és V2 fe­szültségek nagyjából egyenlőek. Amikor a 4. ábra b görbéje szerint a Vn referen­cia feszültség nem kisebb, mint a 34 műveleti erősítő invertáló bemenetére juttatott feszültség, az utóbbi kimeneti feszültségét a c görbe folyamatos vonalai jelzik. Ha azonban a referenciafeszültség nagysá­gát a 31 és 36 közös pontok közötti R4 potencio­­méter ellenállásának módosításával szabályozzuk, például csökkentjük, a műveleti erősítő kimeneti feszültségének pozitív értéke is változó időtartamon keresztül jelentkezik. Ha például a Vn referenciafe­szültség értékét V^i értékre csökkentjük, a 34 mű­veleti erősítő kimeneti feszültsége a szaggatott vonal­lal jellemzett időpontokban növekszik és csökken, vagyis pozitív értékének időtartama csökken. Unnék megfelelően a 17 kapcsolóelem rövidebb ideig lesz zárt állapotban. A 17 kapcsolóelem rövidebb zárt állapota annyit jelent, hogy a C2 kisegítő kapacitás a Cl főkapacitással rövidebb időn keresztül lesz pár­huzamos kapcsolásban, mint az a 4. ábra d görbéjé­nek alakjából is ko/etkezik, vagyis a 11 terhelésen, például izzólámpán keresztül kisebb áram folyik. Hasonlóan aV^ referenciafeszültséget meglehet nö­velni és így hosszabb ideig lesz a 17 kapcsolóelem be­kapcsolt. állapotban, ennek megfelelően a C2 kisegí­tő kapacitás hosszabb időn keresztül van villamosán párhuzamosan kapcsolva a Cl főkapacitással és így nagyobb áram folyhat a 11 terhelésen át. Ki kell emelni, hogy a referenciafeszültség nagyságának szabályozásakor a megfelelő művelete­ket akkor kell elvégezni, amikor a 17 kapcsolóelem vezető állapotban van, vagyis például a t0 és tj, vagy a t2 és t3 időpontok közötti időszakokban, hogy ily módon biztosított legyen az, hogy a 17 kapcsoló­­elemen ne folyjék bármiféle áram a tj és t2 vagy t3 és t4 időpontok közötti időszakokban. A jelen találnány a fenti leírásnak megfelelően alkalmas 12 váltakozóáramú feszültségforrás feszült­­scgválto/isainak megfelelő szabályozás megvalósítá­sára. Amikor a 12 váltakozóáramú feszültségforrás feszültségének nagysága csökken vagy növekszik, a Vn, feszültség arányosan csökken vagy növekszik, ennelc megfelelően meghosszabbodik vagy megrövi­dül az az időtartam, ami alatt a 17 kapcsolóelem be­kapcsolt állapotban van és biztosítja a 11 terhelésen például izzólámpán keresztül lényegében arányos aram folyását. Ezen túlmenően, mivel kézi beállítással a változtatható ellenállású elemek, így például a 31 és 36 közös pontok közötti beiktatott R4 potencio­­méter segítségével a 11 terhelésen folyó árain, a tel­jesítmény és ennek értéktartomány-szélessége beállít­ható, nyilvánvaló, hogy a 18 vezérlő logikai elem ki­alakítható oly módon, hogy a 31 és 36 közös pontok között az R4 potenciométer helyett ellenállásának automatikus megváltoztatására alkalmas egységet épí­tünk be, amelynek működtetését megfelelően vissza­csatolt jel biztosítja. Ilyen visszacsatolással lehet pél­dául a 11 terhelésen átfolyó áram szabályozását elér­ni. Kis feszültségértékek beállítására a találmány sze­rint kapacitív terhelést alkalmazunk a 11 terhelés bemeneti sarkaira, és így az ismert megoldásokhoz ké­pest a zavaró elektromágneses interferenciajelenségek szintjét jelentősen sikerül lecsökkenteni. További ked­vező jellemző, hogy a találmány szerinti tápegység és különösen a benne kialakított 17 kapcsolóelem vi­szonylag kis költséggel állítható elő, rajta a teljes áramnak csak egy része folyik és egyidejűleg meg­bízhatósága igen nagy. Ha a 17 kapcsolóelemet a Cl főkapacitással párhuzamosan iktatjuk be, majd oly módon kapcsoljuk be és ki, hogy a Cl főkapacitásés a C2 kisegítő kapacitás közötti áramfolyást elkerül­hessük, a 17 kapcsolóelem viszonylag kis áramrészt hordozhat, eltérően az ismert fázisellenőrző kapcso­lóelemektől és ehhez hasonló megoldásoktól, amelyek gyakorlatilag a 11 terhelésre jutó teljes áramot to­vábbítania kell. A találná ny szerinti tápegység egy további elő­nyös jellemzője, hogy a 12 váltakozóáramú feszült­ségforrás nagyfrekvenciás fluktuációikor a 17 kapcso­lóelem gyakorlatilag védve van. Ez úgy is megfogal­mazható, hogy a Cl főkapacitással páriiuzamosan a 17 kapcsolóelemre a 12 váltakozóáramú feszültség­forrás semmiféle nagyfrekvenciás feszültséget, amely például a fényfelvillanás során jelentkezik, nem jut­tathat el, mivel a Cl fő kapacitás ilyenkor lényegében rövidzárként működik és ennek megfelelően biztosít­ja a 17 kapcsolóelem védelmét. Bár a jelen találmány szerinti megoldást csak egy előnyös kiviteli alak kapcsán ismertettük, a szakem­ber szánára nyilvánvaló, hogy az igénypontokkal meghatározott oltalmi körbe esöen számos más kiviteli alak és változat hozható létre. Szabadalmi igénypontok 1. Tápegység, különösen kisfeszültségű izzólám­pához, amely bemeneti kapcsokra vezetett váltakozó­­feszültséget kisebb feszültséggé átalakító és azt kime­neti kapcsokon keresztül terhelésre, különösen izzó­lámpára juttató feszültségátalakitó egységgel van kia­lakítva, azzal jellemezve, hogy a feszült­ségátalakító egység (10) az egyik bemeneti kapocs (13) és az egyik kimeneti kapocs (15) között sorosan beiktatott főkapacitást (Cl), a íőkapacitással (Cl) párhuzamos ágban elrendezett kisegítő kapacitást (C2) a bemeneti kapcsokra (13, 14) vezetett válta­kozófeszültség nánden periódusának legalább egy részében a főkapacitással (Cl) párhuzamos ágba be­iktató kapcsolóelemeket (17) tartalmaz, ahol a vezér­lő logikai elem (18) a főkapacitással (Cl) párhuzamo­san van csatlakoztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti tápegység, azzal jellemezve, hogy a kapcsolóelem (17) zárá­sakor a kapacitív elemek feszültsége azonos. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti tápegység, azzal jellemezve, hogy az első kapacitív elem kapacitanciája nagyobb a második kapacitív eleménél. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti táp­­egység, azzal jellemezve, hogy a kapcsoló­­elem (17) két egynással kapcsolt térvezérlésű tran­zisztorral (19, 20) van kialakítva és mindkét térvezér­lésű tranzisztor (19, 20) fonáselektródja (SI, S2) és nyelőelektródja között egy-egy dióda (Dl, D2) van anódjával a forráselektródhoz. (SI, S2)csatlakoz­tatva. 5. A 4. igénypont szerinti tápegység, azzal jellemezve, hogy vezérlő logikai elemmel (18) a térvezérlésű tranzisztorokat (19, 20) azonos időben vezető állapotba hozó áramúttal van kialakítva. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5

Next

/
Thumbnails
Contents