189609. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vírusellenes hatású új purin-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1 189 609 2 X jelentése a fentiekben megadott, alakítjuk. Az a) módszer kivitelezése során a W, W1, Y és Y' védőcsoportokat választhatjuk például az acil­­csoportok közül. Ilyen acilcsoportok az 1 -4 szénato­mos alkanoilcsoportok-, például az acetilcsoport, aroilcsoportok, például a benzoil-csoport, aril-metil­­csoportok, például a benzilcsoport, vagy tri-(l-4- -szénatomos alkil)-szilil-csoportok, például a trimetil­­-szilil-csoport. Az axil-nietil típusú védőcsoportok eltávolíthatók például hidrolízissel, úgy, hogy a védő­csoportot tartalmazó vegyúletet Raney-nikkel- vagy palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük, vagy cseppfolyós ammóniában nátriummal redukál­juk. Az acü típusú védőcsoportok eltávolíthatók hidrolízissel, például úgy, hogy valamilyen amint, például metil-amint vagy trietil-amint használunk, előnyösen víztartalmú közegben. A trialkil-szilil­­-típusú védőcsoportok eltávolíthatók szolvolízissel, így például alkoholos vagy vizes ammóniaoldattal vagy alkoholízis útján. A (III) általános képletű vegyületek (I) általános képletű vegyületté a b) módszerrel való átalakítása során a halogénatomot aminocsopoittá alakítjuk át aminolízis, például ammónia segítségével. A c) módszer megvalósítása során egy (IV) általá­nos képletű vegyúletet alkalmas aldehid-redukáló szerrel, így például nátrium-bór-hidriddel, nátrium­­-cián-bór-hidriddel, tetraetil-ammónium-bór-hidriddel vagy piridint, diboránt, tetrahidrofuránt és trifluor­­-ecetsavat tartalmazó eleggyel reagáltatunk. A d) módszer megvalósítása során a (VII) általá­nos képletű vegyületek hidrolízisét végezhetjük bázi­­sos körülmények között, így például szerves amin — amilyenek a metil-amin vagy trietil amin - segít­ségével . Azon (II) - (Vili) általános képletű vegyületeket, melyeket az (I) általános képletű vegyületek előállí­tásához köztitermékként felhasználunk, a szokásos módon állíthatjuk elő, például az 1 523 865. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban közölt eljárások segítségével. Ezek az eljárások olyan köztiterméke­ken alapulnak, melyek egyszerűen szubsztituált, kereskedelmi forgalomban beszerezhető purinokból előállíthatok, vagy önmagukban jól ismert úton szin­tetizálhatok, s az irodalomban megtalálhatók, pél­dául a fentebb idézett kézikönyvben. így például a (II) és (III) általános képletű vegyüle­tek általában elkészíthetők a d) eljáráshoz hasonló módszerekkel, tehát úgy, hogy egy megfelelő purin­­származékot — melynek molekulájában a 2-, 6- és/ vagy 9-helyzetben adott esetben védőcsoport, így például acilcsoport vagy trialkil-sz.ilil-csoport kötő­dik - olyan (VI) általános képletű vegyülettel reagál­­tatjuk, melynek molekulájában a végállású hidroxil­­csonortok adott esetben védve vannak az acil- vagy trialkil-szilil-csoporttal, és ezt követően, szükséges és/vagy kívánt esetben, az a) vagy b) eljárásokban való felhasználás előtt az említett védőcsoportok bármelyikét eltávolítjuk. Fgy (II) általános képletű vegyiiletet, melynek molekulájában W és W, bárme­lyike benz.oil védőcsoportot jelent, úgy is előállít­hatunk, hogy a megfelelő 9-bisz-(klór-inetil)-meto­­xi- 9-bisz(tio-metiI)-metoxi purin analógot benzoile­­ző szerrel, így például nátrium-benzoáttal reagál­­tatjuk. E reakcióhoz kiinduló anyagként használt purinszármazékot előállíthatjuk például úgy, hogy egy adott esetben 2- és/vagy 6-helyzctben védőcso­porttal ellátott (V) általános képletű vegyúletet egy (IX) általános képletű vegyúlette! - e (IX) általános képletben A és X jelentése ugyanaz, mint előbb - reagáltatunk. A (IV) általános képletű vegyületek szokásos módon állíthatók elő, például úgy, ahogyan ezt a találmány 3. példájában leírjuk, vagy ezekhez hason­ló eljárások segítségével. A találmány szerint (I) általános képletű vegyü­letek, továbbá ezek fiziológiai szempontból elfogad­ható észterei felhasználhatók állatok, például emlős­állatok és ember vírusbetegségeinek kezelésére. Kü­lönösen alkalmasak e vegyületek olyan megbetege­dések kezelésére vagy megelőzésére, amelyeket kü­lönböző DNS vírusok idéznek elő, így például her­­peszes fertőzések — amilyenek a H. simplex, vari­cella vagy zoster, cytomegalovirus - továbbá a hepa­titis B és Epstein-Barr vírusok által előidézett fertő­zések leküzdésére. Az (I) általános képletű vegyüle­tek felhasználhatók továbbá papilloma vagy verruca vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére. Az em­bergyógyászatban való alkalmazáson kívül a talál­mány szerinti (l) általános képletű vegyületek más ál­latok, így például más emlősállatok vírusbetegségei­nek kezelésére vagy megelőzésére is alkalmazhatók. E vegyületek különösen alkalmasak például a ló rhinopneumonitis (orr- és tüdőgyulladás) megbete­gedések kezelésére. Az. (1) általános képletű találmány szerinti vegyü­leteket, továbbá ezek fiziológiai szempontból el­fogadható észtereit (ezeket a következőkben együt­tes névvel hatóanyagoknak nevezzük) bármely megfelelő úton adagolhatjuk a kóros állapot keze­lésére vagy megelőzésére. Az adagolás történhet szájon, végbélen, orron keresztül vagy topikálisan (helyi alkalmazással, ami magában foglalja a nyelv­­alatti alkalmazást is), hüvelyen át és parenteráli­­san (ez. utóbbi magában foglalja a szubkután, intra­­muszkuláris, intravénás, intraderniális, intrathecalis és epiduralis alkalmazást is). Magától értetődik, hogy az előnyös adagolási mód függésben lehet például a gyógyszerfogyasztó (recipiens) állapotá­tól. Az összes, fentebb említett alkalmazási területek és javallatok esetében a hatóanyag szükséges mennyi­sége több tényezőtől függ, így például a kezelni kí­vánt kóros állapot súlyosságától, a beteg állattól vagy embertől, és végül is a kezelőorvos vagy állat­orvos döntésére van bízva. Általában azonban, az összes felhasználási lehetőségek és indukációs terü­letek esetében a hatásos dózis naponta 0,1 250 mg 1 kg testsúlyra számítva, előnyösen 1-100 mg/nap 1 kg testsúlyra számítva, legelőnyösebb dózis pedig 5-20 mg/nap I kg testsúlyra számit Vu Optimális adag körülbelül 10 mg/nap 1 kg testsúlyra vonatkoz­tatva. (Ha külön megjegyzést nem teszünk, akkor a hatóanyag súlyát mindig az (I) általános képletű ve­­gyület alapformájára vonatkoztatjuk: sók, illetve észterek esetében ezeket a súlyokat arányosan nö­velni kell.) A kívánt dózist előnyösen két, három négy vagy több részdózisra elosztva adagoljuk a nap megfelelő időpontjaiban. Ezeket a részdózisokat adagolhatjuk a dózisegység formájában, így például olyan dózisegysígek formájában, melyek 10-1000 mg, előnyösen 20-500 mg, legelőnyösebben 100 400 mg hatóanyagot tartalmaznak. Jóllehet fennáll az a lehetőség, hogy a hatóanyago­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Thumbnails
Contents