189581. lajstromszámú szabadalom • Berendezés injektált horgonyok készítéséhez

végén menetben végződő, ellentett oldali végénél pedig adott esetben megfeszíthető, majd rögzíthető horgonyszár van, de a horgonyszár menete a verő­csúcsban lévő menetes perselybe van csatlakoztatva. Az injektáló csőnek a verőcsúcs felé néző vége tölcsérszerüen össze van szűkítve, az összeszűkülő keresztmetszetén a horgony át van vezetve, az in­jektáló cső vége pedig egy vagy több rugalmas gyűrűvel a horgony szárra rá van feszítve. A beinjektált kötőanyag a visszahúzott verő- és béléscső által képzett furatban és az injektáló cső­ben a horgonyszár körül megszilárdult korrózió­­gátló habarcs. A verőcsúcsnak a talajba behatoló vége a beha­tolás irányában csökkenő keresztmetszetű. A találmány szerinti berendezés jelentős elő­nyökkel rendelkezik. A talajban a furatot a verő- és béléscső beverésével és/vagy sajtolásával, nem pedig a korábban alkalmazott „rotary fúrással” képezzük ki. így a talaj nem lazul fel, hanem az oldalirányú kiszorítás következtében betömörödik, tehát a lyuk a verő- és béléscső visszahúzása után nem omlik be. A horgony teherbírása is növekszik azáltal, hogy növekednek a normál feszültségek. Jelentős előny, hogy a lyukfúrás eszközét egyesíti a béléscsővel, és az injektáló csövet a horgonyzás­sal. Tehát a béléscső bejuttatásával állítjuk elő a lyukat, majd a leengedett horgonyszáron keresztül injektálunk és ez a cső bentmarad, mert ez a végle­ges horgonyszár is. A befogási hosszt, azaz az aktív zónát a verő- és béléscső visszahúzásával pontosan, egyszerűen sza­bályozhatjuk, és nem szükséges a hagyományos ún. obturátorral való bonyolult beállítás. További előny, hogy a horgonyszár korrózióvédelme auto­matikusan adódik az injektáló csőben visszamara­dócementhabarcs kötőanyag révén, amely a későb­bi repedés veszélye nélkül körülfogja a horgonyszá­rat. Mivel a verő- és béléscső végét verőcsúcs záija le, ezért a furaton át a talajvíz nem juthat a munka­térbe. A találmányt kiviteli példa kapcsán, rajzok alap­ján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés vázlatos hossz- és keresztmetszete a beverés állapotában, a 2. ábra a berendezés hosszmetszete visszahúzás után, valamint a berendezés és a furat keresztmet­szete az injektálás után, a 3. ábra az injektáló cső és a horgonyszár csatlako­zásának hosszmetszete. Az 1. ábrán látható, hogy az 1 horgonyszár az la menettel a 4 verőcsúcs 4a menetes perselyébe van becsavarva. A 3 verő- és béléscsőben van elhelyezve a 2 injektáló cső, amelyben pedig az 1 horgonyszár van. A 3 verő- és béléscsövet verjük vagy sajtoljuk a 9 talajba a 3a verővégnél. A 3a verővéggel ellenté­tes oldalon van a 4 verőcsúcs, amely kúpos alakú, és legelőször hatol be a 9 talajba a verő vagy sajtoló erő hatására. A verő vagy sajtoló erőt a 3 verő- és béléscső adja át a 4 verőcsúcsra. A 3 verő- és bélés­cső és a 2 injektáló cső 4 verőcsúcs felőli végét az 5 záródugó tömíti az esetleges talajvíz behatolása ellen. A 2. ábrán a berendezés visszahúzott állapotban van. A 2 injektáló csövön keresztül a 7 kötőanya­got beinjektáljuk a 10 furatba a 2 injektáló cső és 1 horgonyszár közé. Egyidejűleg a 3 verő- és bélés­csövet visszahúzzuk a 9 talajból a 11 befogási hossznak megfelelő mértékben. A 7 kötőanyag, a korrózióvédő habarcs gátolja meg az 1 horgony­szár korrózióját. Az 1 horgonyszár betonacél, ká­bel vagy más anyag. Az injektálás befejezése után 4-6 órával a 3 verő- és béléscsövet teljesen vissza­húzzuk, és újabb horgony beveréséhez felhasznál­ható. Az injektáló 7 kötőanyag megkötése után a 2 injektáló cső kilátszó végét levágjuk, az 1 hor­gonyszár kilátszó végét letisztítjuk, és megfeszítjük, majd feszített állapotban a 6 szádfalhoz rögzítjük. A 2. ábra b-b keresztmetszetén feltüntettük a 3 verő- és béléscsövet, benne az 5 záródugó, a 2 injektáló csövet és az abban lévő 1 horgonyszárat. A 2. ábra c-c keresztmetszetében látható, hogy az 1 horgonyszárat körülveszi a 10 furatban a 7 kötő­anyag, az injektált cementhabarcs. A 3. ábra mutatja, hogy a rugalmas 8 szorító gyűrűk a 2 injektáló cső szűkített végét az 1 hor­gonyszárra szorítjuk. A 2 injektáló csövön keresz­tül történő injektálásnál a rugalmas 8 szorító gyű­rűk szétfeszülnek, és a 7 kötőanyag behatolását lehetővé teszik, a 7 kötőanyag visszaáramlását vi­szont megakadályozzák. A 7 kötőanyag vissza­áramlását a 3 verő- és béléscsőben, annak végében elhelyezett 5 záródugó akadályozza meg. A mű­anyag 5 záródugó a 3 verő- és béléscső visszahúzá­sakor együtt mozdul a 3 verő- és béléscsővel. A berendezés elsősorban szádfalak és vasbeton résfalak injektált feszített horgonyainak kivitelezé­sére szolgál, de felhasználható más célú horgonyok kivitelezéséhez is. Szabadalmi igénypontok 1. Berendezés injektált horgonyok készítéséhez, húzóerőknek főleg talajra való továbbítására, amelynek az erőt átadó horgonyszára, kötőanya­got bejuttató injektáló csöve, verő- és béléscsöve, valamint verőcsúcsa van, azzal jellemezve, hogy furat készítésére alkalmas, a talajva (9) verhető és/vagy sajtolható, a furat (10) falát megtámasztó, visszahúzható és visszahúzása útján saját befogási hosszát (11) meghatározó, a talajba (9) behatoló végén záróperemes (3b) záródugóval (5) ellátott verő- és béléscsőben (3) a kötőanyagot (7) a furatba (10) és a horgonyszár (1) köré injektáló, a kötő­anyagnak (7) a furatból (10) való visszaáramlását megakadályozó injektáló cső (2) van, melyben an­nak a verőcsúcs (4) oldali végén menetben (la) végződő, ellentett oldali végénél pedig adott eset­ben megfeszíthető, majd rögzíthető horgonyszár (1) van, és a horgonyszár (1) menete (la) a verő­­csúcsban (4) lévő menetes perselybe (4a) van csatla­koztatva. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés kiviteli alakja, azzal jellemezve, hogy az injektáló csőnek (2) a verőcsúcs (4) felé néző vége tölcsérszerüen össze van szűkítve, az összeszűkülő keresztmetsze­tén a horgonyszár (1) át van vezetve, az injektáló 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents