189570. lajstromszámú szabadalom • Herbicidek hatását megnyújtó 4-fenil-1,2,3-tiadiazol-származékokat önmagukban vagy tiokarbamátszármazék herbiciddel együttesen tartalmazó készítmények
1 189 570 2 rájuk a kis felület és az, hogy kicsi a folyadékabszorpcióképességük. Előnyös por-vivőanyagok a csillám-talkum, pirofillit, kaolin-kréta, dohánypor és az őrölt kalcium-foszfát. A készítmény hatásosságát elősegíthetjük ionos, anionos vagy nemionos nedvesítőszer hozzáadásával. A legelőnyösebb nedvesítőszerek az alkil-benzol- és az alkil-naftalinszulfonátok, szulfatált zsíralkoholok, aminok vagy savamidok, a nátrium-izotionát hosszúláncú észterei, a nátrium-szulfoszukcinát-észterek, szulfatált vagy szulfonált zsírsavészterek, petróleumszulfonátok, szulfonált növényi olajok. Előnyös diszpergálószerek a metil-cellulóz, poli(vinil-alkohol), ligninszulfonátok, polimer alkilnaftalinszulfonátok, nátrium-naftalinszulfonát, polimetilén-alkil-naftalinszulfonátok, nátriumnaftalinszulfonát, polimetilén-bisz-naftalinszulfonát és a nátrium-N-metil-N-(hosszúláncú sav)taurátok. » A porkészítményekhez őrlési segédanyagokat is adhatunk. Előnyös őrlési segédanyagok az attapulgit-kréta, diatoma-szilícium-dioxid, a szintetikus finom szilícium-dioxid és a szintetikus kalcium- és magnézium-szilikátok. A közömbös, szilárd vivőanyagok a találmány szerinti porkészítményekben az egész készítménynek 30-90 tömeg%-át teszik ki. Az őrlési segédanyagok általában a készítmény 5-50 tömeg%-át adják, a nedvesítőszer pedig a készítmény 0-1,0 tömeg%-át alkotja. A porkészítmények tartalmazhatnak más felületaktív anyagokat, így diszpergálószereket is legfeljebb 0,5 tömeg%-ban, továbbá kis mennyiségben összeragadást gátló és antisztatizáló anyagokat. A vivőanyag részecskemérete általában 30-50 mikron. B. Emulgeálható koncentrátumok Az emulgeálható koncentrátumok általában a hatóanyagok emulgeálószert tartalmazó, vízzel nem elegyedő oldószerekkel készített oldatai. Felhasználás előtt a koncentrátumot vízzel felhígítjuk, hogy a szuszpendált oldószercseppekből emulziót állítsunk elő. Az emulgeálható koncentrátumok készítéséhez használt oldószerek példái a növényi olajok, klórozott szénhidrogének, vízzel nem elegyedő éterek, észterek és ketonok. Jellegzetes emulgeálószerek az anionos vagy nemionos felületaktív anyagok vagy a kettő elegyei. Ilyenek például a hosszúláncú alkil- vagy merkaptán-polietoxi-alkoholok, az alkil-aril-polietoxialkoholok, a szorbitán-zsírsavészterek, a szorbitánzsírsavészterek poli(oxi-etilén)-éterei, zsír- vagy gyantasavval alkotott poli(oxi-etilén)-glikolészterek, zsíralkohol-amid kondenzátumok, zsíralkohol-szulfátok kálcium- és aminsói, olajoldható petróleumszulfonátok vagy előnyösen ezeknek az emulgeálószereknek az elegyei. Az ilyen emulgeálószerek a teljes készítménynek általában 1-10 tömeg%-át alkotják. A találmány szerinti emulgeálható koncentrátumok általában 15-50 tömeg % hatóanyagból, 40-82 tömeg% oldószerből és 1-10 tömeg% emulgeálószerböl állnak. A készítmények ezenkívül tartalmazhatnak még egyéb adalékanyagokat, így szuszpendáló és tapadást növelő anyagokat is. C. Granulátumok A granulátumok fizikailag stabilis szemcsés készítmények, amelyek a hatóanyagot mikroszkopikus méretű, koherens vivöanyag alap-mátrixon megtapadva vagy azon eloszlatva tartalmazzák. A részecskék átmérője körülbelül 1-2 mm. A készítmény gyakran felületaktív anyagokat tartalmaz annak érdekében, hogy ezek elősegítsék a hatóanyag leválását a granulátumról. A vivőanyag előnyösen ásványi eredetű, és általában egy vagy két típusba tartozik. Az egyik típusba tartozó vivőanyagok pórusos, abszorpcióképes, előformált szemcsék, így előformált és szitált szemcsézett attapulgit vagy hőexpandált, szemcsés, szitált vermikulit. Ezek egyikére a hatóanyag oldatát rápermetezhetjük, amely a teljes súly egészen 25 tömeg%-áig terjedő mennyiségben abszorbeálódik. A második típusba tartozó vivőanyagok, amelyek pelletekben is alkalmasak, a porított kaolinagyagok, a hidratált attapulgit vagy a bentonitagyagok, így a nátrium-, a kálcium- vagy a magnéziumbentonitok. Vizoldható sók, így nátriumsók, szintén lehetnek jelen annak érdekében, hogy megkönnyítsék a granulátumok szétesését nedvesség jelenlétében. Ezeket az alkotóanyagokat összekeverjük a hatóanyagokkal, és a kapott elegyet granuláljuk, utána szárítjuk, így olyan készítményt kapunk, amelyben a hatóanyag egyenletesen elosztott állapotban van jelen. Az ily módon készített granulátumok 25-30 tömeg% hatóanyagot is tartalmazhatnak, a legkedvezőbb koncentráció 10 tömeg%, mivel ennél a koncentrációnál biztosított a legkedvezőbb eloszlás. A találmány szerinti, szemcsézett készítmények a legelőnyösebben 1,2-0,50 mm tartományban változó szemcsemérettel készülnek. A felületaktív anyag általában valamely szokásos anionos vagy nemionos jellegű nedvesítőszer. A legkedvezőbb nedvesítöszer az alkalmazott granulátumtól függően változik. Abban az esetben, ha előformázott granulátumra permetezzük rá a hatóanyagot folyékony formában, ekkor a legalkalmasabb nedvesitőszerek a nemionos, az oldószerrel elegyedő folyékony nedvesítőszerek. Ezek a vegyültek emulgeátorokként a legismertebbek, közéjük tartoznak az alkil-aril-poliéter-alkoholok, alkilpoliéter-alkoholok, poli(oxi-etilén)-szorbitán-zsirsavészterek, zsír- vagy gyantasavval alkotott poli(etilén-glikol)-észterek, zsíralkohol-amid kondenzátumok, olajoldható petróleum- vagy növényi olajszulfonátok vagy ezek elegyei. Ezek a szerek általában az egész készítménynek legfeljebb 5 tömeg%-át teszik ki. Abban az esetben, ha a hatóanyagot először valamely porított vivőanyaggal keverjük össze és ezt követően granuláljuk, folyékony, nemionos nedvesítőszereket is használhatunk, de előnyösen az ösz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
