189560. lajstromszámú szabadalom • Logikai játékkocka
1 189 560 2 ke-farok-alakú 24 válla részére. (Magától értetődő, hogy az A, B és C elemi kockák egymással mindig azonos felépítésűek, úgyhogy a részletek leírása ilyenkor valamennyire vonatkozik.) Az A elemi sarokkocka kiképzése a 8. ábrán látható. A gömbhéjszerű 25 test az A elemi sarokkocka egyik sarkán mint váll van megformálva úgy, hogy két párhuzamos egymással szemben elhelyezkedő gömbhéjszerű háromszögfelület alakul ki egymástól azonos távolságban, amelyek közül a hátsó (8. ábrán) az A kockát a sarkánál metszi. A 25 testnek a többi felületét a sík 26, 27 és 28 gyürüfelület-szeletek alkotják. A 9. ábrán, hasonló módon a B elemi kocka van ábrázolva a 29 vállal. A 29 váll gömbhéjszerű traperoid, amelynek hátsó és első gömbhéjszerü trapéz felülete van és ezek közül a hátsó egy gömbszelet mentén határolja a B kockát. A gömbszelet 30 jelöli. A többi párosával egymással szemben lévő oldalak sík 31, 32, 33 és 34 gyürüfelület-szeletek. A 29 váll alsó 32 felülete a B kocka alsó felületével egy síkban fekszik, míg a 31 felső felület a B kocka tetejétől bizonyos távolságra van. Ez a távolság az A kocka alsó felülete felett a 25 váll túlnyúlásának felel meg, úgyhogy a 25 váll a 28 felülethez illeszkedve a 31 felületre helyezhető és a hátoldali szabad felületével a 30 felülettel kerül érintkezésbe. A C elemi kocka felépítése és a hozzá tartozó 20 váll viszonylag bonyolult, amint ez a 10. ábráról ismerhető fel. A 20 váll alakja - amint már említettük - a gömbalakú magból, a P1-P4 betétekből és a gömbhéjszerű Q vezetőelemekből összetevődő központi mag alakjából adódik. A 20 vállat a 35 betét köti össze a C elemi kockával. Az összeszerelés miatt a C elemi kockából és a 20 vállból álló egység két részből van kialakítva, amint ezt a 11. ábrán láthatjuk. A két részt ott Cl és C2 jelöli. A Cl jelű részhez tartozik a 20 váll, a 35 betét és a 36 kockarész, amelynek a négyzetes, a 35 betéttel ellentétes felülete a C2 kockarész 37 mélyedésébe illeszkedve helyezhető be. A Cl és C2 részek között a kapcsolat például ragasztással, de bepattantással is megvalósítható. Ezen a helyen említjük meg azt, hogy kerüljük el a 10. ábra szerinti építőelem egyes hajlított felületeinek zsugorodását, mivel ezek olyan felületek, amelyeknek a távolsága és sugara a többi kockaelemmel, különösképpen a B elemi kockákkal és a 15 központi maggal fennálló kapcsolatból adódik. Amint már említettük, a 12-15. ábrák szerint a P1-P4 betétek, amelyeknek az egyik oldala az S középső maggal, a másik oldala pedig egy-egy Q vezetőelemmel áll kapcsolatban, ezen kívül rögzítőelemként is szolgálnak annak biztosítására, hogy a központi mag mindig elfordulásmentesen legyen a kockatest egyik feléhez csatlakoztatva, ha a másik fél elfordul. A Pl betét, amely csak egy helyen szerepel, úgy van megoldva, hogy a hozzá tartozó Q vezetőelem valamennyi oldalát rögzíti. A rögzítő szakaszok ennél mindig a mindenkori vezetőcsatornában a vezetőcsatorna tengelysíkjáig érnek. A P4 betét, amely szintén csak egy helyen szerepel, úgy van megoldva, hogy a vezetőelem valamennyi oldalát szabadon hagyja. A P2 betét, ami három helyen van alkalmazva, a vezetőelem két oldalát rögzíti és az egyiket szabadon hagyja. Az ugyancsak három helyen alkalmazott P3 betét az egyik oldalt rögzíti és kettőt hagy szabadon. API és P2 betétekre vonatkoztatva ezeknek a rögzítő oldala a gömbhéjszerű háromszögek azon oldalán van, amelyet a 17 és 18 vezetőcsatorna határoz meg. A P3 és P4 betétek esetében ezeknek a szabad oldala azonos távolságban van a mindenkori gömbhéjszerü háromszög szabad oldalától. A P3 betét rögzítő oldala ismét érinti a gömbhéjszerű háromszög oldalát. Tisztán elméletileg ugyan nem szükséges a 17, 18 és 19 vezetöcsatornák mindegyikében négy rögzítőelem, ezek azonban nagyobb stabilitást és az egyes részek egymáson való jobb csúszását biztosítják. A bemutatott kockatest összerakását legkönynyebben a 6. ábra kapcsán ismertethetjük. Valamennyi gömbhéjszerü vezető elem a kész kockatest egyik sarkához tartozik. Az összerakást először az első sarokkal kezdjük. Ezt követi ezután a többi hét sarok egyenként. Az összerakás az alább leírtak szerint történik. Az S középső részre helyezzük a hozzá tartozó Pl, P2, P3, illetve P4 betéteket és körül rakjuk három olyan Cl elemmel (lásd all. ábrán), amelyek össze vannak illesztve egy gömbhéjszerü Q vezető elemmel. A következő lépésben megtörténik az S, a Pl, ?2, P3, illetve a P4 és a Q részek egymáshoz rögzítése. Ez a rögzítés összedugással és/vagy összepattanfással, vagy ragasztott kötéssel történhet. Ezt kövefőleg egy A elemi sarokkockát és három B elemi kockát rakunk össze. Ezeket a megfelelő helyzetben három olyan C2 rész (lásd all. ábrát) tartja össze, amelyeket a hozzájuk tartozó Cl részekkel egyesítünk. A többi hét sarok összerakása hasonló nődön történik. Ezzel kapcsolatban a 7. ábrára is utalnunk kell, amelyből az egyik sarok elemi kockáinak az összerakása tűnik ki, de itt az ábrázolás kedvéért a központi mag megfelelő részeit elhagytuk. Amint a leírásból világos, az A, B és C elemi kockák valamennyi vezetőfelülete és a központi mag úgy van kiképezve, hogy az egyes A, B és C elemi kockák forgatása lehetséges a kockatest három, egymásra merőlegesen álló tengelye körül. A bemutatott kiviteli példánál a kockaelemek és a központi mag valamennyi része úgy van megformálva, hogy ezek hézag nélkül kapcsolódnak egymásba. Ezen kívül ezek olyanok, hogy valamennyien önmagukban szilárdak. A találmány szerinti logikai játékkocka működése szempontjából ez utóbbiak nem szükségesek. így az egyes csúszó-, illetve vezetőfelületek meg lehetnek szakítva. Ezen kívül az egyes részek üregesek, vagy részben üregesek lehetnek. Mérvadó csupán az, hogy az egyes részek leírt kapcsolata ezeket egymással összetartsa viszonylagos helyzetüktől függetlenül és hogy a megkívánt elmozdulási lehetőség is meglegyen. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
