189555. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkamrás megszakító vákuumjelzővel
1 189 555 2 zetése a kamra külső falán kiképezett villamosán vezető tartománnyal van összekapcsolva és az ellenállás másik kivezetése egy a kamrán kívül elhelyezett árammérő műszer egyik kivezetésével van összekapcsolva, amely műszer másik kivezetése a külső feszültségforrás másik pólusával van összekapcsolva. Az így kialakuló villamos erőtér hatására elektronok emittálódnak egyik vagy a másik árnyékoló elemből. Az emittált elektronok a körgyűrű alakú térben lévő gázmolekulákkal kölcsönhatásba lépnek és gőzionokat hoznak létre, amelynek hatására ionos áram jön létre, amely átfolyik a külső ellenálláson és mérőműszeres is és amely áram a gyakorlatilag légüres térben lévő gáz sűrűségével arányos és megfelelően skálázva azt is jelzi ki. A találmány szerinti vákuum-kamrá ' megszakítót részletesebben példakénti kiviteli alakjai segítségével ábrákon ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a fémházban elhelyezett megszakítót mutatja, amely vákuum-kamrás megszakítás elvén működik, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott szerkezet térbeli oldalnézetét mutatja, a 3. ábra a találmány szerinti megszakító függőleges oldalnézetét mutatja, a 4. ábra a 3. ábrán bemutatott megszakító metszeti rajza látható, ahol mágnest alkalmazunk és ahol a találmány szerinti gondolat megvalósítása vázlatosan látható, az 5. ábra bemutatja, hogy az árnyékoló elemek között a molekulák és az elektronok közötti kölcsönhatás hogy megy végbe a 4. ábra, de méginkább a 7. ábra szerinti kiviteli alak esetében, a 6. ábra a 4. ábrán bemutatott kiviteli alaknál mutatja be a nyomást az áram függvényében, a 7. ábra a találmány szerinti megszakító egy további kiviteli alakját mutatja, amely nem tartalmaz mágnest és ahol az árnyékoló elemek kialakítása az előzőektől kissé eltérő, a 8. ábra a 7. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló kiviteli változat, de mágnes alkalmazásával, a 9. ábra a 6. ábrán bemutatott kiviteli alak áram-nyomás függvényét mutatja, a 10. ábra a 12. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakok részben kitört térbeli rajzát mutatja, a 11. ábra a 10. ábrán bemutatott kiviteli alak részmetszetét mutatja, a 12. ábra a 7. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló kiviteli alakot mutat, ahol a mágnes sugár irányban el van tolva a középponttól, a 13. ábra egy a 12. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló kiviteli alakot szemléltet, ahol a mágnes a megszakító ház belsejében van elhelyezve, a 14. ábra a 4. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló kiviteli alakot ismertet azzal a különbséggel, hogy egy üreges mágnest alkalmaz. Az 1. ábrán egy fémmel borított vagy fémből készült, 12 házban lévő 10 megszakitó egység látható, amelyben egymás fölött két vákuum-kamrás 14 és 16 megszakító van elhelyezve, amelyek a 12 házból kihúzhatóak és három fázis kapcsolására alkalmasak. Az alsó 14 megszakító 18 sínen 17 görgők segítségével húzható ki, illetőleg tolható be és betolt állapotban az ábrán nem szereplő nagyfeszültségű csatlakozással van összekapcsolva, amely a 12 ház hátsó részében van elhelyezve. Ugyanilyen módon van a 16 megszakitó is elhelyezve, vagyis a 12 ház hátsó részében lévő nagyfeszültségű csatlakozóval akkor kapcsolható össze, ha 20 sínen a 16 megszakítót 19 görgők segítségével betoljuk. A 10 megszakító egység tartalmaz további 21 árnyékoló elemeket, amelyeknek az a feladata, hogy a 14 és 16 megszakító kihúzott állapotában a 12 ház hátsó részén lévő élő nagyfeszültségű csatlakozókat letakarják. Ezeket a 21 árnyékoló elemeket mechanikusan kell a nagyfeszültségű csatlakozók elől elhúzni, ha a háromfázisú 14 vagy 16 megszakítókat be akarjuk tolni, hogy rájuk feszültséget csatlakoztassunk. Az 1. ábrán láthatók még az egyes 14 és 16 megszakítók 34 és 36 kivezetései, amelyek a nagyfeszültségű csatlakozókhoz kapcsolódhatnak. A 2. ábrán az egyes megszakítók kissé részletesebben láthatók. A 14 megszakító 24 elülső részén vannak a 14 megszakító működtető mechanizmusa és vezérlő elemei elhelyezve. A 14 megszakító rendelkezik még egy 26 hátsó résszel is. A 24 elülső rész általában a 14 megszakítónak a kisfeszültségű része, míg a 26 hátsó része a 14 megszakító nagyfeszültségű részét foglalja magába. A nagyfeszültségű 26 hátsó rész és a kisfeszültségű 24 elülső rész egy 28 felső szigetelő elem és egy 30 alsó szigetelő elem segítségével van egymástól szigetelve. A 14 megszakító nagyfeszültségű 26 hátsó részében van a 32 vákuum-kamra, ahol lényegében a megszakítás végbemegy a háromfázisú 34 és 36 kivezetések között. A vákuum-kamrás megszakító működtetése, pontosabban a megszakítónak a 32 vákuumhengerben lévő érintkezőinek nyitását és zárását a megszakító 24 elülső részében elhelyezett 38 működtető szerv segítségével valósítjuk meg. A 3. ábrán egy olyan 32 vákuum-kamra térbeli rajza látható, amely az 1. és 2. ábrákon bemutatott megszakítók nagyfeszültségű 26 hátsó részében alkalmazható. Ez a 32 vákuum-kamra egy henger alakú 42 szigetelő elemből áll, amelynek végein egy-egy villamosán vezető, kör alakú 44 és 46 zárólap van elhelyezve. A 3. ábrán látható a függőleges irányban elmozdítható, a 32 vákuum-kamra egyik végén elhelyezett 48 érintkező szár, valamint a 32 vákuum-kamra másik végén rögzítetten elhelyezett 50 érintkező szár, amely 50 érintkező szár például forrasztással van a 32 vákuum-kamra 44 zárólapjára rögzítve. A 44 és 46 zárólapok a 42 szigetelő elemre megfelelően 52 és 54 tömítésekkel illesztetten vannak elhelyezve. Az 52 és 54 tömítések elhelyezése részletesebben a 4. ábrán figyelhető meg. A henger alakú 42 szigetelő elemben annak a középső tartománya közelében központosán egy villamosán vezető 56 gyűrű van elhelyezve, amelynek a szerepéről a későbbiekben még szó lesz. Visszatérve a 2. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz, a 32 vákuum-kamra a megszakító házának nagyfeszültségű 26 hátsó részében van célszerűen elhelyezve és az 50 érintkező szár úgy van elhelyezve, hogy az a 34 kivezetéssel villamos érintkezésben legyen. Hasonló módon az elmozdithatóan kiképezett 48 érintkező szár úgy van elhelyezve, hogy az a 36 érintkezővel legyen villamosán érintkező kap5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
