189512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás makrolid antibiotikumok előállítására

1 .189 512 . 2 törzset használunk, amely ezeket a vegyületeket termeli süllyesztett és levegőztetett fermentációs körülmények között, megfelelő összetételű tápta­lajban. A tenyésztést addig folytatjuk, míg jelentős mennyiségű antibiotikum halmozódik fel. A témá­ban jártas szakember előtt nyilvánvaló, hogy elő­ször a DMT termelődik a fermentáció során. A di­­hidro-DMT akkor keletkezik, ha a fermentációt hosszabb időn át végezzük, amikor a jelenlévő DMT enzimatikusan redukálódik. A Streptomyces fradiae NRRL 12 170 mikroor­ganizmus tenyésztéséhez többféle táptalajt használ­hatunk. A termelés gazdaságossága, az optimális hozam és a termék izolálásának egyszerűsítése ér­dekében azonban bizonyos összetételű táptalajok előnyösek. így például szénforrásként előnyösen, különösen a nagy térfogatú fermentációkkor szén­hidrátokat, például dextrint, glükózt, keményítőt, kukoricalisztet és olajokat, például szójabab-olajat használunk. Nitrogénforrásként előnyösen például kukoricalisztet, szójalisztet, hallisztet, aminosava­­kat, vagy más, hasonló készítményeket haszná­lunk. A táptalajhoz adott szervetlen sók például a víz­ben oldódó, vasionokra, káliumionokra, nátrium­ionokra, magnéziumionokra, kalciumionokra, am­­móniumionokra, kloridionokra, karbonátionokra, szulfátionokra, nitrátionokra és más, hasonló io­nokra disszociáló sók. A mikroorganizmus növekedéséhez és kifejlődé­séhez szükséges nyomelemeket szintén hozzáadhat­juk a táptalajhoz. Ezek a nyomelemek általában szennyezőanyagként jelen vannak a táptalaj többi összetevőjében, mégpedig a mikroorganizmus igé­nyének megfelelő mennyiségben. Esetenként kevés (például literenként 0,2 ml) habzásgátló szert, pél­dául polipropilén-glikolt (molekulasúlya körülbe­lül 2000) adunk a nagytérfogatú fermentációk táp­talajához, abban az esetben, ha a habzás problémát okoz. Nagyobb mennyiségű DMT vagy dihidro-DMT előállításához tankfermentorban süllyesztett, leve­gőzteti körülmények között végzünk fermentációt. Kismennyiségű DMT-t vagy dihidro-DMT-t úgy állítunk elő, hogy rázott lombikban végzünk te­nyésztést. Az antibiotikum termelésben mutatkozó lag-fázis miatt, amely általában akkor jelentkezik, ha nagymennyiségű táptalajt oltunk be a mikroor­ganizmus spóráival, előnyösen vegetatív inokulu­­mot használunk. A vegetatív inokulum előállításá­ra kismennyiségű táptalajt oltunk a mikroorganiz­mus spóráival vagy micélium darabkáival, ilyenkor friss, aktívan növekvő tenyészetet kapunk. A vege­tatív inokulummal ezután beoltjuk a nagymennyi­ségű táptalajt. A vegetatív inokulum előállítására használt táptalaj a főfermentációs táptalajjal azo­nos lehet, használhatunk azonban más összetételű táptalajt is. A S. fradiae NRRL 12 170 mikroorganizmust 10 °C és 37 °C közötti hőmérsékleten növeszthet­jük. Az antibiotikum termelés szempontjából opti­mális a 28 °C. Ahogy az a levegőztetett, sülyesztett fermentáci­óknál szokásos, a táptalajon steril levegőt buboré­­koltatunk át. A nagymennyiségű antibiotikum termelés érdekében tankfermentációkor 28 °C hő­mérsékleten és 1 atmoszféra nyomáson 30%-os, vagy ennél magasabb levegő-telítettséget biztosí­tunk. A fermentáció során az antibiotikum termelést oly módon követjük, hogy mintákat az antibiotiku­mokra érzékeny mikroorganizmussal szemben mé­rünk. Mérőorganizmusként például Staphylococ­cus aureus ATCC 9144 mikroorganizmust haszná­lunk. A biológiai értékmérést előnyösen automati­zált turbidimetriás módszerrel végezzük. Az anti­biotikum termelést ezen kívül követhetjük nagyfel­bontású folyadék-kromatográfiával UV fényben. A süllyesztett, levegőztetett fermentációs körül­mények között kivitelezett tenyésztés után a DMT-t vagy a dihidro-DMT-t a fermentációs szakmában ismert módszerekkel különítjük el a tenyészléből. A DMT vagy a dihidro-DMT kinyerésére szűrjük a tenyészlevet. A szűrt levet ezután tovább tisztít­hatjuk az előállítandó antibiotikum kinyerésére. A tisztítás során több módszert használhatunk. A szűrt lé tisztítása például oly módon történhet, hogy pH-ját 9-re állítjuk be, megfelelő oldószerrel, például etil-acetáttal, amil-acetáttal vagy metil­­izobutil-ketonnal extraháljuk, a szerves fázist elkü­lönítjük és vizes, savas oldattal extraháljuk. Ezt követően kicsapjuk az antibiotikumot oly módon, hogy a vizes extrakt pH-ját lúgosra állítjuk be. A további tisztitási lépéseket extrakcióval, adszorp­cióval és/vagy kicsapással végezzük. A találmány szerinti új mikroorganizmust a tilo­­zint termelő Streptomyces fradiae kémiai mutage­­nezisével állítottuk elő. A mutagenizált mikroorga­nizmus csak kismennyiségű tilozint termel, termeli viszont a DMT-t, mégpedig major komponens­ként. Jellemzés céljából az új mikroorganizmust össze­hasonlítottuk a Streptomyces fradiae M48-E 2724.1 törzzsel, ez a törzs a S. fradiae NRRL 2702 mikroorganizmusból származik, és tilozint bioszin­tetizál. A S. fradiae NRRL 2702 mikroorganizmust Hamill és munkatársai írják le a 3 178 341 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás­ban. A jelen leírásban a tilozint termelő S. fradiae M48-E 2727.1 tenyészetet E2724.1 törzsnek nevez­zük. Az új DMT- és dihidro-DMT-t termelő NRRL 12 170 törzset szintén Streptomyces fradiae-nek ha­tároztuk meg. A meghatározás során az Internatio­nal Streptomyces Project Streptomyces fajokra ér­vényes módszereit használtuk [Shirling és Gottlieb, Methods For Characterization of Streptomyces Species; Internal. Journal of Systematic Bacterio­logy, 16 (3), 313-340 (1966)]; a vizsgálat során bizonyos kiegészítő vizsgálatokat is végeztünk. Az összehasonlítást az alábbi S. fradiae mikroorganiz­musra vonatkozó irodalom figyelembevételével vé­geztük: 1) Buchanan és Gibbons, Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology, 8. kiadás. The Wil­liams és Wilkins Co., Baltimore, Md., 1974, 815. oldal; és 2) Shirling és Gottlieb. Cooperative De­scription of Streptomyces. II. Species Description from First Study, Internal. Journal of Systematic Bacteriology, 18 (2), 118, 1968]. Az új törzs és az E2724.1 törzs spóraláncainak 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents