189479. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyékony építőanyag-keverékek előállítására
1 189 479 2 A találmány tárgya eljárás folyékony építőanyag-keverékek előállítására, amelyek például önthető beton, folyékony padlóburkolóanyag, vakolóanyag és útburkolóanyag előállítására, alkalmas építőelemek légmegkötő és/vagy hidraulikus kötőanyagokból történő racionális előállítására. Számos eljárás ismeretes folyékony olyan építőanyag-keverékek előállítására, amelyeket az építkezéseken vagy előkészítő üzemekben állítanak elő, részben nagyobb távolságokra szivattyúzzák csővezetékeken, és formákba vagy építőelem-negatívokba juttatják. Ezeket az építőanyag-keverékeket nem kell, vagy csak csekély mértékben szükséges sűríteni, mert ezeknek az építőanyagoknak, például a friss betonnak, vakolóanyagnak vagy padlóburkolóanyagnak a folyási viselkedése kémiai anyagok hozzáadásával javítható. Erre a célra alkalmasak természetes anyagok, például lignin, fehérjék és gyanták vegyi kezelés után, vagy speciális szintetikus anyagok, például a 126 934 és 136 386 sz. NDK szabadalmi leírásban ismertetett anyagok, amelyek aralkilszulfonsavakból vagy melamin-gyantákból állnak. Ezeket az anyagokat az építőanyag-keverékhez vagy a készítéskor felhasznált vízhez keverik. Ezek az adalékanyagok a víz felületi feszültségét csökkentik, és lehetővé teszik a komponensek gyorsabb és alaposabb nedvesedését. Ezeknek az eljárásoknak az a hátránya, hogy az alkalmazott adalékanyagok drágák és a kötési folyamatot többé-kevésbé késleltetik. Ezeknek a vegyi anyagoknak az adagolása a vízmennyiség csökkentése nélkül a kapott építőelemek végső szilárdságának csökkenésével jár. További hátránya ezeknek a vegyi anyagoknak, hogy a vízhez vagy magához az építőanyag-keverékhez való adagolás után rövid idővel hatékonyságukat elvesztik, így fennáll annak a veszélye, hogy a folyamatos termelés megszakítása után ezek az építő-anyagok használhatatlanná válnak. Az is ismert, hogy ezek az anyagok hajlamosak az építőanyag-keverékben levegőpórusokat bevinni. Ez a levegő-pórus képződés annál nagyobb, minél kifejezettebb az illető adalékanyag tenzid-tulajdonsága. A levegő-pórus képződés csökkentésére sokszor peptizátorokat és/vagy szervetlen sókat kell adagolni. Ezáltal a kötési folyamat további késleltetése következik be. A találmány célja olyan eljárás kidolgozása folyékony építőanyag-keverékek előállítására, amely az építési folyamatot az építőanyag gyors megkötésével rövidíti, a sűrítés és hőkezelés energiaköltségeit és az anyagköltséget csökkenti, és amelynek segítségével az építőanyag-keverékek időben variálható módon és egyúttal egyenletesen jó minőséggel állíthatók elő, szállíthatók és formába juttathatók. A találmány alapja az a felismerés, hogy egy újfajta adalékanyag hozzáadásával keveréshez felhasznált víz mennyiségének csökkentése következtében és az így elért kötőanyag-csökkentés következtében az építőelemek végső szilárdsága megmarad, és az építőanyag-keverék megmunkálhatósága javul a kötés kezdeti idejének lényeges csökkenése nélkül a szivattyúzásnál, elterítésnél és sűrítésnél. A találmány értelmében az építőanyag-keverékhez készítéskor olyan montánviasz-emulziót adunk, amely 35 súlyrész, előnyösen 10-20 súlyrész montánviaszt, legfeljebb 12 súlyrész, előnyösen 3-5 súlyrész alkil-fenil-poliglikol-étert, legfeljebb 8 súlyrész propilén-oxiddal és/vagy etilén-oxiddal átalakított oxigéntartalmú szénhidrogént, különösen zsíralkoholt, és 100 súlyrészre való kiegészítéshez szükséges mennyiségű vizet tartalmaz. A találmány szerinti eljárást a következő példákkal szemléltetjük. 1. példa 70-85 súlyrész vizet és 2-5 súlyrész alkil-fenilpoliglikol-étert, melynek etoxilezési foka 4-8, 373 °K-ra hevítünk. Hozzáadunk 10-20 súlyrész szilárd montánviaszt. Felforrás után az emulziót azonnal lehűtjük 323 °K-ra. 96-99 súlyrész így előállított montánviasz-emulziót összekeverünk 4-1 súlyrész alkil-fenil-poliglikol-éterrel, amelynek etoxilezési foka 5-9. A kötőanyagra számítva 0,05-9,5% fenti adalékanyagot hozzáadunk a keverési vízhez. 2. példa 12-20 súlyrész montánviaszt és 2-6 súlyrész 4-8 etoxilezési fokú alkil-fenil-poliglikol-étert 370 °K- on megolvasztunk, és keverés közben 74-86 súlyrész 370 °K-os vízhez adjuk. Miután az elegy felforrt, gyorsan lehűtjük 323 °K-ra. Ezután 93-99 súlyrész így kapott montánviasz-emulziót 7-1 súlyrész, propilén- és etilén-oxiddal kezelt zsíralkohollal keverjük. A kötőanyagra számítva 0,05-0,5% fenti adalékanyagot adunk a keverési vizhez. 3. példa Az 1. példa szerinti eljárással előállítunk egy olyan montánviasz-emulziót, amely 10-20 súlyrész montánviaszt, 2-5 súlyrész 4-8 etoxilezési fokú alkil-fenil-poliglikol-étert és 75-88 súlyrész vizet tartalmaz. 90-99 súlyrész ilyen montánviasz-emulziót 10-1 súlyrész, 4-8 etoxilezési fokú alkil-fenil-poliglikol-éterrel elegyítünk, és az így kapott adalékanyagot a kötőanyagra számítva 0,1-0,5% mennyiségben keverjük az építőanyag-keverékhez. A találmány szerinti megoldás előnye, hogy olcsó és energiatakarékos módon teszi lehetővé olcsó építőanyag-keverék előállítását, és azoknak levegőmegkötő és hidraulikus kötőanyagokból építőelemekké, például betonelemekké, padlóburkolóanyaggá, vakolóanyaggá és monolit építőelemekké történő továbbfeldolgozását. Úgy találtuk, hogy ha az építőanyag-keverékhez vagy a keverési vízhez montánviasz-emulziót adunk, a kapott beton nyomószilárdsága a keverési víz csökkentése nélkül jelentősen növekszik. A betonban levő betonacélokat a montánviasz-emulzió nem befolyásolja károsan. A keverési vízhez való adagolás után megtartja hatékonyságát, így a technológiában bekövetkező megszakítások következtében minőségromlás nem lép fel. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
