189443. lajstromszámú szabadalom • Mosóberendezés
A találmány tárgya mosóberendezés, például bányászati művelet útján kitermelt anyagok szétválasztására, különböző sűrűségű frakciókra. Például a szénbányászatban a kibányászott termék szénből és meddőből, például palából áll, és a szenet automatikus gépezet segítségével el kell választani a palától. Hagyományosan erre a célra mosókádat alkalmaznak, (amire a következőkben mint a „meghatározott fajtájú mosókád”-ra fogunk hivatkozni); ez lényegileg egy tartály, amely függőlegesen több rétegező rekeszből és egy selejtrekeszből áll, és a rekeszek felső része fölött perforált rácslemez van elhelyezve. A tartály egy bizonyos szintig a rácslemez fölött folyadékkal, például vízzel van töltve, és a nyersanyagot az egyik oldalon a rácslemezre helyezik, míg a rácslemezen keresztülfolyó víz igyekszik az anyagot a rácslemezen átvinni. A berendezésnél olyan eszközt alkalmaznak, amely a két rekeszben levő folyadékot lényegileg függőleges irányban lüktetőmozgásba hozza; ez a rácslemezen levő nyersanyagot ezáltal keveri, és igyekszik a nehéz anyagot (a palát) a rácslemezhez közeli fenékre lesüllyeszteni, míg a könnyebb anyagot a tetejére emelni. Ilyen módon, amikor a nyersanyag a rácslemezen keresztül áramlik és különösen a rácslemeznek azon a részén keresztül, amely a rétegező rekesz fölött van, a nyersanyag rétegeződik. A nehezebb anyag, amely a rácslemez közelében van, a rácslemezről a selejteltávolító kamrába hullik és a könnyű anyag egy kapu vagy küszöb fölött halad át (amely a rácslemez fölött kis távolságnyira helyezkedik el), és a mosókádból egy első nyíláson át kiáramlik. Az ilyenfajta meghatározott mosókádakban kívánatos, hogy olyan pontosan vezéreljék a mosókád működését, amennyire csak lehetséges, és előnyösen olyan eszközök útján, amelyek lehetővé teszik automatikusan működő szerkezetek használatát. Például, ilyen mosókádakban szükséges, hogy vezéreljék a rétegező rekeszben, a rácslemezen levő súlyosabb anyagrétegnek a vastagságát, hogy biztosítsák az anyagok megbízható szétválasztását. Amennyiben a nehéz anyagréteg túlságosan vastag, úgy a nehéz frakció részei a könnyebb anyaggal együtt fognak távozni, a kapu vagy küszöb fölött. Ellenkező esetben, amennyiben a nehezebb anyagréteg túlságosan vékony, a könnyebb frakció részecskéi a selejteltávolító kamrába ürülnek a nehezebb anyaggal együtt. Fentiek miatt javasolták, hogy a meghatározott fajtájú mosókádban érzékeljék a rétegező rekeszben levő nehezebb anyag rétegének vastagságát, és amikor ennek a rétegnek vastagságát csökkenteni kell, hozzanak létre lüktető mozgást a selejteltávolító kamrában levő folyadékban, vagy pedig - amennyiben már alkalmaztak lüktető mozgást - növeljék meg az eddig alkalmazott lüktetés amplitúdóját, úgy, hogy a nehezebb anyag részecskéi áthaladjanak a rácslemez fölött és onnan biztosabban behulljanak a selejteltávolító kamrába. Hagyományosan a rácslemezen levő nehezebb anyag rétegének vastagságát úgy mérték, hogy egy úszót alkalmaztak, amely a nehezebb anyag felső felületén nyugszik és ennek az úszónak a helyzetét használták fel a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás vezérlésére. Járulékosan, minthogy az a nyomás, amelyet a rétegező rekeszben keltenek, függ annak a nyersanyagnak a súlyától, amely a rácslemezen nyugszik, javasolták azt is, hogy egy függőleges csövet kössenek össze a rétegező rekesszel, amely a rácslemez alatt kezdődik és amelybe a rácslemez alatti folyadék áramlik, és érzékeljék a csőben levő folyadék szintjének közepes vagy átlagos helyzetét olyan mechanikus eszköz használatával, amely a csőben elhelyezett úszót tartalmaz és ezáltal kijelzi a nehezebb anyag rétegének vastagságát. Ilyen módon az úszó helyzetét fel lehet használni a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás amplitúdójának vezérlésére. Változatképpen alkalmaztak ilyen csőben elhelyezett elektródákat, hogy érzékeljék, amikor a folyadékszint a csövön belül előre meghatározott szint fölé emelkedik (ami a rácslemezen levő nehezebb anyagréteg nemkívánatosán nagy vastagságának felel meg), és ezáltal a selejtrekeszben alkalmazott lüktető mozgás amplitúdóját megnöveljék vagy pedig érzékeljék, hogy a csőben levő folyadék szintje előre meghatározott pont alá süllyedt (ami a rácslemezen levő nehezebb anyag nemkívánatosán vékony rétegének felel meg), és ezáltal csökkentsék annak a lüktető mozgásnak amplitúdóját, amelyet a selejtrekeszben alkalmaztak. Míg valamennyi korábbi javaslat arra vonatkozott, hogy ezeket az értékeket kielégítően változtassák, ez a fajta szabályozási mód nem mutatkozott kielégítőnek a probléma megoldására, amellyel az anyagok szétválasztásánál találkozunk, különösen ami a szénbányászatot illeti. Ezért amikor a szenet kézi úton termelték ki a fejtés alatt álló munkahelyről, a nyersanyag viszonylag csekély mennyiségű nehezebb fajsúlyú meddőt tartalmazott, például a nyersanyag 10%-át. Mindamellett a legutóbbi időkig szénfejtő gépezet használatával, olyan telérekből bányászták a szenet, amelyek viszonylag vastagok és megbízhatóak voltak. így lehetséges volt, hogy a szénfejtő gépeket úgy használják, hogy a munkahelyről a szénnel együtt kitermelt anyagban a nehezebb anyag részesedése viszonylag még mindig csekély volt, bár aránylag nagyobb mennyiségű, mint amennyit a kézi bányászással kaptak. Jelenleg azonban van olyan tendencia, amely szerint csökkenő megbízhatóságú rétegekből is fejtik a szenet, és ez időnként azt is szükségessé teszi, hogy túlnyomórészben meddő anyagot fejtsenek ki és olyan ereket, amelyek vékonyak, amelyeknél az erek fölött és/vagy alatt is végeznek fejtést, hogy biztosítsák minden szénmennyiség kibányászását annak ellenére, hogy ennek következtében szükségképpen ugyanakkor növekszik a meddőanyag termelése. Ilyen módon a nyersanyagnak nemcsak a meddőtartalma növekszik (gyakran egészen 70%-ig), de a meddőanyag részesedési aránya a kitermelt anyagban viszonylag rövid időtartamokon belül jelentős mértékben változhat. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
