189438. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fluorenil-metil-oxi-karbonil-L-aszparaginil-O-szulfato-L-tirozil hidrazid sóinak előállítására
1 2 189 438 A találmány tárgya eljárás az új (I) általános képletű fluorenil-metil-oxi-karbonil-L-aszparaginil- O-szulfáto-L-tirozil-hidrazíd (F M OC)-L-Asp-L-Tyr—N2H3 I so3x- a képletben FMOC fluorenil-metil-oxi-karbonilcsoportot és X hidrogénatomot vagy alkálifémiont jelent - hidrazidcsoporton képezett savaddiciós sóinak előállítására. Az (I) általános képletü vegyületek sói az értékes gyógyászati hatással rendelkező (II) általános képletü kolecisztokinin-oktapeptidszulfátészterek L-Asp- L-Tyr-L-Met-Gly-L-Trp-L-Met-L-As-L-Phe-NH2 (II) I *-* ' S°3X _ 1 - a képletben X jelentése a fenti - előállításának fontos közbenső termékei. Az (I) általános képletű dideptid-szulfátészterhidrazidok sóit a találmány szerint a következő- 20 képpen állítjuk elő: Védett L-tirozil-hidrazidot (III) képletű acetilkénsav-piridinium-sóval CH3—CO—OS03—CeH6N+ (III) ' reagáltatunk, a kapott védett O-szulfáto-L-tirozilhidrazid N-terminális védőcsoportját lehasítjuk, 25 majd a kapott terméket védett fluorenil-metil-oxikarbonil-L-aszparaginsawal acilezzük, végül az így kapott védett dipeptid-szulfátészter-hidrazid savérzékeny védőcsoportját kíméletes körülmények között végzett acídolízissel eltávolítjuk. Az 30 utóbbi lépésben az (I) általános képletü vegyületet az acidolízishez felhasznált savnak megfelelő savaddíciós só formájában kapjuk. Egy előnyös módszer szerint a kővetkezőképpen járunk el: Védett L-tirozil-hidrazidként benziloxi- 35 karbonil-L-tirozil-terc-butoxi-karbonil-hidrazidot használunk fel, amit acetilkénsav-piridinium-sóval reagáltatunk. Miként a 151 304. sz. Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírásból - amely más tirozin-származékok szulfatálására vo- 40 natkozik - ismert, az acetilkénsav-piridinium-só az aminosavak szulfatálására felhasznált más reagenseknél (kénsav, piridin-kéntrioxid elegy, klór-szulfonsav) kíméletesebb szulfatálószer, és felhasználásával elkerülhető a tirozin szulfonálódása, illetve 45 oxidációja. Az acetilkénsav-piridinium-sót a 151 304 sz. Német Demokratikus Köztársaság-beli szabadalmi leírásban közöltek szerint állíthatjuk elő. A kapott benziloxi-karbonil-O-szulfáto-D- tirozil-terc-butoxi-karbonil-hidrazidról hidrogeno- 50 lízissel lehasítjuk az N-terminális benziloxi-karbonil védőcsoportot, majd a kapott O-szulfáto-L- tirozil-terc-butoxi-karbonil-hidrazidot fluorenilmetil-oxi-karbonil-L-aszparaginsav-ß-terc-butilészterrel acilezzük. Az acilezést az aktív észteres 55 vagy a diciklohexil-karbodiimides technikával egyaránt végezhetjük. A kapott védett pepiidről - amely egy lúgérzékeny, savra azonban rezisztens védőcsoportot, azaz fluorenil-metil-oxi-karbonilcsoportot, valamint egy savérzékeny védőcsopor- 60 tot, azaz terc-butoxi-karbonil-csoportot tartalmaz, kíméletes acidolízissel lehasítjuk a savérzékeny védőcsoportot. Az acidolízishez különösen előnyösen alkalmazhatunk 85% trifluor-ecetsavból, 10% vízből, 2% tioglikolsavból és 3% ditiotreitolból állógfi elegyet. Ilyen körülmények között szelektíven a savérzékeny védőcsoport hasad le, míg a szulfátészter-csoport és a fluorenil-metil-oxi-karbonil- 5 csoport változatlan marad. Az utóbbi lépésben az (I) általános képletű vegyületet az acidolízishez felhasznált savnak megfelelő só, tehát trifluor-acetát formájában kapjuk. A találmány szerinti eljárást az alábbi példában részletesebben ismertetjük. Példa 10 g (23,3 mól) benziloxi-karbonil-L-tirozil-tercbutoxi-karbonil-hidrazidot 0 °C-on, keverés közben 100 ml vízmentes piridinben oldunk, majd 11,0 g (50 mmól) acetil-kénsav-piridinium-sót adunk hozzá. A reakcióelegyet két napig szobahőmérsékleten keverjük, bepároljuk, a maradékot vízzel elegyítjük, és az elegy pH-ját 2 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal 7,5-re állítjuk. A vizes oldatot éterrel mossuk, majd a vizes fázist bepároljuk. Az amorf maradékot acetonban oldjuk, a nem oldódó részt kiszűrjük, az acetont vákuumban lepároljuk, és az olajos maradékot éterrel eldörzsölve kristályosítjuk. 9,2 g (67%) benzil-oxi-karbonil-O-szulfáto-L- tirozin-terc-butoxi-karbonil-hidrazid-nátriumsót kapunk. A termék erősen higroszkópos ; Rf = 0,35 85 ml etil-acetát és 15 ml (75 : 10 :25 arányú nbutanol-ecetsav-víz elegy) elegyével futtatva. 9,2 g benziloxi-karbonil-O-szulfáto-L-tirozilterc-butoxi-karbonil-hidrazid-nátriumsót 100 ml etanolban oldunk, az oldathoz 1 g 10%-os palládium/csontszén katalizátort adunk, és az elegyet 10-20 órán át hidrogénezzük. A katalizátort kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot éterrel eldőrzsölve kristályosítjuk. Higroszkópos anyagként 6,2 g (90%) O-szulfáto-L- tirozin-terc-butoxi-karbonil-hidrazid-nátriumsót kapunk; Rf = 0,71 (8:5:4 térfogatarányú nbutanol-ecetsav-víz eleggyel futtatva). 400 mg (1 mmól) O-szulfáto-L-tirozil-terc-butoxi-karbonil-hidrazid-nátriumsót és 4,13 mg (1 mmól) fluorenil-metil-oxi-karbonil-L-aszparaginsav-O-terc-butil-észtert 5 ml dimetil-formamidban oldunk. Az oldatot 0 °C-ra hűtjük, majd keverés közben 210 mg (1 mmól) diciklohexil-karbodiimidet adunk hozzá. A reakcióelegyet éjszakán át állni hagyjuk, majd 100 pl ecetsavat adunk hozzá. A kivált diciklohexil-karbamidot szűrjük, a szűrletet bepároljuk. A kapott olajos maradékot éterrel eldörzsölve kristályosítjuk. Higroszkópos, kristályos anyagként 536 mg (66%) fluorenil-metil-oxi-karbonil-L-aszparaginil-ß-terc-butil-O-szulfäto-L-tirozin-terc-butoxi-karbonil-hidrazid-nátriumsót kapunk. Rf = 0,2, 95 ml etil-acetát és 5 ml (75 : 10 : 24 térfogatarányú n-butanol-ecetsav-víz elegy) elegyével futtatva. 1,4 g, a fentiek szerint kapott védett dipeptidszulfátészter-nátriumsót 8 ml trifluor-ecetsavban oldunk 0 °C-on, keverés közben. Az oldatot 40 percig szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd a dipeptid-trifluor-acetátot vízmentes éterrel kicsapjuk. A terméket leszűrjük, éterrel mossuk, és exszikkátorban szárítjuk. Higroszkópos, kristályos 2