189375. lajstromszámú szabadalom • Kódelőállító és azonosító egység és ennek felhasználásával kialakított rendszertechnikai elrendezés személyek és/vagy tárgyak felismerésére szolgáló készülékhez

1 189.375 2 szinkronizál ódik a K., kvarckristály rezonanciafrek­venciájára. Ez a megváltozott jel a 123 kódoló áram­kör által meghatározott 122 összehasonlító áramkör­ben kiválasztásra kerül. Amennyiben a 121 oszcillá­tor indított, úgy a 11 primer kör csatolása nélkül rez­gésmentes állapotban van, s ha a csatolás létre jön, ak­­kor a 121 oszcillátor a 11 primer körre jellemző frek­vencián hozható működésbe. Amennyiben a 11 primer kör több kvarckristályt tartalmaz, akkor a 121 oszcillátor egymás után fog rezegni az egyes rezonanciafrekvenciákon. Ilyenkor szükséges az azonosítás megkezdésétől a 121 oszcillá­tor működését folyamatosan vagy több lépcsőben az egyes rezonanciafrekvenciák közelébe kényszeríteni. A 122 összehasonlító áramkör több előnyös kivi­­teli alakban valósítható meg. Az első megoldás szerint a 122 összehasonlító áramkör egy rövid kapuidejű frekvenciamérőt tartalmaz, amely megméri a 121 osz­cillátor frekveniáját és ezt összehasonlítja a 123 kódo­ló áramkörben előre beállított értékkel vagy értékek­kel. Másik megoldás szerint a 122 összehasonlító á­­ramkörben a 121 oszcillátor jele a 11 primer körrel megegyező frekvenciájú szűrőn kerül kiválasztásra. A harmadik, legcélszerűbb megoldás a keverés elvén ala­pul. A 11 primer kör tulajdonsága ugyanis, hogy rezo­nanciafrekvenciáját a Kj kvarckristály és a primerköri Lt induktivitás értékei együtt határozzák meg. A K, kvarckristállyal párhuzamos primerköri L, induktivi­­tás a K, kvarckristályra jellemző frekvencia kismérté­kű (kb. 1/10 000) csökkenését eredményezi. Ez a csökkenés a gyakorlatban előnyként jelentkezik, mert a keverés elvét alkalmazva a kódelőállító 11 primer kör által meghatározott frekvenciájú 121 oszcillátor által előállított jelet a K, kvarckristállyal megegyező frekvenciájú belső oszcillátorral (célszerűen kvarcosz­cillátorral) üttethetjük össze, s az így adódó különbsé­gi jel a könnyen kezelhető hangfrekvenciás tarto­mányba esik. A 4. ábrán az indított oszcillátor előnyös kiviteli alakja látható, amely tartamaz A erősítőt, amelynek bemenetére visszacsatoló L3 induktivitás egyik vége, kimenetére szekunderköri sávmeghatározó L2 induk­tivitás és ságmeghatározó C kapacitás egyik vége van kötve, a szekunderköri sávmeghatározó L2 induktivi­tás és sávmeghatározó C kapacitás másik vége a pozi­tív Ujtápfeszültségre, a visszacsatoló L3 induktivitás másik vége a negatív - UT tápfeszültségre csatlako­zik. A szekunderköri sávmeghatározó L2 induktivitás és a visszacsatoló L3 induktivitás az 5. ábra szerint célszerűen egy kódlap (vagy rúd) fogadására alkalmas változtatható hosszúságú csőben, a 122 összehasonlí­tó áramkör és a 123 kódoló áramkör pedig a hordozó dobozban van elhelyezve. A szekunderköri sávmegha­tározó L2 induktivitás és sávmeghatározó C kapaci­tás egy rezgőkört alkot. A szekunderköri sávmeghatá­rozó L2 induktivitást és a visszacsatoló L3 induktivi­­tást egymáshoz képest meghatározott távolságban (e­­lőnyöscn a primerköri Lj induktivitás méreteihez iga­zodva) szükséges elhelyezni. Ha a visszacsatoló L3 in­duktivitás kivezetéseit megfordítanánk, akkor az osz­cillátor a regökör által meghatározott frekvencián rezegne. Azonban a menetirány úgy van megválasztva, hogy a 11 primer kör csatolása hiányában negatív visszacsatolás (rezgésmentes állapot) áll fenn, s így a szekunderköri L2 induktivitásnak és C kapacitás­nak csak frekvenciasábmeghatározó szerepe lesz. Azo­nosításkor a kódelőállító 11 primer kör csatolása a visszacsatolás pozitívba történő fordulását eredmé­nyezi, s így az oszcilláció a 11 primer kör frekvenciá­­ján, a sávmeghatározó L2 induktivitás és C kapacitás által kijelölt frekvenciatartományon belül jöhet létre. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a 121 osz­cillátort mágneses vagy nem mágneses anyag közelíté­sével sem lehet aktivizálni, s a 121 oszcillátor indítása csak meghatározott frekvenciasávon belül, nagy jósá­gi tényezőjű hangolt körrel lehetséges. Az 5. ábrán a 12 szekunderkor célszerű felépítése látható indított 121 oszcillátor alkalmazása esetén. Ez a kiviteli mechanikai megvalósítás elsősorban nyílás­záróknál (pl. ajtónál) használható előnyösen. A cső­­végződés a védeni kívánt nyílászáró külső oldalával egyszintbe, míg a hordozó doboz a belső felületre rög­zíthető. Működtetéskor a kódlapot (rudat) a kívül­ről kialakított nyílásba kell helyezni, s kódazonosság esetén nyitást engedélye, elektromágneses zárat ve­zérel, stb. míg illetéktelen próbálkozásnál riasztószer­kezetet működtet. A 6. ábrán a rendszertechnikai elrendezés blokk, vázlata látható, amely tartalmaz 4 szenzort, 2 vezérlő logikát, amelynek egy kimenete 3 működtető egység, hez, másik kiemenete 5 riasztó egységhez csatlakozik. A rendszertechnikai elrendezésre jellemző, hogy tar­talmaz továbbá 1 kódelőállító és azonosító egységet, amely egyik bemenő- kimenő pontcsoportjával a 2 vezérlő logika bemenő-kimenő pontcsoportjához, má­sik bemenő-kimenő pontcsoportjával a 4 szenzor be­menő-kimenő pontcsoportjához csatlakozik. A rend­szertechnikai elrencezés felépítése és működése a kö­vetkező; A 4 szentor alkalmazása a 12 szekunder kör Lí in­duktivitásának közvetlen közelében azért célszerű, mert lehetővé teszi az azonosítás előtti állapotban a minimális áramfelvételt. 121 indított oszcillátor hasz­nálata esetén az a szenzor szerepét is betöltheti. Amennyiben a kódelőállító 111 gyűrűvel, 112 kód­lappal vagy 113 rúddal közelítés vagy nyomás törté­nik a 4 szenzorhoz, úgy az felépítésétől függően infra­­fényváltozást, kapacitásváltozást stb. érzékel, s fe­szültség alá helyezi vagy egyéb módon előkészíti a 12 szekunder kört, a vezérlő logikát, a 3 működtető egy­séget, 5 riasztó egységet és ettől az időponttól kezdő dik az azonosítás. Ha meghatározott időn belül kód­azonosság jön létre, akkor a 3 működtető egység ve­­-zérelhet különböző szerkezeteket, pl. elektromág­­neses zárat, gépet stb. Ha közelítés vagy nyomás a 4 szenzorhoz nem a 11 kódelőállítóval történik, illetve bármely más okból kódazonosság nem jön létre, úgy az 5 riasztó egység működésbe lép, s amíg riasztójel­zést ad, addig újabb kísérlet nem kedeményezhető. A 12 vezrélő logika több különböző kód - értékének egymás utáni fogadására, tárolására, köztük meghatá­rozott sorrendiség, és egyéb összefüggések analizálására alkalmassá tehető, sőt jelei számítógépes feldolgozásra és értékelésre is felhasználhatók. A találmány szerinti kódelőállító és azonosító egy­ség és ennek felhasználásával kialakított rendszertech­nikai elrendezés tehát kiküszöböli az ismert megol­dások hiányosságait és ezek kiküszöbölése mellett az alábbi előnyöket nyújtja, nevezetesen;- a kombinációs szám több millió lehet,- a működtetés módja ki fi gy élhetetlen, ha a kód­azonosító a nyílászáró szerkezet (ajtó, szekrény stb.) kilincsében van elhelyezve. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Thumbnails
Contents