189372. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyiségekben, elsősorban baromfitartó helyiségekben előforduló alphitobius diaperinus irtására
1 189.3^2 2 A találmány tárgya eljárás helyiségekben, elsősorban állattartó helyiségekben, különösen baromfitartó helyiségekben előforduló Alphitobius diaperinus irtására. A javasolt eljárás komplex eljárás, amely mind a/, állattartó helyiségek belső terének, mind azok külső részeinek, valamint az állattartás kiegészítő épületeinek és helyiségeinek, valamint eszközeinek kezelését jelenti. így szóbajön a találmány szempontjából a tápok keverőhelyeinek, raktárainak, azok szállítására szolgáló göngyölegeknek és hasonlóknak kezelése is. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti eljárásnak leginkább a baromfitartás területén van jelentősége, ezért a baromfitartással kapcsolatban ismertetjük részletesebben a találmány szerinti eljárást. Az eljárás revén irtani szándékolt Alphitobius diaperinust penészevő gabonabogárnak és alombogárnak is szokták nevezni. Egyszerűség kedvéért a szabadalmi leírásban az alombogár szót fogjuk használni az Alphitobius diaperinus neveként. Számos országban ismert és elterjedt parazita az alombogár. Az alombogár főleg a baromfitartó épületek belső terében, az épületek repedéseiben telepszik meg. de előfordul a kiegészítő helyiségekben és különféle eszközökön is. Az alombogár kártétele és betegségterjesztő hatása miatt az elsődlegesen irtandó paraziták közé tartozik. Irtásával számos államban próbálkoztak már, de mindezideig nem kielégítő eredménnyel. Az alombogár irtásának csekély eredményét azzal lehet magyarázni, hogy az alombogár irtásánál nem komplex módon jártak el. Általában nem vették figyelembe az állattartás, különösen a baromfitartás nagyüzemi technológiáját, és az alombogár biológiai tulajdonságait, szokásait, továbbá a passzív terjedés következtében történő visszafertőzés lehetőségeit. A komplex irtás helyett részmegoldásokra való törekvés és gyakorlat nyilvánvalóan nem adhatott kielégítő eredményt az alombogár irtása és az ellene való védekezés területén. Az alombogár irtására vonatkozó találmány szerinti eljárás ismertetése előtt szükséges, hogy az alombogárra vonatkozó biológiai ismereteket és tapasztalatokat röviden összefoglaljuk. Az alombogár öt-hét mm hosszú, nyúlt tojásdad alakú fénylő barnásfekete színű, szőrtelen, szárnyas rovar. A nőstények két-három alkalommal 15—20 petét raknak, amelyből kb. két hét múlva kelnek ki az 1—1,5 mm hosszú, kezdetben világosszínű, később sötétebbé váló lárvák. Ezek hét alkalommal vedlenek és fokozatosan érik el az utolsó lárvákra jellemző 12 -13 mm-es nagyságot. A lárvák a testük elülső részén található három pár lábuk segítségével gyorsan mozognak. Az alombogarak egyébként rejtett életmódot folytatnak. A hetedik \ illés után szabad-bábbá alakulnak. A bábokból egy hét múlva bújik ki az imágó. A fejlődési ciklus a környezet hőmérsékletétől és páratartalmától függően hosszabb-rövidebb ideig tart. 15 °C-on és 70%-os páratartalom mellett 338 nap, míg a páratartalom változatlanul hagyása mellett 25 °C-on 48 nap, és 32 °C-on mindössze 28 nap a kifeilődési idő. Ezekből az adatokból kitűnik, hogy egyik legkedvezőbb klíma az alombogár számára a baromfitartásra szolgáló helyiségek belső klímája. Az itt előforduló hőmérséklet és páratartalom mellett gyorsan elszaporodnak az alombogarak, A baromfitartásra szolgáló helyiségek előnyös hőmérséklete és páratartalma mellett az itt fennálló táplálkozási lehetőségek is a lehető legkedvezőbbek az alombogárnak. Az alombogár az alom rothadó, korhadó anyagát fogyasztja és baromfitápot is fogyaszt. A bogarak az elhullott barom fit is ellepik, megiágják. Vízigényüket a Frissen ürített baromfibélsárból elégítik ki. Az alombogár szinte az egész világon ismert. A melegebb éghajlatú vidékeken a szabadban is megtaiálha tó. Európában korábban mint raktári kártevővolt is mert. A bogarak jól fejlett szárnyakkal rendelkeznek, de általában nem szívesen repülnek. Elterjedésükben sem sok szerep tulajdonítható repülőképességüknek, inkább a takarmányos zsákokkal jutnak el egyik telepről a másikra. A takarmánykeverő üzemek fertőzöttségéről egyelőre nincs pontos adatunk. A viszonylag ritka előfordulás az ilyen jellegű épületekben tapas falható az alombogár számára kedvezőtlen alacsony páratartalommal és hőmérséklettel magyarázható. A takar mánykeverő üzemekben és hasonló segédhelyiségekben, valamint a szabadban inkább csak a túlélésükkel és nem a szaporodásukkal kell számolni. Egy-egy barom fi -ist álló alombogárral való fertőzöttsége hosszabb ideig rejtve maradira! és csak az alombogár tömeges elszaporodása után tűnik fel. A rejtett életmódot folytató alombogarak és lárváik a fényt kerülik, ezért pl. az alom mélyebb részeiben, az alomra rakott etető és itató berendezések talpa alatt találhatók meg. Jelenlétükről úgy' is könnyen meggyőződhetünk, ha a termelőtér bejáratánál elhelyezett lábfertőtlenítő tálcákat felemeljük, mert ezek alatt is gyakran nagyobb létszámban gyülekeznek. Akifejlődött baromfiknak a baromfitartó helyiségből történő elszállításakor, az épület kitrágyázásakor, az épület belső hőmérséklete jelentősen lecsökken. Ekkor a bogarak és lárváik a padozat, a falak és különféle más épületrészek, így tartóoszlopok, gerendák repedéseibe húzódnak és nem észlelhetők. Ha azonban az új állomány fogadására az épületet felfűtik, akkor már a termelési időszak elején főleg a szalmaszecska alom alatt megtalálhatók. Az alacsony - néhány °C os — hőmérsékletet nehezen viselik el, ezért számuk ritkítására a hűtési módszert is követik. Ez rendszerint úgy szokott végbemenni, hogy főleg téli időszakban néhány napigaz ajtók és ablakok kitárásával alaposan lehűtik az istállót. Ez a módszer takarékos energiagazdálkodás mellett nem ajánlható megoldás, mert az így lehűlt épület újrafűtése többletköltségekkel jár. Mindenesetre lerögzíthető - mert tapasztalati adatok is bizonyítják -, hogy az alombo^r számos betegség, kórokozó hordozója és ennek megfelelően káros hatása igen megnőtt, különösen a tömeges állattartó helyek elterjedése óta. Az alombogár irtására szolgáló eljárás kidolgozása előtt számos kísérletet végeztünk. Ezek a kísérletek laboratóriumi kísérletek és terepkísérletek formájában történnek. A laboratóriumi kísérletek keretében az alombogár tenyészet meghatározott számú imágóján próbáltuk ki a különböző készítmények ölőhatását annak megállapítására, hogy az alombogár mérgekkel szemben mennyire ellenálló. Célunk volt annak megállapítása, hogy az alom bogár milyen típusú inszekucidnek áll ellen legkevésbé. Laboratóriumi kísérleteink eredménye szerint csak olyan vegyilletek jöhetnek számításba, amelyeknek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
