189340. lajstromszámú szabadalom • Mérőegyüttes hibahelyek észlelésére

1 189 340 2 A találmány mérőegyüttes hibahelyek észlelésé­re, pl. talajfelszín alá beépített hővezeték szigetelési állapotának ellenőrzésére és az esetleges meghibá­sodás helyének kimutatására. A mérőegyüttesnek a leföldelt vizsgálandó szerkezetet vagy a vizsgálan­dó szerkezetnek leföldelt részét, valamint egy vagy több ellenőrzési helyet magában foglaló, hiba ese­tén feszültségosztóként működő mérőköre van. A talajfelszín alá beépített vezetékeket a legtöbb esetben szigeteléssel látják el. Ezek részben a talaj­víz elleni védelmet, részben a csővezeték hővédel­mét szolgálják. A szigetelések villamosán is szigete­lő tulajdonságú anyagokból készülnek. A szigetelés megsérülése, megkárosodása a cső­vezeték egészének értékcsökkenését eredményezi, ezért a szigetelés megfelelő állapotáról folyamato­san meg kell tudni győződni. Az ismert elgondolá­sok szerint ezért magába a szigetelő anyagba vagy esetleg mellé villamosán vezető ereket fektetnek le, és villamos méréssel állapítják meg az esetleges meghibásodást. A meghibásodás legtipikusabb esete a talajvíz okozta átázás, amely a szigetelés villamos ellenállá­sának megváltozását okozza. Az átázás ténye ezért villamos ellenállás méréssel kimutatható. Ezt a célt szolgálják az ismert mérőhurkok vagy mérőkörök, amelyekből nagy kiterjedésű csővezeték rendsze­reknél esetleg többet is kiépitenek. A mérőkörök az ellenőrzési feladatot úgy képe­sek ellátni, hogy az átázás tényén kívül a hiba helyére is engednek következtetni. A mérőkörökbe Ú.n. érzékelő ér mentén fix ellenállásokat iktatnak be, és mérik a mérőkor egészének villamos ellenál­lását. A szigetelés hibátlansága esetén a földelt csőve­zeték és a mérőkör vége között nagy ellenállás mutatható ki, míg meghibásodáskor az ellenállás több nagyságrendnyivel lecsökken. Ez mutatja a beázás tényét. Az ismert mérőkörök fogyatékossá­ga, hogy általában igen sok mérőkör kiépítésére van szükség, mert az egyes mérőkörök maximális hosszúsága korlátozott. A fejlettebb ismert hibakimutatási módszereknél az egyes helyszíni ellenőrző készülékek egymással összeköttetésben álló és „címekkel“ ellátott együt­test képeznek, melynél az egyes mérési helyeket feszültség szintekkel lehet megkülönböztetni. A szellemes elgondolás hátránya azonban, hogy a feszültségeket minden helyszíni ellenőrző pontnál külön tápegységgel kell előállítani. A mérés meg­bízhatóságát kedvezőtlenül befolyásolja az esetle­ges feszültségingadozás vagy a hibának a változó kábelhossz miatti nem megbízható felismerése. Mi­vel a hibák regisztrálása egyetlen központi egység­ben történik, ezért a helyszíni ellenőrzési pontok száma is korlátozott. A találmány célja olyan mérőegyüttes kifejleszté­se, amely szigetelt vezetékek vagy felületi szigetelő rétegek átnedvesedésének kimutatására, a hibahely meghatározására és saját üzemképességének állan­dó ellenőrizhetőségére egyaránt alkalmas. A talál­mány feladata ezen belül annak megvalósítása, hogy a mérőegyüttes nagy kiterjedésű szerkezetek, pl. vonalas műtárgyak, így talajfelszín alatti csőve­zetékek szigetelésének állapota felől állandó, meg­bízható és az eddigi mérési eljárások fogyatékossá­gait kiküszöbölő tájékoztatást tudjon nyújtani. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a mérőegyüttest olyan „címfelismerő áramkö­röket” tartalmazó mérőkörökből és hozzájuk ren­delt hibahely meghatározó készülékből célszerű fe­lépíteni, amely időben sűrűn egymást követő min­tavételezéssel mintegy „lekérdezi“ az ellenőrzési pontok aktuális feszültség értékeit, a lekérdezést pedig a mérőkörök és a leföldelt vizsgálandó szer­kezet közötti ellenállásméréssel valósítja meg. A szigetelés meghibásodását ugyanis az ellenállás általában két-három nagyságrenddel történő le­­csökkenése azonnal kimutatja, helye pedig a mérő­együttes részét képező hibahely meghatározó ké­szülékkel automatikusan megállapítható. A kitűzött célnak megfelelően a találmány sze­rinti mérőegyüttes hibahelyek észlelésére, pl. talaj­­felszín alá beépített csővezeték szigetelési állapotá­nak ellenőrzésére és az esetleges meghibásodás he­lyének kimutatására, - amelynek a leföldelt vizsgá­landó szerkezetet vagy a vizsgálandó szerkezetnek leföldelt részét, valamint egy vagy több ellenőrzési helyet magában foglaló, hiba esetén feszültségosz­tóként működő mérőköre van - oly módon van kialakítva, hogy az ellenőrzési helyek mérőköreihez csatlakoztatható hibahely meghatározó készülék­kel rendelkezik, a hibahely meghatározó készülék­nek a mérőkör hurokellenállásának mérésére alkal­mas áramköre, valamint a mérőkör és a leföldelt vizsgálandó szerkezet vagy a kivizsgálandó szerke­zet leföldelt része közötti szigetelési ellenállás méré­sére alkalmas áramköre, továbbá az esetleges zava­ró hatásokat kiküszöbölő, pl. a galvánfeszültséget kiejtő, a feszültségosztás részfeszültségeit mérő áramköre van. A találmány szerinti mérőegyüttes további is­mérve lehet, hogy a hibahely meghatározó készü­lékben stabilizált egyenfeszültséget előállító táp­egysége, és a tápegység polaritásának megcserélésé­­re alkalmas áramköre van. El van látva emellett a hibahelyet a mérőkor elejével vagy végével összekö­tő áramkörrel is. A mérőegyüttes célszerű kiviteli alakjánál a vizs­gálandó szerkezet mentén egy vagy több helyszíni ellenőrző készülék van telepítve, és azok mindegyi­kéhez egy-egy külön mérőkör van hozzárendelve. Egynél több helyszíni ellenőrző készülék esetén azok összekötő hálózat útján központi regisztráló egységgel vannak összeköttetésben. Az utóbbinak a helyszíni ellenőrző készülékben megjelenő infor­mációkat ciklikusan lekérdező áramköre, valamint a hibák meglétét, helyét és természetét, (pl. szaka­dást, üzemzavart, beázást) kimutató összevont áramköre van. A találmány szerinti mérőegyüttes a többé­­kevésbé hasonló célú megoldásokkal összehasonlít­va egy sor előnyös tulajdonsággal rendelkezik. Ezek egyfelől annak tudhatok be, hogy ha víz vagy más villamosán vezető folyadék jut be egy szigete­lésbe, akkor automatikusan megváltoznak a szige­telésnek a villamos tulajdonságai, tehát a működés igen megbízható, másrészt, hogy a címfelismerő áramköröknek és a hibahely meghatározó készü­léknek egymáshoz rendelésével nem csupán a hiba 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents