189313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az SZKO és SZKN rendszerű konzerves üvegedények szájának lezárására
A találmány tárgya eljárás „SZKO” és „SZKN" típusú konzerves üvegedények szájának lezárására. Mint ismeretes, a konzervipar a termelt készáru nagy részét öblös üvegedényekben hozza forgalomba. A nagy mennyiségű öblösüveg lezárása és biztonságos hőkezelése a gyakorlatban sok problémát vet fel, amelyekre a kutatók keresik az olcsó és biztonságos megoldásokat. Főleg a Szovjetunióban használatos az „SZKO” és „SZKN” rendszerű üvegedényeknél jelenleg olyan lezárási módot alkalmaznak, hogy az üvegperem körbefutó radiális gyűrűjére a zárófedél lehajtott peremében elrendezett tömítés záródik. A tömítés tehát az üvegszáj külső homlokfelületére van szorítva. Továbbá, a fedél síkja az üvegperem felső homlokfelületével kapcsolódik. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a lezárt üvegben a hőkezelés során fellépő belső túlnyomás hatására az üvegnyak külső felületére szorított tömitésnél a zárás megsérülhet, illetve kinyílhat, továbbá a belső nyomás csökkenésekor tömítetlenség léphet fel, és így nem steril anyag juthat az üvegbe, ami pedig a konzerv megromlását okozhatja. A fenti hátrányok kiküszöbölése érdekében az ilyen zárásmódoknál a konzervipar jelenleg költséges és bonyolult túlnyomás alatt üzemelő hőkezelő berendezéseket (például autoklávokat) kénytelen alkalmazni ott is, ahol erre egyébként az atmoszférikus nyomáson üzemeltethető berendezések (például pasztőröző kádak, vagy alagútpasztőrözők) is megfelelnének. Ismert olyan javaslat is, amely szerint az üvegben fellépő belső nyomást az üveg lezárása előtti hőkezeléssel kívánják csökkenteni. Ez a megoldás azonban számottevő energiatúlfogyasztással jár. A fenti problémák kiküszöbölésére elvileg az is járható út lenne, hogy ha új típusú üvegeket és más lezárási módot alkalmaznának, ez azonban a meglévő üveggarnitúra lecserélését előfeltételezné, ami elfogadhatatlanul nagy ráfordítással járna mind az üveg-, mind pedig a konzervipar számára. A 172 034 sz. magyar szabadalmi leírásból ismert a fentiekhez hasonló üveglezárási mód, amelynél a tömítőgyűrű az üvegperem oldalán helyezkedik el. A 179 607 sz. magyar szabadalmi leírásból más típusú, főleg „NEO-PHŐNIX” konzerves üvegek lezárására javasolnak zárófedelet. Ez a javaslat azonban egész más üvegperem-homlokfelület kiképzést igényel. A találmánnyal célunk a fenti hiányosságok kiküszöbölése, azaz „SZKO" és „SZKN” típusú üvegek lezárására szolgáló eljárás létrehozása, amely az eredeti üvegszáj-kialakítás megőrzése mellett viszonylag olcsó, kis ráfordítást igénylő és tömítettségét mindvégig megőrző lezárást biztosít. A kitűzött feladatot az „SZKO” és „SZKN” típusú konzerves üvegedények ismert lezárási eljárásának továbbfejlesztésével oldottuk meg, amelynél az üvegperem oldalfelületének körbefutó radiális gyűrűjét és az üvegperem homlokfelületét a zárófedéllel - a zárófedél és az üvegperem egy része közé tömítés iktatása mellett - zárási kapcsolatba hozzuk. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány lényege abban van, hogy a tömítést az üvegperem homlokfelülete és a zárófedél között rendezzük el, továbbá az üvegperem oldalfelületének körbefutó radiális gyűrűjét a zárófedél kapaszkodóelemével való záró kapcsolódásra alkalmazzuk. Célszerű, ha a tömítés rugalmasságát, valamint az üvegperem gyűrűjének és a zárófedél kapaszkodóelemének kapcsolatát a zárófedélnek az üveg hossztengelye irányában - pl. a zárás erősítése értelmében - történő viszonylagos elmozdulását lehetővé tevő módon választjuk meg. Előnyösen a zárófedél és az üvegperem zárt kapcsolatát a zárófedél viszonylagos elfordítása nélküli rányomásával hozzuk létre. A találmányt részletesebben a rajz alapján ismertetjük, amelyen a találmány szerinti megoldás példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon: Az 1. ábra az „SZKO” típusú üveglezárás ismert módját metszetben szemlélteti; A 2. ábrán a találmány szerinti zárásmód példakénti kiviteli alakjának metszete látható. Amint az 1. ábrán látható, 1 üveg nyakperemének külső oldalfelülete körbefutó radiális 2 gyűrűvel van ellátva. Az üvegszájat 3 zárófedél zárja le, amelynek belső sík homlokfelülete érintkezik az üvegperem ívelt keresztmetszetű felső homlokfelületével. A 3 zárófedél kibővülő és visszahajtott peremében 4 tömítés van elrendezve, amely az üvegnyak 2 gyűrűjével és annak körzetével kapcsolódik. A találmány szerinti megoldás alapvetően különbözik az 1. ábrán bemutatott ismert zárásmódtól. Az alapvető különbség először is abban van, hogy az itt 5 hivatkozási számmal jelölt zárófedél belső homlokfelülete és az üvegszáj felső - ezidáig nem tömítésre használt - homlokfelülete között van a 6 hivatkozási számmal jelölt tömítés elrendezve. Továbbá, az eddig tömítésre felhasznált körbefutó radiális 2 gyűrű alsó felületével az 5 zárófedél alsó végén kiképzett 7 kapaszkodóelem kapcsolódik. A 7 kapaszkodóelem kialakítható egy vagy több elemből is. Értelemszerűen alkalmazható a találmány szerinti zárásmód akkor is, ha az üvegnyak körbefutó radiális nyúlványszerü gyűrűjét horony váltja fel. A találmány szerinti megoldás legfontosabb előnye, hogy a nagy értéket képviselő üveggarnitúra lecserélése nélkül viszonylag kis ráfordítás mellett, megbízható tömitett zárást biztosít. Abban az esetben, ha a hőkezelés során belső túlnyomás lépne fel, a közeg az üvegből a lezárás megsérülése nélkül képes távozni például a tömítés alatt. A hőkezelés utáni lehűlés során ezzel szemben belső vákuum alakul ki, amely a zárófedelet egyre inkább a tömítésre, következésképpen az üvegnyak homlokfelületére igyekszik szorítani, ezáltal a zárás tömörségét javítja. A 7 kapaszkodóelem javasolt kialakítása az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
