189284. lajstromszámú szabadalom • Szálerősítésű,utószilárduló anyagból készült test,különösen betontest valamint eljárás ilyen betontest előállítására

1 189 284 2 mint a szálkeresztmetszet és kerület aránya befo­lyásolja. A szilárdsági paraméterekre és repedés­eloszlásra a kompozíció arányossági határáig nincs hatása a szálak szilárdságának és a szálak rugal­massági modulusának, tehát a szálak anyagi jellem­zőinek. Ennek megfelelően nincs szükség az igen nagy szilárdságú és rugalmasságú üvegszálak alkal­mazására, hanem a szükséges erösitő hatás polipro­pilén szálanyag bekeverésével is biztosítható, amely egyrészt nem érzékeny a korrózióra a cement lúgos közegében, másrészt lényegesen olcsóbb, mint az alkáli rezisztens üvegszál (ez utóbbinak csak mint­egy 25%-ába kerül). A polipropilén-szálak alkalmazását azonban ko­rábban nemcsak a statikai szemlélet gátolta, hanem a szálak gyenge beágyazódása a mátrixba, ami első­sorban a szálanyag hidrofób jellegéből következik. Ma már a polipropilén-szálak mechanikai tulajdon­ságait a szálgyártás folyamatába iktatott nyújtással jelentősen módosítani tudják, nevezetesen a szi­lárdságot és a rugalmassági modulust nagymérték­ben megnövelik. Ezen túlmenően a szálak beágya­zódását oly módon is javítani lehet, hogy sima felületű szálak helyett fóliából hasított és fibríllált szálakat alkalmaznak. Az ilyen szálak fajlagos felü­lete ugyanis lényegesen nagyobb a sima szálakénál, és az elönyújtás mértéke is kedvezőbb. A nagy fajlagos felület biztosítja az elosztott, sűrű, és emi­att kis mértékben megnyíló repedésrendszer kiala­kulását. Amennyiben a kompozíció a kritikus szál­mennyiséget tartalmazza, az arányossági határnak a kompozíciókra egységes szintje, biztosított. A gyakorlatban alkalmazott kétdimenziós, illet­ve háromdimenziós szálorientációjú, szórással, il­letve keveréssel előállított kompozíciók esetében felmerül a kritikus szálmennyiség bevitelének a problémája. A nagy fajlagos felületű fibrillált szá­lak a kompozíció keverése során már viszonylag kis (0,5-l,0s%) száladagolás esetén is oly mértékben módosítják a konzisztenciát, hogy a keverés végre­hajtása, valamint az anyag bedolgozása és tömörí­tése nehézségekbe ütközik. További gondot jelent, hogy a polipropilén köztudottan paraffinszerű felü­letű, ami a mátrixszal való tapadását, jó összeépü­­lését megnehezíti, illetve rontja. Felismerésünk sze­rint a szálbefogás mértékének növelésével a kriti­kus szálmennyiség csökkenthető, mivel az fordított arányban áll a szál kihúzását gátló nyírófeszültség­gel. Másrészt a kritikus szálmennyiségű fibrillált szálaknak a kompozíció konzisztenciájára gyako­rolt hatását mérsékelné csökkenthető az anyag be­dolgozási és tömörítési problémája. Ha az erősen orientált szálas, vagy rostos szerke­zetű anyagot olyan rövid nyalábok, illetve kötegek formájában keverjük a mátrixba, amely nyalábok az egyik vagy mindkét végükön egymáshoz vannak rögzítve, meggátoljuk, hogy a mátrix intenzív keve­rése és bedolgozása közben a szálkötegek teljesen szétbomoljanak, illetve csak olyan mértékű szál­szétbomlást teszünk lehetővé, amely a jó bekötés­hez optimális, vagy közel optimális. így a kritikus szálmennyiség a mátrixba bevihető, ami által bizto­síthatók azok a feltételek, amelyek a minőségi épí­tőelem-gyártás (szilárdság, vízzáróság, sima felület stb.) alapjául szolgálnak. A fent részletezett felismerések alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan betontest segítségével oldottuk meg, amelynek az a lényege, hogy a hidraulikus kötőanyagot, különösen cemen­tet, vizet és - adott esetben - szilárd szemcsés ada­lékanyagot tartalmazó mátrixba műanyagból, cél­szerűen rostosított polipropilénből készült elemi szálakból álló szálnyalábok vannak beágyazva, amelyek elemi szálai legalább egy helyen egymás­hoz vannak rögzítve ; vagy/és a szálnyalábok elemi szálai, vagy e szálak egy része legalább egy össze­függő fólialemezkéből indulnak, illetve indul ki. Az ilyen szálszerkezet ugyanis többnyire olyan kereszt­­irányú szálakat is tartalmaz, amelyek hosszanti ele­mi szálakat kötnek össze, nem pedig fólialemez­­ké(k)ből indulnak ki. Ebbe a kompozícióba a po­­lipropilén-szálasanyag optimálisan beleköt, a mát­rixszal való kifogástalan együttdolgozása biztosít­va van, mert a szálnyalábok elemi szálai egyrészt egymáshoz vannak rögzítve, így a kihúzódással szemben sokszorossá nő az ellenállóképességük, másrészt a keverés során a különböző szálnyalábok egymásba is gabalyodnak, ami a szálszerkezet sta­bilitását és erősítő funkcióját a kompozícióban to­vább növeli. Előnyös, ha mintegy 10-100 mm, előnyösen 20-60 mm hosszúságú műanyagszál-nyalábok van­nak a mátrixba beágyazva, és ha a mátrix tömegére vonatkoztatva mintegy 0,í-20%, előnyösen 1-10% mennyiségű szálnyalábot tartalmaz, továbbá, ha egy-egy szálnyaláb mintegy 5-500 db elemi szálat tartalmaz. A legjobb eredményt akkor érhetjük el, ha egy egy elemi szál mintegy 5-500 Denier vastag­ságú. A szálnyalábok elemi szálai célszerűen mintegy 0,05-10 mm hosszúságú szakaszo(ko)n vannak egymáshoz rögzítve, illetve a fóli alemezkék ilyen hosszúságúak. Egy másik találmányi ismérv szerint a zsinegsze­rű, rostos vagy/és hálós szerkezetű szálnyalábokat erősen orientált polipropilén anyagú elemi szálak alkotják. A rögzített szál végű polipropilén vagdalé­­kot természetesen egyéb ismert szálas anyagokkal együtt s lehet alkalmazni, így különösen azbeszttel és alkáli rezisztens üvegszálvagdalékkai társítani. Előnyösen társítható a szóbanforgó polipropilén­­vagdalck fagyapottal, általában cellulóz rostokkal és egyéb ismert, önmagukban is használt szálas, rostos tulajdonságú anyaggal. A találmány tárgyát képezi egy szálerősítésű be­tontest előállítására szolgáló eljárás is, amelynek során szálasanyagot, hidraulikus kötőanyagot, kü­lönösen cementet, vizet, és - adott esetben - szilárd szemcsés anyagot keverünk össze, és a keveréket megszilárdulni hagyjuk. Az eljárás lényege, hogy a keverél szálasanyag-komponensét legalább egy he­lyen egymáshoz rögzített műanyag-, célszerűen erő­sen orientált molekulaláncú, rostosított polipropi­­lénszáh kból álló szálnyalábok, vagy/és legalább egy fólialemezkéből kiinduló elemi szálakat tartal­mazó szálnyalábok formájában adjuk a többi kom­ponenshez. Az utóbbi esetben a hosszanti elemi szálakat rendszerint keresztirányú szálak kötik ösz­­sze egymással. Az eljárás egy előnyös foganatositá­­si módjára az jellemző, hogy nyalábonként ) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents