189248. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés televízió vevőkészülék képernyőjén térhatású kép előállítására

1 189 248 2 szerinti eljárás akkor is alkalmazható, ha alapszín­­jelekként primer színjeleket alkalmazunk, és a kép­cső közvetlenül ezzel van vezérelve. A bemutatott kiviteli alaknál 53, 55 késleltető­eszközök vannak a zöld G~Y színkülönbségijei 35 alapszín jelútjába, és a B-Y színkülönbségi jel 39 alapszín jelútjába beiktatva, amelyek a jeleket a megválasztott részképtávolságnak megfelelően idő­ben késleltetik. Magától értetődik, hogy a 3 kép­csőnek a G~Y, R-Y, B-Y színkülönbségi jelekkel történő vezérlése esetén az alapszínjeleknek all, 13, 15 katódokhoz vezetett része ugyanúgy késlel­tetve van, mint a 29, 31.33 vezérlőrácsokra vezetett jelrészek. Ezt a célt szolgálják az 1. ábrán az 53' és az 55' késleltető eszközök. Tetszőleges késleltető eszközök alkalmazhatók. A bemutatott kiviteli példában 57, illetve 59 induk­tivitásokat alkalmaztunk, amelyekhez egy árnyé­kolással alkotott 61. illetve 63 elosztott paraméterű kapacitások csatlakoznak. A késleltetési idő változ­tatása a 65, illetve 67 állítóeszközökkel lehetséges. Ha amint azt már említettük - a késleltetett kép­rész több alapszínjeiből áll, általában az a legcélsze­rűbb. ha a késleltető eszközök azonos késleltetési idejűek. Ezt a bemutatott kiviteli példákban azáltal érjük el, hogy a 65, 67 állító eszközök egymással csatolásban vannak. Különleges esetekben azon­ban. például, ha egy képrész erősen különböző liziológiai megszólalási idejű alapszínből áll, akkor célszerű a késleltetési időket egymástól kissé külön­bözőre beállítani. A gyakorlatban ez legtöbbször a 65, illetve 67 állítóeszköz alkalmazása nélkül is elérhető. Az. 53 és 55 késleltető eszközök egymással csatolásban lévő kikapcsoló eszközök segítségével hatástalaníthatok. Az I. ábrán ezek a 69 és 71 kikapcsoló eszközök, amelyek az 53, 55 késleltető eszközöknél vannak ábrázolva. A 69 és 71 kikap­csoló eszközök működtetésekor a néző bármikor részkép felbontás nélküli üzemmódra kapcsolhat át. és ekkor vagy monoszkópikus adást néz anaglif szemüveg nélkül, vagy a hagyományos 3D-adást nézi anaglif szemüveggel. Ezek a lehetőségek a gya­korlat szempontjából nagyon értékesek. Rendkívül jelentőségű az az előny, hogy valamennyi monosz­kópikus adás választható módon anaglif szemüveg­gel térhatásúként nézhető részkép felbontással, vagy monoszkópikusan nézhető az eddigi módon, részkép előállítás és anagrif szemüveg nélkül. A bemutatott kiviteli alaknál a 69 és 71 kikap­csoló eszközök mindegyike egy kettős kapcsolóból áll, amelyek az 57, illetve 59 induktivitást rövidre zárják, és a 61, illetve 63 elosztott paraméterű kapa­citást a földről leválasztják. Annak érdekében, hogy a részkép fel bontásos és anélküli üzemmód között a nézőt különbségek ne zavarják, célszerű lehet a 69 és 71 kikapcsoló ezsközöket olyan eszkö­zökkel is csatolásba hozni, amelyek a fényerőt és/ vagy a színtelítettséget és/vagy a kontrasztot csök­kentik. Ilyen megoldások a szakember számára minden további nélkül megvalósíthatók, és ezért itt részletesebben nem ismertetjük. Az 1 képernyős szokásos módon a képet előállító 75 fluoreszcenc réteg előtt egy viszonylag vastag 73 üvegrétegből áll. Azt találtuk, hogy ez a 73 üvegré­teg a találmány szerinti eljárás hatásosságát jelen­tősen megnöveli, különösen akkor, ha az domború. Az üvegnek optikai lencse-szerű vastagság-elosztá­sa, különösen gyűjtőlencse-szerű eloszlása a kép minőségét előnyösen befolyásolhatja. Annak érde­kében, hogy ezt a hatást még jobban kihasználhas­suk, előnyös lehet, ha egy átlátszó 77 réteget helye­zünk járulékosan a szemlélés irányába. Az 1. ábrán egy ilyen 77 réteget közvetlenül az 1 képernyő elé helyeztünk el. Önmagában ismeretes, hogy térhatás keletkezhet, ha egy kétdimenziós kép és a szemlélő közé két egymásra merőlegesen álló, két irányban torzító optikai elemet helyezünk el (1 168 761. szá­mú NSZK szabadalmi leírás). A 2. ábra egy olyan példakénti kiviteli alakot mutat, amelyben a 203 képcső közvetlenül az R (piros), G (zöld) és B (kék) primer színjelekkel van vezérelve. Azok az alkatrészek, amelyek az 1. ábra szerinti kiviteli példának megfelelnek, ugyan­azzal a hivatkozási számmal vannak jelölve; azzal a különbséggel, hogy előttük 2-es számjegy van. A 2. ábrán láthatóan a 203 képcsőben vezérelhe­tő 205, 207, 209 elektronsugarak haladnak, ame­lyek a 211, 213, 215 katódokból lépnek ki, amelyek mindegyike egy, a hozzárendelt alapszínjellel van vezérelve. Alapszínjelekként most a primer színjele­ket, vagyis a G (zöld) és R (piros) és B (kék) színje­leit alkalmazzuk, amelyeket a 211, illetve 213, illet­ve 215 katódokra vezetünk. A szines 203 képcsőben levő 32 vezérlőrács mind a három 205, 207, 209 elekt­ronsugárra hat, és segítségével a munkapont-beállí­tás, illetve a képkioltás hozható létre. A 211, 213, 215 katódok a vezérlőfeszültségül szolgáló primer színjeleket egy 40 mátrixkapcsolásból kapják 243 fázisfordító fokozaton keresztül. A 40 mátrixkap­csolás, 243 fázisfordító fokozat és 203 képcső kö­zött 245, illetve 247, illetve 249 dugaszolható csatla­kozók vannak. A piros alapszínjei (primer színjei) 237 jelútjába 54 késleltető eszköz van beiktatva, amely ezt az alapszínjelet az előre meghatározott részképtávol­­sággal időben késlelteti. Az 54 késleltető eszköz 58 induktivitást és 62 elosztott paraméterű kapacitást tartalmaz. A késleltetési idő állítására 66 állító esz­köz szolgál. Az 54 késleltető eszköz a 70 kikapcsoló eszköz segítségével hatástalanitható. A bemutatott kiviteli alaknál a 70 kikapcsoló eszköz egy két­­áramkörös kapcsolóból áll, amely egyrészről az 58 induktivitást rövidre zárja, és a 62 elosztott para­méterű kapacitást a földről leválasztja. Különösen előnyös az, ha az előállított képet egy hordozón rögzíthetjük. Ekkor egy állandóképet kaphatunk, amely bármikor térhatású képként szemlélhető egy anaglif szemüveg segítségével. Hordozóként a legegyszerűbb módon egy fotogra­­fikus színes film emulziót használhatunk, és az elő­állított képet erre a hordozóra ráfényképezzük. Ily­­módon egy hordozón akár egy diaképet vagy egy színes fényképet készíthetünk. Ezzel az eljárással különösen már meglévő monoszkópikus felvételek (képek, jelenetek vagy hasonlók) a legkissebb költ­séggel átalakítható térhatású képekké. A legegy­szerűbb esetben a monoszkópikus képről a képer­nyőn előállítjuk a képet. Ez különösen kényelme­sen állítható elő olymódon, hogy a már meglévő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Thumbnails
Contents