189217. lajstromszámú szabadalom • 4,5-Dimetoxi-piridazon-származékokat tartalmazó gyomirtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 189217 2 A találmány hatóanyagként az új 4,5-dimetoxi­­piridazon származékokat tartalmazó gyomirtósze­rekre, illetve a hatóanyagok előállítására vonatko­zik. Ismert, hogy az l-fenil-4,5-dimetoxi-piridazin-6- on származékok (11 97 676 számú német szövetségi köztársasági szabadalmi leírás; 30 13 267 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságrahoza­­tali irat) és az l-fenil-4-metoxi-5-halogén-piridazin- 6-on származékok (16 70 315 számú német szövet­ségi köztársasági szabadalmi leírás) gyomirtószer­ként hatásosak. Azt találtuk, hogy azoknak a gyomirtószerek­nek, melyek hatóanyagként az (I) általános képletű szubsztituált 4,5-dimetoxi-piridazon-származéko­­kat tartalmazzák - a képletben R1 hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1-4 szénatomos alkilcsoportot; R2 hidrogén- vagy halogénatomot vagy 1-4 szénatomos halogén-alkil-csoportot; R3 hidrogén- vagy halogénatomot jelent és n értéke 0, 1 vagy 2 - jó gyomirtó hatásuk van és a haszonnövények meglepően jól tűrik, illetve a haszonnövény-ültetvényekben való alkalmazásuk­nál szelektív gyomirtóhatást mutatnak. Előnyös hatóanyagok azok, amelyekben az (a) általános képletű csoport a fenilgyûrûbçn 3- vagy 4-helyzetű, R1 hidrogén- vagy halogénatomot, R2 halogénatomot vagy trifluor-metil-csoportot, R3 hidrogénatomot jelent és n 0 vagy 1. Az (I) általános képletű piridazon-származéko­­kat (írj általános képletű 4,5-dihalogén-piridazon­­származéknak - amely képletben R1, R2 és R3 jelentése és n értéke az előzőekben megadott és Hal halogénatomot jelent, különösen klór- vagy bróm­­atomot- alkáli-metanolát lényegében sztöchiomet­­ríkus mennyiségével való reakciójával állíthatjuk elő szerves oldószer jelenlétében és általában legfel­jebb 100 °C hőmérsékleten, és a reakciót légköri nyomáson vagy nyomás alatt (1-10 bar), folyama­tosan vagy szakaszosan végezzük el. Ha l-[3'-/2"-klór-4"-(trifluor-metil)-fenil-tio/­­fenil]-4,5-diklór-piridaz-6-ont és nátrium-metilátot használunk kiindulási vegyületekként, akkor a re­akciót az [A] reakcíóvázlat mutatja be. A (II) általános képletű dihalogén-piridazon­­származékot célszerűen előbb szerves oldószerben oldjuk, illetve szuszpendáljuk, például toluolban és azután adjuk hozzá a megfelelő mennyiségű alko­­holátot. A reakciót légköri nyomáson vagy nyomás alatt végezzük el általában 12 órán belül és legfel­jebb 100°C-ig terjedő hőmérsékleten, előnyösen 40-80 °C-on, szakaszosan vagy folyamatosan. A reakcióelegyet a szokásos módon dolgozzuk fel. Amennyiben a végtermék a reakcióelegyből szilár­dan válik ki, úgy ezt a reakcióelegyből például szűréssel különítjük el. Amennyiben azonban a végtermék az oldószerben oldva van, úgy az oldó­szert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a ma­radékot vízzel elkeverjük és leszűrjük. Tisztítás cél­jából a terméket például átkristályosíthatjuk vagy kromatografálhatjuk. A (II) általános képletű dihalogén-piridazon­­származékokat előállíthatjuk például (III) általá­nos képletű fenil-hidrazin származéknak - amely képletben R1, R2 és R3 jelentése és n értéke az előzőekben megadott - (IV) általános képletű 3- formil-2,3-dihalogén-akrilsavval való reakciójával, amely képletben Hal klór- vagy brómatomot jelent. A reakciót, amely a megfelelő dihalogén-sav­­szemikarbazont eredményezi, szobahőmérsékleten pl. ásványi savat tartalmazó vizes oldószerben vagy vizes vagy vízmentes szerves oldószerben, így eta­­nolban végezzük el, amit a reakció befejezése után lepárolunk; és a kapott terméket - előnyösen anél­kül, hogy a reakcióelegyből elkülönítenénk - jég­ecetben vagy ecetsavanhidridben végzett főzéssel vagy vizes ásványi savban, pl. sósavban végzett melegítéssel megfelelő, de legfeljebb 100 °C-os hő­mérsékleten vagy koncentrált ásványi savban, pl. kénsavban szobahőmérsékleten végzett keveréssel a megfelelő (II) általános képletű vegyületté gyűrű­­zárással átalakíthatjuk (16 95 840, 25 26 643, 15 45 595 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságra-hozatali iratok). A reakciót végre­hajthatjuk szakaszosan vagy folyamatosan, és a kapott reakcióterméket az általában szokásos mó­don dolgozhatjuk fel. A szükséges (III) általános képletű fenil-hidrazin származékokat szintén az általánosan ismert mó­don a megfelelő anilin származékokból diazotálás­­sal és redukcióval állíthatjuk elő (Houben-Weyl, Methoden der organischen Chemie, Band 10/2, S. 180. Georg-Thieme-Verlag, Stuttgart, 1967). A megfelelő pirazon származékká való átalakítás a hidrazin származék elkülönítése nélkül is történhet, azonban tisztább termékeket kapunk, ha a fenil­­hidrazin származékokat előzetesen hidrokloridjaik alakjában kinyerjük. Az anilin származékokat pedig, amennyiben ezek 4-fenil-tio-szubsztituált-anilin származékok, a 21 20 708 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságra-hozatali iratban leírt eljárás szerint állíthatjuk elő, míg 3-fenil-tio-szubsztituált-anilin származékokat a 29 123 számú nyilvánosságra ho­zott európai szabadalmi bejelentésben megadott módon állíthatjuk elő. A tioéterek oxidálása a megfelelő szulfoxidokká, ill. szulfonokká általánosan ismert és nem szorul magyarázatra. 1. példa l-[ 3'-/2"-klór-4"-( trifluor-metil) -fenil-tiol-fenil] -4,5-dimetoxi-piridaz-6-on a) 30,4 g 3-/2'-klór-4'-(trifluor-metil)-fenil-tio/­­anilinnek 200 ml jégecetben és 25 ml konc. sósav­ban készült szuszpenzióját 10-20 °C-on reagáltat­­juk 6,9 g nátrium-nitrit 17,5 g vízben készült olda­tával. Ezután hozzáadjuk 45 g ón(II)klorid 31 ml 37%-os vizes sósavban készült oldatát és így a meg­felelő hidrazin származék keletkezik. 16,7 g 1,2- diklór-3-oxo-propén( 1 )-karbonsav( 1 ) hozzáadása után a hidrazin származékot tartalmazó oldatot 10 percig forrásponti hőmérsékleten keverjük, lehűt­jük és 1000 ml vizet adunk hozzá. Az olajos mara­dékot diklór-metánban oldjuk, magnézium-szulfát­tal szárítjuk, csökkentett nyomáson bepároljuk és a bepárlási maradékot kovasavgélen kromatogra­­fáljuk (futtatószer: toluol/aceton 70 : 30). 38,9 g 1-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents