189211. lajstromszámú szabadalom • Eljárás béta-laktamáz inhibitorként használatos 6-aminoalkil-penám-3 karbonsav 1,1-dioxidok és származékai és a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 _ 189211 (MIC) demonstráljuk mcg/ml-ben adjuk meg különböző mikroorganizmusokra. Az eljárás az International Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing [Ericsson and Sherris, Acta. Pathologica et Microbiologica Scandinav, Supp. 217, szek- 5 ció B: 64-68 (1971)] szerint végezzük és agyszívinfúziós agart (BHI) és oltást ismétlő szerkezetet használunk. Az éjszaka kialakult tenyészetet 100- szorosára hígítjuk, amit standard oldóanyagnak használunk (20 000-10 000 sejtek kb. 0,002 ml-ben 10 agar felületre helyezünk; 20 ml BHI agar/edény). A tesztvegyületet 12 kétszeres hígításban alkalmazzuk. A tesztvegyület kezdeti koncentrációja 200 mgc/ml.- Különálló telepeket nem veszünk figyelembe, amikor 18 óra múlva 37 °C-on leolvas- 15 suk a lemezeket. A tesztorganizmus érzékenységét (MIC) tekintjük a vegyület legalacsonyabb koncentrációjának, amely alkalmas a teljes növekedésgátlásra, ahogy azt szabad szemmel meg lehet ítélni. 20 Az (I) és (II) általános képletű azon vegvületek, melyek in vitro antibakteriális hatással rendelkeznek, hasznosíthatók ipari antimikrobiális szerekként, így pl. vízkezeléshez, szennyvízkezeléshez, festékkonzerváláshoz, fakonzerváláshoz, valamint 25 fertőtlenítő szerként topikális alkalmazásra. Topikális alkalmazás esetén a hatóanyagot gyakran egy nem toxikus hordozóval, pl. ásványi vagy növényi eredetű olajjal vagy bőrpuhító krémmel célszerű összekeverni. Fel is oldhatjuk vagy diszpe*-gá;hat- 30 juk folyékony hígító- vagy oldószerekben, pl. vízben, alkanolban, glikolokban vagy ezek elegyében. A legtöbb esetben a hatóanyagot 0,1-10 súly% koncentrációban alkalmazzuk az egész készítményre vonatkoztatva. 35 Ahogy már említettük az (I) és (II) általános képletű vegyületek értékesebbek mint mikrobiális ß-laktamäzok potenciális inhibitorai. Ezzel a mechanizmussal fokozzák a ß-laktäm antibiotikumok (penicillinek és cefalosporinok) antibakteriális ha- 40 tását sok mikroorganizmus ellen, különösen a P-laktamáztermelő mikroorganizmusok ellen. Az (I) vagy (II) általános képletű vegyületek azon tulajdonságát, hogy fokozzák a ß-laktäm antibiotikumok hatását, különösen azzal a kísérlettel lehet 45 igazolni, melyben meghatároztuk az antibiotikum MIC értékét és az (I) vagy (II) általános képletű vegyület, ahol R1 jelentése hidrogénatom, MIC értékét. Ezeket az értékeket ezután összehasonlítjuk az antibiotikum és az (I) vagy (II) általános 50 képletű vegyület, ahol R1 jelentése hidrogénatom, kombinációjából kapott MIC értékekkel. Ha a kombináció antibakteriális hatása lényegesen jobb, mint az egyes komponensek hatásának összege, akkor ezt hatásfokozásnak kell neveznünk. 55 A kombinációk MIC értékeit Barry és Sabath módszere szerint mértük: „Manual of Clinical Microbiology” kiadó Lenette, Spaulding és Truant, 2. kiadás, 1974. American Society for Microbiology. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek fokoz- 60 zák a ß-laktäm antibiotikumok antibakteriális hatását in vivo, azaz csökkentik az antibiotikum azon mennyiségét, amely ahhoz szükséges, hogy az egereket megvédje bizonyos ß-laktamäz termelő baktériumok által okozott letális inokulummal szem- 55 ben. A hatás meghatározásánál akut kísérleti fertőzést idéztünk elő egéren oly módon, hogy intraperitoneálisan beoltottuk az egereket standardizált tesztorganizmus kultúrával, melyet 5%-os sertésgyomor mucinban szuszpendálunk. A fertőzés komolyságát úgy standardizáljuk, hogy az egerek az organizmus letális dózisát kapják. (A letális dózis az a minimális organizmus oltóanyag, amely ahhoz szükséges, hogy a fertőzött, nem kezelt egereket 100%-osan elpusztítsa). Az antibiotikummal kombinált tesztvegyületeket különböző dózisszinteken adagoljuk per os vagy intraperitoneálisan a fertőzött egerek csoportjainak. A teszt végén az elegy hatását úgy értékeljük ki, hogy megszámoljuk az adott dózissal kezelt állatok közül a túlélő állatokat és a hatást az adott dózissal kezelt túlélő állatok %-os értékében fejezzük ki, vagy PD50-et számítunk, amely az a dózis, amely a fertőzéstől 50%-ban védi meg az állatokat. A (II) és (IV) általános képletű vegyületeket in vivo hatásra vizsgáljuk hasonló módon azzal a különbséggel, hogy általában nem kombináljuk más 3-laktám antibiotikumokkal. Ahhoz, hogy meghatározzuk, hogy egy baktérium törzs érzékeny-e a (III) vagy (IV) általános képletű vegyületre, nem szükséges in vivo tesztet ’'égrehajtani. Ehelyett az (I) vagy (II) általános képletű vegyület, ahol R1 jelentése hidrogénatom és ampicillin 1 : 1-arányú elegyének MIC értékét mérjük a fent leirt módon. Az (I) és (II) általános képletű vegyületek azon képessége hogy fokozzák a ß-laktäm antibiotikumok hatását ß-laktamäztermelö baktériumokkal szemben, lehetővé teszi, hogy a fenti vegyületeket P-laktám antibiotikumokkal együtt adagoljuk emlősök különösen ember bakteriális fertőzése kezelésere. A bakteriális fertőzés kezelésében az (I) vagy (II) általános képletű vegyületet összekeverhetjük a ß-laktäm antibiotikummal és így a két szert egyidejűleg adagolhatjuk. Egy másik módszer szerint a;- (I) vagy (II) általános képletű vegyületet külön átlagolhatjuk egy ß-laktäm antibiotikummal végzett kezelés során. Bizonyos esetekben előnyös, ha a/ (I) vagy (II) általános képletű vegyülettel előzőleg kezeljük a beteget, mielőtt a ß-laktäm antibiotikumos kezelést megkezdenénk. Ha az (I) vagy (II) általános képletű vegyületet használjuk a ß-laktäm antibiotikum hatásának növelésére, akkor az (I) vagy (II) általános képletű vegyületet a ß-laktäm antibiotikummal keverve adagoljuk, előnyösen ismert hordozókkal vagy hígítókkal kikészítve. E gyógyszerkészítmény gyógy íszatilag elfogadható hordozókból, (I) általános képletű vegyületből vagy (II) általános képletű vegy iletből, ß-laktäm antibiotikumból áll és rendszerint 5-80 súly% gyógyászatiig elfogadható hordozói tartalmaz. Hogyha az (I) vagy (II) általános képletű vegyületeket más ß-laktäm antibiotikummal kombináljuk, akkor a vegyületeket orálisan vagy parenterálisan, azaz intramuszkulárisan, szubkután vagy intraperitoneálisan adagolhatjuk. Bár az orvos a dózist saját maga határozza meg, az (I) vagy (II) általános képletű vegyületek és a ß-k ktám antibiotikum napi dózisaránya rendszerint 1 : 3-3 : 1 súlyarányú lesz. Ezenkívül, hogyha 6
