189206. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7-epi- 3-exometilén-cefám-származékok előállítására

A találmány tárgya eljárás új 7-epi-3-exometilén­­cefám-származékok előállítására, e vegyületeket az antibiotikus hatású cefalosporinok előállításához; köztitermékekként használhatjuk. A 7-epi-3- exometilén-cefám-származékok 7-es helyzetében lévő oldallánc a cefalosporin-alapvázhoz képest a­­konfigurációban van, ellentétben a természetes ce­falosporinok 7-es helyzetében lévő P-konfiguráció­­jú helyettesítőjével. A gyógyszerkémiában már régóta ismeretesek az exometilén-cefám-származékok, amelyeket közti­termékekként lehet felhasználni. Lásd például Chauvette és Pennington közleményét: J. Org. Chem., 38, 2994 (1973), amelyben ismertetik ilyen vegyületek előállítását, A 7-es helyzetben lévő oldalláncot a-konfiguráci­­óban tartalmazó exometilén-cefám-származékokat korábban még nem írtak le, mégpedig főleg azért, mert a vegyületek epimerizálására szolgáló eljárá­sok az exometilén-cefám-származékokat 3-metil­­cefem-származékokká alakították, Ismeretes, hogy a cefalosporinok és penicillin-származékok, oldal­lánca erős bázisok jelenlétében epimerizálható; lásd például Flynn, Cephalosporins and Penicillins, Academic Press, New York, 1972., 105-119. oldal. Lásd továbbá Chauvette és Pennington fent idézett közleményének 2996. oldalát, ahol leírják, hogy egy erős bázis az exometilén-cefám-származékot 3-metil-cefem-származékká alakítja. A jelen találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű, ahol R jelentése fenoxi-(2-5 szénatomosj-alkanoil­­vagy (1-4 szénatomos alkil)-benzoil-csoport, R1 jelentése hidrogénatom vagy nitro-benzil­­csoport, 7-epi-3-exometilén-cefám-származékok előállítására, amely abban áll, hogy valamely (II) általános képletü szulfoxidot vagy valamely (III) általános képletű acetoximetil-származékot, ahol n jelentése 0 vagy 1, és R és R1 jelentése a fenti, redukálunk. A (II) általános képletű szulfoxidok redukcióját vagy elektrolitikus úton, vagy pedig valamely sav­­halogeniddel és valamely 2-5 szénatomot tartalma­zó alkénnel való reakció útján végezzük. Hasonló módon, a (III) általános képletű acetoximetil-szár­­mazékok redukcióját elektrolitikus úton végezhet­jük. A jelen leírásban valamennyi százalék-értéket, arányt, koncentrációt és más hasonlókat súlyegysé­gekben adunk meg, az ettől való eltéréseket külön jelezzük, továbbá a hőmérséklet-értékeket Celsius fokokban adjuk meg. A 7-epi-3-exometilén-cefám-származékokat többféle módon előállíthatjuk. E vegyületek előállí­tására szolgáló előnyös eljárás a megfelelő 7-epi-3- aceioxi-metil-cefem-származék, vagy e vegyület szulfoxidjának elektrolitikus redukciója. Ezt az el­járást az 5. és 6. példával szemléltetjük. A 3-aceto­­ximetil-cefalosporin-származékoknak elektroliti­kus úton 3-exometilén-származékokká való átala­kítására már van példa az irodalomban, lásd példá­ul a 3 792 995. számú amerikai szabadalmi leírást (Ochiai és munkatársai), és, a 4 042 472. számú amerikai szabadalmi leírást (Hall); ez a jelen talál­mány szerinti eljárás előnyös eljárásváltozata. Meg kell jegyeznünk, hogy ha az elektrolitikus eljáráshoz kiindulási anyagként nitro-benzil-védő­csoportot viselő vegyületet használunk, akkor az elektrolitikus redukció során, legalábbis részben ez a védőcsoport is lehasad. Egyes esetekben a védő­csoport lehasadása előnyös lehet; ha azonban ez nem kívánatos, akkor egyszerűen úgy kerülhetjük el, hogy valamely más védőcsoportot alkalmazunk. Ha az elektrolitikus redukció kiindulási anyagá­ul valamely szulfoxidot használunk, akkor az elekt­rolízis során ez az 1-oxid a kívánt szulfid-formává redukálódik, amint ezt a 6. példa szemlélteti. Habár a jelen találmány szerinti eljáráshoz az elektrokémiában jelenleg szokásos elektrolizáló cellákat használjuk, az alábbiakban az itt alkalma­zott elektrolizáló cellákat röviden ismertetjük. Az elektrolitikus redukciókhoz használatos elektroli­záló cellában van egy munkaelektród, amelyet ká­tédnak is neveznek, ezen az elektródon játszódik le a redukció. A munkaelektródot a segédelektród­hoz, más néven anódhoz képest negatív potenciá­lon tartjuk, az anódon csak elektrolit-reakcióknak szabad lejátszódniuk. Ezenkívül általában használ­nak egy összehasonlító elektródot is. Az összeha­sonlító elektród, amelyen nem szabad semmiféle reakciónak lejátszódnia, összehasonlítási pontként szolgál, amelyhez képest mérjük a munkaelektród potenciálját. Egy tipikus és gyakran alkalmazott összehasonlító elektród a telített kalomel-elektród; további ilyen elektródok a higany/higany(II)-oxid­­elektród és az ezüst/ezüst-klorid-elektród. Az ösz­­szehasonlitó elektród egy vezetőképes hídon vagy pórusos csatlakozón keresztül elektromos kapcso­latban áll a munkafolyadékkal. Az elektrolizáló cellákat gyakran kamrákra oszt­ják, és így minden egyes elektród a folyadéknak olyan részébe merül, amely a többi kamrában lévő folyadéktól fizikailag el van ugyan választva, de elektromosan kapcsolatban áll azokkal. A jelen találmány szerinti eljárásban kívánt esetben hasz­nálhatunk ilyen, kamrákra osztott cellákat is, ha viszont a redukálni kívánt vegyület tartalmaz egy elektrolitikus úton oxidálható Csoportot is, akkor feltétlenül ilyen cellákat kell használnunk. Azt, hogy a kiiindulási vegyület oxidálható-e, egyszerű­en meghatározhatjuk oly módon, hogy felveszünk egy voltammogramot. E célból a segédelektródnak az összehasonlító elektródhoz viszonyított potenci­álját pozitív irányban növeljük. Ha az így felvett görbének inflexiós pontja van, akkor ez azt jelenti, hogy az adott vegyületben egy vagy több oxidálha­tó csoport van, és így kamrákra osztott cellát kell használnunk, és ezáltal a segédelektródot (anódot) fizikailag elválasztjuk a munkafolyadéknak azon részétől, amely a redukálni kívánt vegyületet tartal­mazza. Az elektrolizáló cellák elrendezése, az elektródok felépítése és a cellákat kamrákra osztó válaszfalak anyaga az elektrokémiában ismeretes, és az ilyen adatokat a megfelelő tankönyvek és szakcikkek tartalmazzák. Különösen jól használható tanköny­vek például az alábbiak: Organic Electrochemistry (Szerves elektroké­mia), szerkesztette: M. Baizer, Marcel Dekker, Inc., New York, 1973.; továbbá Technique of 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents