189175. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nem-vas fémek előkezelésére hidegalakításnál
1 189 176 2 meteorológiai jellemzők összevetéséből adódjk, hogy a termény megóvása miatt elkerülhetetlen a kezdeti időszakban a melegebb levegővel való ventilálás. A találmány célja olyan módszer kidolgozása, 5 amellyel lehetővé válik a terménytárolók önműködően szabályozott szellőztetése és hűtése a hazánkban megfelelő éghajlati viszonyok között, külső levegővel, amely esetenként nagyobb hőmérsékletű, mint a betárolt termény és nedvességtartalma a 10 szükségesnél alacsonyabb. A találmány kidolgozását az tette lehetővé, hogy több éven keresztül kutattuk a burgonya tárolás alatti fiziológiai változásait és részletesen elemeztük hazánk tárolás alatti éghajlati jellemzőit. Találmá- 15 nyunk jelentőségének jobb megértése miatt röviden összefoglaljuk a burgonya tárolás alatti igényeit, illetve az igények kielégítésének lehetőségeit. A burgonya fiziológiai változásai és környezeti igényei alapján a tárolás öt szakaszra osztható. Ezek 20 a szakaszok kisebb eltérésekkel a gyökér-zöldségek tárolására is jellemzőek. Leszárítás Ez az utóérlelés első szakasza, amely a betakarítást, illetve betárolást követő 2-4 napig tart. Ekkor 25 a nedvesség-felesleg eltávolítása, a gumók felületi. párakicsapódásának megakadályozása a cél. Ilyenkor a legnagyobb a burgonya ventilációs igénye. A leszárítás módja alapvetően meghatározza az egész tárolás sikerét. 30 A halomban (nagy tömegben) tárolt termény - és különösen a halom felső kondenzációs zónája - csak a termény hőmérsékleténél hidegebb levegővel szárítható aktívan. Minél alacsonyabb a külső levegőnek a burgonyához viszonyított hőmérséklete, 35 annál intenzívebb a szárítás és a hűtés. A melegebb levegővel történő tartós ventiláció a halom aljának túlszárításával felületi párakondenzációt okozhat, amelynek törvényszerűen rothadás a következménye. Ha a befújt hidegebb levegő páratartalma ma- 40 gas, úgy mérsékelhető a halom aljának túlzott leszárítása is. Parásítás Az utóérlelés második szakasza, amely a burgonya állapotától és a környezeti viszonyoktól függő- 45 ! en hosszabb-rövidebb ideig tart: 15—18 °C-on 90% körüli páratartalomnál 10 nap alatt, kedvezőtlenebb viszonyok között hosszabb idő alatt megy végbe. Ekkor a felületi párakoncentráció és a széndioxid-felhalmozódás mellőzése miatt még gyakori 50 ventilációra van szükség. Ilyenkor is a burgonyánál hidegebb, magas páratartalmú levegővel való szellőztetés előnyös, de a túlszárítás megelőzése céljából ekkor már nem mindig indokolt a burgonyánál 5 °C-kal hidegebb levegő befúvása. 55 Lehűtés A sebek és a gumó héjának bepárásodása után mielőbb le kell hűteni a burgonyát a hasznosítási célnak legmegfelelőbb tárolási hőmérsékletre, amely 3-7 ”C között változik. Természetes, hogy a 60 hűtést csak a burgonyánál hidegebb levegővel lehet végezni. A túlszárítás megelőzése miatt azonban ilyenkor is előnyösebb a burgonyánál legfeljebb 5 °C-kal hidegebb levegő használata. Amennyiben a bepárásodás után nem áll rendelkezésre a burgo- 65 nyánál hidegebb külső levegő, úgy meghatározott időközönként meleg levegős szellőztetéssel kell elejét venni a felületi párakondenzációnak és széndioxid felhalmozódásnak. Tartós tárolás Minél kisebb hőmérséklet-ingadozá.sokkal kell fenntartani az optimális tárolási hőmérsékletet, mert akkor a legkevesebb a tárolási veszteség és a minőségi változás. Ha a tárolókban tartósan nincs hőmérsékletváltozás, akkor heti egy alkalommal rövid légfrissítő ventilációt kell végezni. Tavasszal a hidegebb időszakok maximális kihasználására kell törekedni. Ha több napon keresztül a tárolt burgonyánál hidegebb levegő legalább az éjszakai órákban sem áll rendelkezésre, szakaszos ventilációt kell végezni. Felmelegítés A kitárolás, illetve a gépi manipuláció előtt a sérülések és káros hússzíneződések megelőzése céljából fel kell melegíteni a burgonyát 10 °C feletti hőmérsékletre. Ezt szakaszos belső körös és kevertlevegös szellőztetéssel a burgonya által termelt hővel gyorsítani lehet. Tekintettel arra, hogy ezen időszakban előforduló, a burgonyánál alacsonyabb külső hőmérsékletű levegőt teljes egészében ki kell használni ventilációra, az automatikák alkalmazása szükségessé vált. Automatika nélkül gyakori, hogy egy tárolási időszakban 300-400 órával többet ventilálnak, mint amennyi a helyes időben, jól megválasztott ventilációval elég lenne. Ugyanennyi lehet a kedvező időpontokban elmulasztott ventilációs órák száma is. A tartósan melegebb hőmérsékletű levegő befúvása azonban a halom felső rétegeinek elnedvesedéséhez, ez pedig rothadáshoz vezet. Ezért a csupán a hőmérséklet-különbségen alapuló automatikus vezérlés a feladatot nem képes megoldani. Felismertük, hogy a meleg levegővel történő szellőztetés okozta felületi párakondenzáció rövid ideig tartó gyakori szellőztetéssel megelőzhető. Ezért a hőmérséklet-különbségen alapuló automatikus vezérlőrendszert olyan ciklusvezérlő rendszerrel egészítettük ki, amely hosszantartó melegebb idő esetén egy ciklusidőn belül a termék mindenkori fiziológiai állapotának megfelelő időtartamra bekapcsolja a szellőztető ventilátorokat. Szakaszosan működő ventiláció alkalmazása esetén ugyanis melegebb levegővel is eltávolítható a halomból a felhalmozódott széndioxid és a halom felső rétegében nem alakul ki párakicsapódás, sőt a két ventiláció között keletkezett felületi párakondenzáció is megszüntethető. Vezérlő berendezésünket a halmos tárolók számára olyan nedvesítési eljárással egészítettük ki, amelyik átszellőztető csatornában folyamatos ventilációnál dúsítja a befújt levegőt 90-95%-os relatív páratartalomra. Ennél a rendszernél nem fordulhat elő, ami a belső légtérben elhelyezett érzékelőkkel szabályozott rendszereknél, hogy a halomból történő nagyarányú vízelvonás következtében, vagy a tároló gyenge szigetelési értéke miatt a halom feletti kialakuló telítettség a legszükségesebb időpontokban kikapcsolja a nedvesítő berendezést. A lehűtés időszakában előforduló, hűtésre alkal-3
