189022. lajstromszámú szabadalom • Védőszerkezet födémek vakolatának és térkitöltő anyagának stabilizálására
1 189 022 2 A találmány védőszerkezet födémek kitöltő anyagának és/vagy vakolatának stabilizálására, főleg salakbeton födémek meglazuló részeinek megtámasztására. A biztosítandó födém általában vasszerkezetű födémgerendákat, a födémgerendák közé helyezett haránt irányú vagy háló jellegű erősítő betéteket, kitöltő anyagot, pl. salakbetont és adott esetben megerősített, pl. nádazással ellátott vakolatot tartalmaz. A védőszerkezet a meglazuló részek közvetlen megfogására alkalmas borítással rendelkezik. A múlt század utolsó és a jelen század első három évtizedében a többszintes lakóépületek közbenső födéméit sok helyütt készítették olyan vasgerendás szerkezettel, melyeknél a vasgerendákat haránt irányú vasbetétekkel kötötték össze. A közbenső tér kitöltése többnyire salakbetonnal történt, a födémet pedig alulról valamilyen borítással, pl. nádazásos vakolattal látták el. Az építés óta eltelt idő alatt az ilyen födémszerkezetek egészükben véve általában teherbíróaknak bizonyultak ugyan, mégis keletkeztek olyan meghibásodások, amelyek a vasbetétek korróziójából és/ vagy az alsó borító réteg leválásából adódtak. Az észlelt és valójában minden esetben „lokális jellegű” meghibásodásoknak a legtöbbször azok tényleges jellegét és komolyságát messze meghaladó jelentőséget tulajdonítottak. Ezért számos esetben födémcserét hajtottak végre, vagy legalábbis a födémeknek bonyolult módszerekkel való megerősítéséhez folyamodtak. A megerősítési elvet követő megoldásoknak egy jellegzetes fajtája ismerhető meg a 149.218 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból. Ennél a födém meglévő tartóira lehorgonyzó elemeket, támvasakat és a födém fölfüggesztésére szolgáló tört vonalú rácsot erősítenek, majd az eredeti vastartókba, a lehorgonyzó elemekbe és támvasakba acélkábeleket fűznek, és azok segítségével az elavult födémet aláfeszítik. Ezután többnyire kiegészítő vasalást is elhelyeznek, majd beton fölhordásával járulékos vasbetonlemezt állítanak elő. Ez a módszer egyfelől csak akkor alkalmazható, ha a födém meglévő vasgerendái eleve alkalmasak a többletterhek fölvételére, másfelől viszont szükségtelen mindazon esetben, amikor csak lokális hibákat kell megszüntetni. Sajátságos megelőzési módszert ajánl a 172.765 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás, amely homlokzat elé kinyúló szerkezeti részek, pl. függőfolyosók megerősítésére alkalmas. A leírás jó gondolatokat tartalmaz. Szellemesnek mondható pl. hogy a közbenső födémek terhei függesztő rudak útján mintegy „összegyűjtve” a padlásszinten adódnak át a teherhordó főfalnak, de hátrány, hogy nehéz állványzat készítését és tetőszerkezet megbontását teszi szükségessé. Más utat javasol a 631.632 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítvány, amelynél a födém meglévő gerendáihoz kell két-két ferde kengyelt erősíteni. Ezek alsó végeit kötélhurokkal összekötik, majd sajátságos feszítő bak segítségével megfeszítik. így az eredeti gerendákból utófeszített gerendákat állítanak elő. Ezúttal is kedvezőtlen, hogy az erősítés végrehajtásához az eredeti födémszerkezetet meg kell bontani, ezért a művelet csak lakatlan épületben hajtható végre. Hátrány továbbá, hogy voltaképpen csak a gerendák megerősítése hajtható végre anélkül, hogy a közöttük lévő födémszakaszok megerősítésére mód nyílnék. Az előbbiektől teljesen eltérő elgondolás található a 337.482 lajstromszámú szovjet szerzői tanúsítványban. Ennél a megerősítendő födém alá kábelekkel odafüggesztett légtömlőket helyeznek el, amelyek sűrített levegővel fölfújva a régi födém „túlemelésére” képesek. A túlemelt állapotban a régi födémre kiegészítő új vasbetonlemezt helyeznek el, amelyet a régi födémmel összekapcsolnak. A módszer bonyolult, költséges és igen sok helyszíni munkát kíván. A födémmegerősítések legfejlettebb módja található meg a 180.629 lajslromszámú magyar szabadalmi leírásban. A megerősítendő födém alá ennek értelmében az épület falazatába konzolokat építenek be, amelyekre hossztartókból, fióktartókból és teherelosztó tartókból álló átviteles tartórendszert ültetnek. Az utóbbi — magassági beállítását elősegítő betétidomokkal - a megerősítendő födémhez hozzászorítható. így át tudja venni annak terheit, és a falazatokra tudja továbbítani. A konzolt a falazatba fúrt üregbe helyezett és beragasztott persely, valamint szintbeállító és szintszabályozó elemek segítségével építik be. A leírásokban található jó elgondolások ellenére sem várható a módszer általános elterjedése. Ennek egyik oka, hogy a konzolok jelentős nyomatékot adnak át a falazatra, amelyet az csak akkor képes átvenni, ha a belsejében elhelyezkedő konzolvég kellő mértékben le van terhelve. Kedvezőtlen, hogy a nagy nyomaték miatt jelentős konzolkeresztmetszetre van szükség, és ennek, valamint a szintbeállító és szintszabályozó elemeknek, a perselynek, stb. méretei együttvéve 100 mm átmérőt meghaladó üregeknek a falazatba való bemélyítését kívánják. Az üregek mélysége is jelentős kell, hogy legyen. Hátránya továbbá, hogy az üregeken belül maradnak olyan szabad térfogatlécek, amelyekben páralecsapódás jöhet létre, és ez korrózió és hőtechnikai szempontból egyaránt előnytelen. Az említett ismert megoldások közös fogyatékossága, hogy a födémszerkezetet akkor is erősítésnek vetik alá, amikor az kétségtelenül meglévő lokális hibák ellenére még jelentős teherbírási tartalékkal rendelkezik. Ezt bizonyítják azok a próbaterheléses vizsgálatok, amelyeket a megerősítendő födémeken a magunk részéről végrehajtottunk. Ugyancsak közös fogyatékosságnak mondható, hogy az ismert erősítési módszerek mindegyike igen nagy anyagi áldozattal jár, a végrehajtás pedig minden esetben megköveteli az épület kiürítését. A találmány célja olyan védőszerkezet kifejlesztése, amely módot ad arra, hogy bonyolult, költséges, munkaigényes és kiköltöztetést kívánó födémmegerősítések helyett lehetőség nyíljék a födémek helyi hibáinak egyszerű, gyors és gazdaságos kijavítására. A találmány feladata ezen belül olyan mód5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
