189016. lajstromszámú szabadalom • Hermetikus fermentáló vagy kondicionáló telep, különösen biogáz előállítására és/vagy tárolására
1 189 016 2 A találmány tárgya hermetikus fermentáló vagy kondicionáló telep, különösen biogáz előállítására és/vagy tárolására víz- és gázzáró anyagból - elsősorban betonból - készített felszíni vagy felszín alatti - célszerűen a sarkainál lekerekített téglalap-alakú — tárolómedencével, amely hermetikusan záró fedéllel van ellátva, továbbá a kezelendő anyag ki- és bejuttatására szolgáló csővezetékekkel, valamint gépi berendezéssel - pl. szivattyúkkal - rendelkezik. Mint ismeretes, biogáz a környezet legkülönfélébb helyein keletkezik. Régóta foglalkoznak a biogáz előállításával is. A biogáz előállításának feltételrendszerével, a gázképződés mikrobiológiájával kiterjedt szakirodalom foglalkozik. így például a Kissné, dr. Quallich Eszter: „A biogáz” c. könyve (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1983), valamint Bend J. Kaltwasser: „Biogáz előállítása és hasznosítása” c. könyve (Műszaki Könyvkiadó, Budapest) jó összefoglalást és áttekintést ad a jelenleg ismert és alkalmazott biogáz-fejlesztő rendszerekről és berendezésekről, azaz a technika mai állásáról. Az ismert berendezések közös hátránya viszonylagos bonyolultságuk, ebből adódóan magas költségigényük. Ugyancsak hátrány az erjesztőmedencékben lévő anyag keverésének megoldatlansága. Ezen túlmenően egy-egy telep a teljes folyamathoz több medencéből kell álljon, ahol külön probléma az anyag továbbítása egyik medencéből a másikba. Végül már meglévő, más rendeltetésű medencéknél azok biogázfejlesztéshez nem, vagy csak igen nagy nehézségek árán alakíthatók át. Ismeretes a 174 637. Isz. magyar szabadalomból olyan berendezés biotrágya és biogáz előállítására, ahol istállótrágyát és adott esetben egyéb hulladékot gázelvezető csonkkal ellátott, teljesen zárt fóliába helyeznek, azt hőszigetelő réteggel veszik körül, s ezen utóbbit oldható kötőelemekkel egymáshoz erősített darabokból álló támfal tartja. Ebben a berendezésben nem lehetséges a szervesanyag forgatása, ami a korszerű fermentáláshoz hozzátartozik, továbbá a berendezés töltése és ürítése csak annak szétszerelésével lehetséges, vagyis a berendezés szakaszos üzemű. A találmány feladata a felsorolt hátrányok és nehézségek kiküszöbölése, vagyis olyan fermentáló vagy kondicionáló telep létrehozása, amelynek létesítése egyszerű és olcsó, az üzemeltetés egyszerű, ugyanakkor kellő biztonságot nyújtó módon, jó hatásfokkal állítja elő a biogázt, a visszamaradó anyag pedig jól alkalmazható a termőtalaj feljavítására. Minden mezőgazdasági üzemben az állattartás technológiája folytán adott az istállótrágya, amelyet a keletkezés helyéről - a jelenlegi gyakorlat szerint - gépi úton juttatnak a telepre, s ugyancsak gépi munkával kerül ott felrakásra, majd elszállításra. A találmány szerint kialakított fermentáló vagy kondicionáló telepnél a gázkinyerés céljából nincs szükség többlet-szállítási műveletre, csupán arra, hogy a szerves anyag - trágya - a találmány szerint kivitelezett tárolómedencébe kerüljön. Amikor a tárolómedence megtelt, lefedjük azt a találmány szerint kialakított takaróval és az ugyancsak a találmány szerinti zárókészülék segítségével légmentesen lezárjuk. A takaró alatt természetes folyamatként megindul a vegyi bomlás - fermentáció —, amelynek gyorsaságát katalizátorral — pl. optimális hőfokú vízzel, stb. — lehet befolyásolni. A találmány szerint kialakított fermentáló vagy kondicionáló telep — röviden biogázreaktor - alkalmas arra, hogy abba gépi úton be lehessen táplálni az országosan is nagy problémát jelentő híg trágya ülepített koncentrátumát. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból kívánatos, de a szalmás istállótrágyánál nagyobb energiával bíró koncentrátum a gázkinyerést is fokozza. A fentiekben vázolt feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a bevezetőben ismertetett típusú fermentáló vagy kondicionáló telepnél az egyik végén elhelyezkedő gyűjtőakna felé enyhén lejtős fenekű tárolómedence befelé lejtő szélén kívülről rögzített, esőnek, hónak, jégnek, szélnek, hidegnek, legalább 65 °C melegnek, valamint savnak, nyomásnak és húzásnak jól ellenálló, fény- és gázzáró anyagból - előnyösen műanyagból — készült takaróval van fedve, amely tartókötelek vagy hevederek útján van a tárolómedence betonágyához erősítve, a takaróra erősített körkötélre fűzött karikák útján, továbbá, hogy a takaró külső vagy belső szegélye felett zárórészként is szolgáló takarószoknyával van ellátva, amelynek alsó széle hermetikusan le van zárva a tárolómedence szélébe erősített, körbefutó rugalmas leszorítóelemet tartalmazó zárókészülék segítségével. A tárolómedencében, illetve felette, de a takaró alatt, a fermentálandó anyag cseréjét és forgatását biztosító perforált felső gerinctartócső — mely egyben tápcső is- húzódik, a tárolómedence alján perforált saválló- célszerűen műanyag - csövek és ugyancsak perforált kifolyócsövek vagy kifolyócsatornák helyezkednek el hosszirányban. A gerinctartócső és a perforált saválló csövek szivattyúkat tartalmazó csővezetékekhez csatlakoznak. A takaró célszerű tartóoszlopokból és kereszttartókból álló, a gerinctartócsőhoz csatlakozó tartószerkezetre van kifeszítve, ahol a tartóoszlopok magassága változtatható. A takaróba előnyösen textilanyag van beépítve. Az egyik kedvező kiviteli alaknál a takaró zárókészüléke a takarószoknyát, annak kerülete mentén lefogó rugalmas gumikötél, amely a tárolómedence betonágyába erősített alsó sínben helyezkedik el, felülről pedig egy, a betonágyba betonozott lábakon rögzített, elforgatható nyomókarban lévő nyomótaggal rászorított felső sínnel van rugalmasan deformálva. A rugalmas gumikötél lehet kör-, ovális-, négyzet-, vagy téglalapkeresztmctszetű, anyaga pedig gumi, vagy megfelelően rugalmas műanyag is. A perforált, - azaz nyílásokkal ellátott - gerinctartócső betáplálási helyén előnyösen egy nagynyomású vízszivattyúval összekötött nyomócső csatlakozik be, a vízszivattyúhoz pedig szívóvezeték visz 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
