188972. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tavak talajvíz által okozott eutrofizálódás elleni védelmére

1 188972 2 A találmány tárgya eljárás tavak talajvizek ál­tal okozott eutrofizálódás_el|eni_ védelmére. Ismeretes, hogy a felszíni vizekből az élővizek­be, azaz befogadóvízekbe jutó, a befogadóvízek eutro­­fizálódását okozó illetőleg felgyorsító anyagok eltávo­lítása igen lényeges környezetvédelmi feladat, miután számos tó élővilágát a beléjük kerülő különféle kémiai szennyeződések végett kipusztulás fenyegeti. Ilyen, rendkívül veszélyes szennyezőanyagok például a víz­folyásokba bekerülő csapadékok által az utakról lemo­sott olaj, mezőgazdasági területekről bekerülő növény­védőszerek, műtrágyák, nem megfelelően tisztított szennyvizek, és hasonlók. A szennyvíz tisztítására vonatkozó szabadalmi irodalom többféle megoldást ismertet, a leírásban gyakran kiemelik, hogy az eljárás (illetőleg berende­zés) milyen típusú szennyeződések eltávolítására alkal­mas. Legtöbb ismert megoldás elsősorban ipari szenny­vizek tisztításával foglalkozik. A témához kapcsolódó leírások fő típusai, melyek ioncserélőn való átvezetést, illetőleg mint biológiai tisztítást olyan eljárásokat is­mertetnek, melyeknél algát, mikrobiológiai anyagokat, illetve adott esetben növényeket alkalmaznak a szenÿ” nyeződések megkötésére illetőleg eltávolítására, isme­retesek továbbá anaerob fermentációs eljárások is. így például a 2 129 711 sz. Német Szövetségi Köztársaság-beli nyilvánossági irat szerint pentaklór fenolt vagy más halogén-fenolt tartalmazó szennyvizek biológiai tisztítását úgy végzik, hogy magasnövésű szittyó vagy káka-növényzetnek gyökérzónáján ke­­resztüj áramoltatják a tisztítandó szennyvizet. Olajos vizek tisztítására az 546 707 sz. svájci szabadalmi leírás szerint először kiülepítik a durvább szennyeződést, majd a vizet a növényekre vezetik. A 2 148 996 sz. Német Szövetségi Köztársa­ság-beli szabadalmi leírás szennyvíz tisztítására olyan megoldást ismertet, melynek értelmében szennyvi­zet növényeken vezetnek át, de baktériumokat is adagolnak a tisztítás érdekében. Valamennyi, az előzőekben felsorolt szabadal­mi leírás azonban csak szennyvizek tisztítására vonat­kozik, nem pedig a környezeti állóvizek tisztítására. A témakörhöz -'vagyis a természetes állóvi­zek tisztításához — kapcsolódó szakirodalom szerint kezdetben a növényzetet károsnak találták, miután az mint fitoplanktont termelő és elmocsarasító ténye­ző volt ismert. Több szerző még 1980-ban sem ajánlot­ta növények tisztításra való alkalmazását, hiszen a ko­rábbi vélemények szerint éppen ezek okozták a tó el­iszaposodását, medrének fokozatos feltöltődését és így a későbbiekben a tó kiszáradását. A szakirodalom csak a legújabb időkben ismer­tette makrofit növényzetnek víztisztításra való előnyös felhasználását, azonban a szakemberek véleménye még 1982--83-ban is megoszlott. A szabadalmi irodalomban azonban már koráb­ban megjelentek az ilyen jellegű javaslatok. A szabadalmi irodalom szerint többféle próbál­kozás ftörtént_jnárjirra nézve, hogy az eutrofizációt okozó szennyezőanyagokat biológiai úton, növények tápanyag megkötő képességének kihasználásával távo: lítsák el a felszíni vizekből. Ilyen megoldásokat ismer­tetnek például az 1 484 387 számú Német Szövetségi Köztársas jeli közzétételi iratban, illetőleg a 3 839 189 számú Amerikai Egyesült Államok beli szabadal­2. mi leírásban. Ezek az eljárások beruházás- és költségigé­nyesek, továbbá éppen az eutrofizációt okozó anyagok­kal szennyezett vizek tisztításánál_nem vezettek szá­mottevő eredményre. A felszíni vizek olyan tisztítására, amely alkal­mas a befogadó vizek eutrofizálódását okozó szeny­­nyeződések eltávolítására, elfogadható megoldást elsőízben a nevünkre engedélyezett 174 397 számú magyar, illetve az ennek megfelelő 4 333 837 számú Amerikai Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásban ismertetett biológia tisztítási módszer jelentett. Ezt az eljárását úgy végeztük, hogy a vízfolyás hordalé­kát adott esetben a növénytelep elérése előtt levá­lasztottuk, majd a hordalékmentes vízfolyást vízinö­vény telepen szétterítettük, a szétterített vízfolyás eutrofizálódást okozó anyagait a vízinövénytelep nö­vényei révén megkötöttük és a tisztított vizet a befoga­dóba vezettük. Hivatkozott szabadalmaink az eljárás foganatosítására szolgáló berendezésre ugyancsak ki­terjednek. Az eutrofizálódással kapcsolatos problémák azonban nemcsak a felszíni vízfolyásokkal táplált ta­vak, hanem a talajvizek által táplált bányatavak, vala­mint a természetes mélyedésekben kialakult tavak vízminőségét is fenyegetik, sőt tapasztalatok szerint még a felszíni vizekkel táplált tavaknál is gondot kell fordítani a környezetből a tóba kerülő talajvizek által okozott és a szennyeződések következtében létrejö­vő káros jelenségekre. A talajvizekkel táplált tavak esetében az eut­­rofizálódás - a tápanyagban dús talajvíz utánpótlás - révén először hínárosodás jön létre ( például OMSZK Park tava), ezt követi az algásodás (például Nyíregy­háza Sóstó), majd súlyosabb esetben a tópusztulás (hipertrófia) állapottal párosuló szervesanyag telített­ség alakulhat ki (például Budapest, Feneketlen tó). Ismeretes ugyanakkor az a törekvés is, hogy egyre több meglévő bányató, természetes mélyedések­ben kialakult tavak környékén hoznak létre üdülőte­lepeket, annak érdekében, hogy a legfrekventáltabb, túlnépesedett víz-melletti üdülőtelepeket mentesít­sék. Az újonnan létesített üdülőtelepeknél azt a je­lenséget lehet megfigyelni, hogy a vízminőség sokszor váratlan gyorsasággal, rohamosan romlik, pedig látszó­lag komolyabb, látható szennyeződés nem éri ezeket a vizeket. Az üdülőtelepek létrehozásával egyidejű­leg azonban ezeken a helyeken is megnövekszik a forgalom, üdülőtelkek, szikkasztott szennyvizek, kis-_ kertek alakulnak ki, melyeket növényvédőszerekkel, műtrágyával kezelnek. A csapadék ezeket a szennye­ződéseket belemossa a talajba, így a talajvíz szennye­zetté válik és a tó eutrofizálódása megindul vagy fel­gyorsul. Külön problémát okozhat a bányatavak ese­tében előforduló egyéb, speciális szennyeződések, ve­­szélyes hulladékok megjelenése a talajvízben. À talajvizek általában nitrátot tartalmaznak, olyan mennyiségben, ami elegendő ahhoz, hogy ked­vező körülményék esetén az eutrofizálódás létrejöj­jön. A foszfor - mint az eutrofizálódás limitáló táp­eleme - a talajvízben rendszerint nincs jelen. Inten­zív mezőgazdasági vagy urbanizálódott környezetben azonban a koncentrációtól és mennyiségtől függően a talajvíz képes szállítani az oldott ortofoszfátot: is. Tóközeli csatornákból elszivárgó szennyvíz a talaj természetes tisztítóképességének határán túl a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents