188958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés induktív közelítéskapcsoló megvalósítására
1 2 A tranzisztor (Ts) emittere pedig ellenálláson keresztül a közös nulla pontba (F) csatlakozik, a bázisa pedig tekercs (L2) egyik pontja és a tranzisztor (T5) bázisa, valamint az ellenállás (R2) másik kivezetése által alkotott közösített pontba van csatlakoztatva. A tranzisztor (T6) kollektora másik tranzisztor (T8) kollektora a diódaként alkalmazott tranzisztor (Ti) bázisa, valamint a kondenzátor (C2) egyik fegyverzete egy közösített pontba van csatlakoztatva. A diódaként alkalmazott tranzisztor (T J ) emittere pedig egy további tranzisztor (T7) bázisával van összekötve, a kollektora pedig a kapcsolási elrendezés kimenetébe van bekötve. A találmány tárgya olyan kapcsolási elrendezés, mely alkalmas induktív közelítéskapcsolók megvalósítására. A kitűzött feladatot az ismert hasonló elrendezésű megoldásoktól eltérő módon oldjuk meg. A megoldás lényege, hogy a kapcsolási elrendezésben olyan vezérlő bemenetet alkalmazunk, mely a kapcsolási elrendezés kimenetén megjelenő logikai „1” szintet tetszés szerinti időben logikai „0” szinttel letiltja. Közismert, hogy az elmozdulás, fordulatok érzékelésére a mechanikus rendszereknél különböző fajtájú érzékelőket alkalmaznak. Ilyen érzékelők például nagy általánosságban is ismert fényérzékelők, Hall-generátoros érzékelők. Ezen érzékelőkre közösen jellemző, hogy egy adó és egy vevő egységgel rendelkeznek. Az adó és vevő egység üzembiztos működtetéséhez alapvető követelmény, hogy az egységek szigorúan egymással szemben helyezkedjenek el. E technikai feltétel a napjainkbankomoly gondot okoz, ugyanis ha az adó és a vevő egység például az alaphelyzetéhez képest elmozdul, akkor az adóból kisugárzott jel nem jut a vevő egységhez. A fenti érzékelők szigorú követelményeinek feloldására a felhasználók egyszerűbb mechanikus rögzítést igénylő érzékelőket alkalmaznak. Ilyen érzékelők például az induktív közelítéskapcsolók. Az induktív közelítéskapcsolókra jellemző, hogy csak egy egységből állnak, és ez az egység az adót és vevőt is tartalmazza. Mivel egy egységből áll, így annak elhelyezése már nem okoz nehézséget. Az induktív közelítéskapcsolók lényegében oszcillátorból állnak, amelynek az oszcillációja a fém közelítésekor leszakad. A leszakadást követően az induktív közelítéskapcsoló kimenetén a további felhasználásra alkalmas elektromos jel jelenik meg. Egyik ilyen ismert és széles körben elteijedt megoldás a Pepperl—Fuchs vállalat által gyártott induktív közelítéskapcsoló család. Ezen család például korszerű NJ2- 1 l.-E - 0. típusú kiviteli példája. A hivatkozott induktív közelítéskapcsoló kapcsolási elrendezésére jellemző, hogy az oszcilláció meglétét, illetve az 2 oszcilláció leszakadását az induktív közelítéskapcsoló két kimenete közötti ellenállásváltozás jelzi. Ez az érték jelen esetben T Kohm—7 Kohrm közötti értéket vesz fel. 5 Az induktív közelítéskapcsoló kapcsolási elrendezéséből következik, hogy pl. a TTL logikához csak illesztő áramkörön keresztül csatlakoztatható. ____ ____ További korszerű kiviteli példa a Eloneywell 10 vállalat által gyártott induktív közelítéskapcsolók. Az alapkapcsolás lényege tulajdonképpen azonos az előzőkben ismeretekkel azzal a különbséggel, hogy kimeneti ellenállás változás tartománya más értékű. 15 A napjainkban ismert korszerű megoldásokra tehát az jellemző, hogy az oszcilláció leszakadása az induktív közelítéskapcsoló kimenetén ellenállásváltozást hoz létre. Ezt az ellenállásváltozást használják fel a me- 20 chanikus mozgások figyelésére, illetve a beavatkozásra. A kivitelezett induktív közelítéskapcsolók alkalmazása így csak speciális esetekben alkalmazható, illetve annak kiterjesztése például TTL, 25 CMOS nagyszintű logikai rendszerekhez való kapcsolódásra csak illesztő áramkörök alkalmazásával lehetséges. A fentiek alapján tehát felmerült az a jogos igény, hogy az induktív közelítéskapcsolók alkal- 30 mazása univerzális és az előbb említett digitális rendszerekhez közvetlenül is alkalmazható legyen. Ezt a célkitűzést valósítja meg az általunk kidolgozott találmány. A találmány lényege egy olyan kapcsolási elren- 35 dezés, amelyben vezérelő bemenetet alkalmazunk és a kapcsolási elrendezés kimenetén megjelenő logikai „l” szintet tetszés szerinti időben logikai „0” szinttel letiltja. A találmány szerinti kapcsolási elrendezést az 1. ábrában mutatjuk be. , A hivatkozott számú ábrában a V vezérlő bemenet az R3 és R4 ellenállásokból álló feszültségosztó közös pontjába van csatlakoztatva. A feszültségosztó R3 ellenállásának a másik kivezeté- 45 se és a T3 diódaként alkalmazott tranzisztor emitter az Lj tekercs egyik pontja és aT8 tranzisztor emittere az UT tápfeszültségbe van bekötve. Az ugyanazon feszültségosztó R4 ellenállása pedig egy további T4 diódaként alkalmazott tran- 50 zisztor kollektorába van bekötve. Az ugyanazon T4 diódaként alkalmazott tranzisztor bázisa pedig a T9 tranzisztor bázisába csatlakozik, a kollektora pedig a T3 diódaként alkalmazott tranzisztor kollektorával van összekötve. Az L3 tekercsből és C] kondenzátorból álló párhuzamos rezgőkör másik pontja a Ts tranzisztor kollektorába van csatlakoztatva. A T5 tranzisztor emittere pedig az R! ellenálláson keresztül az F közös nulla pontba csatlakozik, a bázisa pedig az L2 tekercs egyik pontja és a T6 tranzisztor bázisa, valamint az R2 958
