188870. lajstromszámú szabadalom • Billenő toló nyílászáró szerkezet
1 188 870 2 A találmány tárgya billenő-toló nyílászáró szerkezet, célszerűen jármüvek nyílásainak (ládatereinek) lezárására. A gépjárműiparban, például a távolsági autóbuszok csomagtereinek (ládatereinek) lezárására különböző nyílászárószerkezetek ismeretesek. A korábbi nyílászáró szerkezetek legismertebb kialakítási módjára az jellemző, hogy a csomagtér lezárófedelének felső részére zsanérokat szereltek (gumizsanérokat), majd a nyílászáró ajtófedelet nyitott helyzetben kitámasztórúddal rögzítették. Ehhez a megoldáshoz képest lényegesen korszerűbb, egyszerűbben kezelhető nyílászáró szerkezetként az úgynevezett pantográf nyílászárókat alkalmazták. Ezeknek a szerkezete oly módon van kialakítva, hogy a nyílászáró két szélén lengőkaros hajtószerkezeteket szereltek fel. Ezeknek kialakítási módja a következő: A nyílászáró és a váz között a csomagtér két szélén, a nyílászáró alsó és felső részén két-két egymással működés közben is mindig párhuzamosan elhelyezkedő kart szereltek fel. Ezek az ikerkarok egyik végükhöz a gépjármű vázához rögzített gázrugó szabad végéhez csuklósán csatlakoztak. Működésmódjuk a következő: Az ajtólapon kívül levő fogantyúval az ajtólapot a nyílászárótól kifelé húzták, miáltal az ikerlengőkarok körívet követően az alsó zárt, azaz nyugalmi helyzetből a felső nyitott helyzetbe kerültek, minthogy a kezdeti húzóerővel a gázrugót holtponti helyzetén túl vezérelték. Ezáltal a gázrugó a nyílászárót nyomóerejénél fogva az említett körívalakú pályán emelte a magasba. Ennek az ismert megoldásnak a legnagyobb hátránya abban van, hogy a nyílászáró elmozdulása körülbelül 500 mm sugarú körív mentén megy végbe, ami azt jelenti, hogy a 0,5 méter nyitótávolságot igénylő csomagtér (ládatér) fedelének nyitása - figyelembevéve a csomagok kezeléséhez szükséges helyigényt is - szűk parkolóhelyen nem teszi lehetővé a csomagtér rakodását. Egy további hátránya ennek a megoldásnak abban van, hogy a nyílászáró szerkezetet alul és felül is külön biztosító zárószerkezettel kellett ellátni, mert hogy adott esetben tökéletlen zárás esetén (például kanyarban) a megcsúszott rakomány az ajtót kitaszítja, és ily módon a rakomány észrevétlenül elveszhetett, sőt balesetet is okozhatott. A felcsapó nyílászáró ugyanis egy elhaladó járműben könnyen kárt okozhatott. Hátrányos volt ezen ismert nyílászáró szerkezetnél, hogy viszonylag sok elemből készült a szerkezet, miértis a kialakítása,,felszerelése, költséges és időigényes volt. A legnagyobb hátránya szerkezetileg ennek a pantográf rendszerű nyílászárónak az volt, hogy sem nyitott sem zárt helyzetben nem volt öntartó, azaz nem volt stabil. Célunk, hogy találmányunk útján a fent ismertetett pantográf rendszerű nyílászáró szerkezet hátrányait kiküszöböljük, azaz, hogy e pantográf rendszerű nyílászárókat oly módon tökéletesítsük, ami lehetővé teszi az alábbi követelmények kielégítését: — Az alsó zárt helyzetben és a felső nyitott helyzetben az ajtólap önzáróan, azaz stabilan rögzített legyen, és a véletlen kinyílás lehetősége ily módon kizárt legyen. j — A nyílászáró ajtólap nyitásakor a kocsitesttől1 való maximális eltávolodása 250 mm-nél ne legyen 5 nagyobb. — A nyílászáró ajtólap nyitása és zárása fix vezetőpályák alkalmazásával történjen, hogy ezáltal a nyitási és zárási műveletek nem kívánt oldalirányú mozgásmentesen menjenek végbe. 10 — Zárt helyzetben a nyílászáró ajtólap por- és vízmentesen legyen tömíthető. — A nyílászáró ajtólap az alsó nyugalmi helyzetben önzáróan kell, hogy elhelyezkedjen, miáltal akaratlan nyitódás ne fordulhasson elő, ami a 15 poggyászelvesztés és a balesetveszély lehetőségét kizárja. — A működtetőszerkezetet részben a nyílászáró ajtólapján szokásosan alkalmazott merevítő bordák felhasználásával kívánjuk kialakítani, és ezál-20 tál a nyílászáró szerkezetet egyszerűbbé és olcsóbbá kívánjuk tenni. Rájöttünk ugyanis arra, hogy az ismert pantográf rendszerű nyílászáró szerkezet oly módon tökéletesíthető a fent vázolt követelmények kielégíté- ' 25 sére, hogy a nyílászáró keretre, célszerűen annak széleire függőleges irányban egy-egy fix vezetősínt szerelünk, amelynek alsó pontja zárószervként működtethető. Ebben a vezetősínben egy alsó görgő 30 van megvezetve, amely fixen van összekötve a nyíu lászáró ajtólap alsó részével. A nyílászáró ajtólap emelésekor annak alsó vége csakis a vezetősín útján megvezetve mozoghat. Az ajtólap két szélén egyegy függőleges vezetősín van szerelve, amelyek egy- 35 ben az ajtólap merevítöelemeit is alkotják. Ezekben a vezetősínekben van elhelyezve egy felső görgő, amely forgócsap útján csáposán rögzíti az ajtólap kiemelőkarjának egyik végét. A kiemelőkar másik vége a vázhoz rögzített forgócsapon van ágyazva. 40 A kiemelőkarnak a felső görgő felé néző szára egyenes, míg a forgócsaphoz csatlakozó kiemelőkarrész körülbelül 75 mm-es sugárral ívesen van kiképezve. Ennek az íves résznek közepén levő felső gázrugó-csaphoz van a gázrugó egyik vége rögzít- 45 ve. A gázrugó másik vége a vázon levő alsó csaphoz van csuklósán kötve. A kiemelőkar íves részén helyezkedik el a nyílászáró emelősínek felső határát határoló állítható ütközőcsavar. A nyílászáró ajtólap alján csapózár van felszerelve, amely az ajtólap 50 feiső nyitott helyzetében egy rugós oldható csapózár ütközővel csatlakozik, és ezáltal biztosítja az ajtólap nyitott állapotának rögzítését. A találmány szerinti billenő-toló nyílászáró szerkezet példakénti kiviteli alakját rajz alapján ismertetjük részletesen. 55 Az 1. ábra a találmány szerinti billenő-toló nyílászáró szerkezetet szemlélteti zárt helyzetben, azaz lezárt ajtólappal, vázlatosan, metszetben, a 2. ábra az 1. ábra szerinti billenő-toló nyílászáró 60 szerkezetet ábrázolja az ajtólap emelése után két közbenső helyzetben, a 3. ábra a találmány szerinti billenő-toló nyílászáró szerkezetet szemlélteti az ajtólap teljesen felemelt helyzetében, a 65 2
