188863. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szerkezeti elemek korrózióállóságának és szigetelő képességének fokozására
1 188 863 2 A találmány tárgya eljárás szerkezeti elemek korrózióállóságának és szigetelőképességének fokozására azzal jellemezve, hogy a szerkezeti elemeket flexibilis fóliával társítjuk, a társításhoz pedig kationos polimereket és/vagy polimer-analóg anyagokat tartalmazó vizes közegű ragasztó diszperziókat alkalmazunk. A gyakorlatban a folyadékok, gázok szállítására és tárolására alkalmazott csövek vagy tárolók, ill. a különböző tartószerkezetek elemei fémekből vagy betonból készülnek. Hogy ezek a fémből készült szerkezetek megfelelő szigetelést adjanak, ill. ellenálljanak a szállított, tárolt vagy környező közeg kémiai hatásainak, ahhoz vagy teljes tömegükben drága ötvözetekből kell előállítani őket, vagy a felületükön speciális, és éppen ezért költséges — legtöbbször polimer bázisú bevonatrendszerekkel kell a kívánt tulajdonságot biztosítani. Ez utóbbiak ‘artóssága emellett meglehetősen korlátozott is, felhordásuk legtöbbször speciális berendezéseket és alyan felületelőkészítést igényel, melyet a gyakorlatban rendkívül nehezen lehet biztosítani, a védőcéteg megsérülése esetén pedig a legtöbbször nincs lehetőség a javításra, csak a teljes bevonat-csere ehet a megoldás. Betonból ill. vasbetonból készült zerkezeteknél a megfelelő szigetelőképességet és/ agy korrózióállóságot különleges összetételű, vegyszeradagolású betonokkal, többletvasalással és különleges burkolatokkal biztosítják. Betonszerkezeíek mozgásából eredő repedések, burkolatleválások gyakori és drága javításokat tesznek szükségessé. Tehát a drága szerkezeti elemek kiküszöbölése, a megfelelő szigetelőképességű és korrózióálló csövek és tárolók, valamint tartószerkezetek gazdaságos előállítása továbbra is megfogalmazott társadalmi igény. Megépült fém- vagy beton cső- vagy csatornahálózatok a kiviteli pontatlanságok, korrózív és/vagy abrazív hatások, forgalmi rezgések, talajsüllyedések, külső beázások stb. következtében a csövek, csatornaszakaszok illesztésénél és anyagfoíytonossági hibáknál megszűnhet a tömítettség, aminek következtében pl. a csatornahálózaton elvezetendő vizek, szennyvizek, folyadékok egy része a csővezetéken kívülre, földbe fektetett vezetékeknél pedig a talajba kerülhet. A kifolyt folyadék környezetszennyezést, anyagveszteséget, baleseti veszélyt, a földbe fektetett csövek esetén a talajvíz elszennyezését, de különböző kiüregeléseket is előidézhet. Ez utóbbiak a hálózat stabilitását tovább rontják, sőt előidézhetik az egész hálózat, valamint a rátelepített létesítmények, pl. utak, épületek tönkremenetelét is. Különösen nágy problémát okozhat ez a jelenség a sajátos talajmechanikai és -kémiai tulajdonságai miatt a lösztalajoknál. A csatornahálózatok kijavítására több módszert dolgoztak ki. Pl. tixotróp anyagokat, jellemzően agyagásványok, így a bentonit szuszpenzióját préselik a csatornába. Ez a módszer egyrészt csak a földbe fektetett vezetékek esetén jöhet szóba. Másrészt a csatornába préselt tixotróp szuszpenzió a csatorna résein kifolyva betölti ugyan a kimosott üregeket, s ott megdermed, de szigetelőképessége nagyban a talajszerkezeten, az üregek méretén, alaxján és a csatornán kívüli talajvíz-viszonyokon múlik. In situ polimerizációt is alkalmaznak a csőhézagok anyagfolytonossági hibákból eredő tömítetlenség szigetelésére: a csővezetéket megfelelő előpolimerizátummal vagy előkondenzátummal töltik föl, s a végső molekulaméretet magában a csőben, lehetőleg a cső falán vagy a falára illesztett speciális szerkezetű és kémiai tulajdonságú nemezen alakítják ki, s így nyernek szigetelő filmréteget. A módszer hátránya egyrészt az, hogy bonyolult, speciális eszközöket és reakciófeltételeket igényel, másrészt jelentős az anyagveszteség is. Az anyag veszteség egyrészt abból adódik, hogy a csövet teljesen, buborékmentesen fel kell tölteni. Valós csöveknél a falon, de különösen a cső felső felületén a buborékok nehezen küszöbölhetek ki. Másrészt anyagveszteséget jelent az, hogy a hézagokon, repedéseken nagy mennyiségű értékes anyag folyhat el. A jelentősebb csőhézagoknak az eltömítése pedig ahhoz, hogy a csövet egyáltalán föl lehessen tölteni, olyan járulékos költségeket jelenthet — pl. a hiba megkeresése, feltárása stb. miatt —, amelyek megkérdőjelezhetik a módszer alkalmazásának gazdaságosságát az új csővezeték lefektetése helyett. További probléma forrása lehet, hogy az így kialakított védőréteg merev: az újabb mechanikai hatásokra újból megrepedhet. Szigetelőképességet (folyadékzárást), korrózióállóságot elvesztett tárolóknál az eredeti burkolatot javítják, vagy cserélik, de ez általában nem vezet eredményre, mert az a fizikai, mechanikai hatásoktól újból meghibásodik. Újabban — különösen élelmiszeripari tárolóknál elterjedt hálóerősítésű, többrétegben felhordott mügyantaszigetelés alkalmazása, mely drága, munkaigényes, és megfelellő megoldása különös technológiai fegyelmet igényel. Felmerült a gondolata a csövek, tárolók, tartók szerkezeti elemeinek mechanikai és vegyi hatásokkal szemben ellenálló flexibilis anyagokkal való bevonásának is. Bizonyos tárolók bélelése esetén elegendő is az alkalmazott fóliának valamilyen mechanikai módszerrel való rögzítése. A tárolók jelentős részénél azonban, pl. amelyekben keverés van, vagy a több méter hosszú, esetleg nem is egyenes vonalvezetésű csöveknél csak a szerkezeti anyagukkal megfelelően társítva alkalmazható a flexibilis fólia. Ugyanígy a kész - legtöbbször műtárgyak, úttestek, épületek alatt, esetileg bonyolult nyomvonalon futó — csővezetékek javításánál is csak a megfelelő erősségű kötést adó társítás oldhatja meg a feladatot. Városi csapadékvíz csatorna szigetelési feladatainak megoldása során célul tűztük ki, hogy a csatornába behúzott flexibilis fóliát ragasztással társítjuk a betonelemekhez. A munka során gondot jelentett az, hogy a csatornát úgy kitisztítani és kiszárítani nem tudtuk, hogy a különböző, pl. poli-vinilklorid, poli-etilén, poii-propilén, poli-uretán stb. bázisú fóliák ragasz-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
