188802. lajstromszámú szabadalom • Eljárás transz-2-szubsztituált- 5-aril-2,3,4,4a,5-9b-hexahidro 1H-pirido (4,3-b-) indol-származékok előállítására

1 188 802 2 például kloroformmal, metilén-kloriddal vagy ben­zollal extraháljuk, a kivonatokat bepároljuk és a maradékot szilikagél-oszlopkromatográfiával tisz­títjuk, például etil-acetáttal vagy hexán/etil-acetát keverékkel eluálva. A tetrahidro-gamma-karbolinokat BH3-THF komplex-szel redukálva, majd savval kezelve olyan hexahidro-gamma-karbolínokat kapunk, ahol a 4a- és 9b-helyzetű szénatomokhoz kapcsolódó hid­rogénatomok egymáshoz képest transz-helyzetüek (lásd például a 3,991,199 számú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírást). A IX általános képletű 2-benzilvegyületeket az­után a megfelelő X általános képletű 2-hidrogénve­­gyületté alakítjuk át, általában úgy, hogy a IX általános képletű vegyületet kis szénatomszámú al­­kil-klór-formiát-észter, mint például metil-, etil-, propil- vagy izobutilészter mólfeleslegével kezeljük a reakcióra nézve közömbös, alkalmas oldószer jelenlétében, majd lúgos hidrolízist végzünk. Köny­­nyű hozzáférhetősége miatt és hatásossága alapján előnyös klór-formiát-észter az etil-klór-formiát. A reakcióra nézve közömbös alkalmas oldószer alatt olyan oldószert értünk, mely a reakció körül­ményei között jól oldja a reagenseket, melléktermé­kek képződése nélkül. Ilyen oldószerek például egyes aromás szénhidrogének, mint benzol, toluol és xilol, klórozott szénhidrogének, mint kloroform és 1,2-diklór-etán, dietilénglikol-dimetil-éter és di­­metil-szulfoxid. Különösen előnyös oldószer a to­luol. A IX általános képietü kiindulóanyag és a fenti közömbös oldószer elegyéhez legfeljebb mintegy 10 mólfeieslegü klór-formiát-észtert adunk. Gazdasá­gossági okokból előnyösen 3-5 mólfelesleget al­kalmazunk. A kapott keveréket ezután körülbelül 80- 150 X-on, jellemzően a keverék visszafolyási hőmérsékletén melegítjük, mintegy 6-24 óráig vagy ennél tovább. Általában a visszafolyatást ké­nyelmi okokból éjszakán át hajtjuk végre. Utána a reakciókeveréket vákuumban bepároljuk és az al­­kohol/víz elegyben felvett maradékhoz lúgot, pél­dául nátrium-hidroxidot vagy kálium-hidroxidot adunk körülbelül 10-30 mólfeleslegben (a IX álta­lános képletű kiindulóanyag mennyiségéhez viszo­nyítva), és a keveréket visszafolyatás közben, álta­lában egy éjszakán át forraljuk. Utána az oldószert elpárologtatjuk és a maradékot vízzei és vízzel nem elegyedő oldószerrel, például kloroformmal, meti­lén-kloriddal vagy etil-éterrel rázzuk össze, majd a szerves fázist szárazra pároljuk. A visszamaradó X általános képietü terméket a kapott formában, vagy ismert eljárásokkal, például oszlopkromatog­­ráfiával való tisztítás után használjuk. Mint már említettük, a találmány szerinti eljárás­sal előállítható bázikus vegyületek savaddíciós só­kat képezhetnek. E savaddíciós sók előállítása cél­jából a bázist savval reagáltatjuk vizes vagy nem vizes közegben, Hasonló módon a savaddíciós só­kat ekvivalens mennyiségű vizes lúgoldattal, példá­ul alkálifém-hidrokloridokkal, alkálifém-karboná­tokkal és alkálifém-hidrogén-karbonátokkal. vagy a sav-anionnal oldhatatlan csapadékot képező, ek­vivalens mennyiségű fém-kationnal kezelve újra szabad bázis-formához jutunk. Az így regenerált bázisok azonos vagy különböző savaddíciós sóvá alakíthatók át. 5 Ha a találmány szerinti eljárással előállíható ve­gyületek sóit kemoterápiás célokra alkalmazzuk, természetesen a gyógyszerészetileg elfogadható só­kat részesítjük előnyben. Bár a vízben való oldha­­tatlanság, a nagyfokú mérgezőképesség, a kristá- 10 lyos természet hiánya egyes sóféleségeket alkalmat­lanná vagy kedvezőtlenné tesz gyógyszerészeti al­kalmazás céljaira, a vízben oldhatatlan vagy mérge­ző sók a megfelelő, gyógyszerészetileg elfogadható bázisokká alakíthatók át a sók fentebb leírt elbon- 15 tása útján, vagy pedig bármilyen kívánt, gyógysze­­észetileg elfogadható savaddíciós sóvá alakíthatók ít. Gyógyszerészetileg elfogadható anionokat képe­ző sav például a hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, 20 hidrogén-jodid, salétromsav, kénsav, kénessav, foszforsav, ecetsav, tejsav, citromsav, borkősav bo­rostyánkősav, maleinsav vagy glukonsav. Mint említettük, a találmány szerinti eljárással 25 előállítható vegyületek emlősöknél nyugtatószerek­ként használhatók. A találmány szerinti eljárással előállítható ható­anyagot tartalmazó nyugatószerek embernél ski­­zofréniás kórtünetek, mint hallucinációk, ellensé- 30 ges magatartás, gyanakvás, érzelmi vagy társasági visszahúzódás, aggódás, nyugtalanság és feszültség enyhítésére alkalmasak. E vegyületcsoport nyugta­tó hatásának kimutatására és összehasonlítására szolgáló, az embernél való hatásossággal kiválóan 35 párhuzamba hozható standard próba patkányon azamfetaminnal indukált tünetek gátlási tesztje (A. Weissman és munkatársai, J. Pharmacol. Exp. Ther. 131, 229 [1966] és Quinton és munkatársai, Nature 200, 178 [1963]). 40 A nyugtátokként használható gamma-karboli­­nok cs gyógyszerészetileg elfogadható sóik akár egyedül, akár más gyógyszerekkel kombinálva al­kalmazhatók. Önmagukban is használhatók, de általában gyógyszerészeti hordozóval együtt ada- 45 góljuk őket, melyeket az alkalmazás módja és az általános gyógyszerészeti gyakorlat alapján válasz­tunk ki. Például orálisan vivőanyagokat, mint ke­ményítőt, tejcukrot, egyes anyagokat és hasonlókat tartalmazó tabletták vagy kapszulák formájában 50 adagolhatok. Elixírek vagy orális szuszpenziók for­májában is használhatók, ahol a hatóanyagokat emulgeáló és/vagy szuszpendálószerekkel kombi­náljuk. Parenterálisan is injiciálhatók, ilyenkor a hatóanyagokat vagy alkalmas származékaikat ste- 5'’ ril vizes oldatokká dolgozzuk fel, E vizes oldatokat szükség esetén pufferoljuk és egyéb anyagok, mint só vagy glükóz segítségével izotóniássá tesszük őket. Bár a szóbanforgó vegyületeket tartalmazó ké- 60 szitmények általában emlősök gyógyítására hasz­nálhatók, mégis elsősorban emberi kezelés céljait szolgálják. Az egyén részére legmegfelelőbb dózist végső soron a kezelőorvos határozza meg, tekintet­­be véve a beteg korát, súlyát, egyéni reagálását, 4

Next

/
Thumbnails
Contents