188742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített-3,4-diamino-1,2,5-tidiazolok és ezt tartalmazó hisztamin H2 receptor antagonista hatású gyógyászati készítmények előállítására
1 188 742 2 dékot és ezt a kontroli-szakaszban kiválasztott folyadékmintával hasonlítottuk össze a vizsgálandó hatóanyag hatásának meghatározása céljából. E meghatározásokat oly módon végeztük, hogy a mintákat centrifugáltuk, térfogat-beosztásos 5 centrifugacsőbe helyezve a mintát a térfogat megállapítása céljából. Ezután a titrálható savasságot határoztuk meg; 1 ml térfogatú mintákat titráltunk 0,02 n nátrium-hidroxid-oldattai 7,0 pH értékig. A titrálást „Autoburet” készülékben végeztük, 10 „Radiometer” elektrometríás pH-mérő alkalmazásával. A titrálható savasságot mikro-ekvivalensekben számítottuk, a milliekvivalens/üterben megadott savkoncentrációt megsokszorozva a minta milliliterekben megadott térfogatával. 15 A kapott eredményeket az inhibició mértékének a kontrolihoz viszonyított százalékában adtuk meg. Megszerkesztettük az adag-reakció-görbéket és regressziós analízis útján kiszámítottuk az ED50 értékeket. Minden egyes adagolási szinthez leg- 20 alább 3 patkányon végeztük el a kísérletet és legalább 3 adagolási szintet vettünk alapul az adagreakció-görbe megszerkesztése során. A fent leírt kísérletek során kapott eredményeket az alábbi 1. táblázatban foglaltuk össze; a kísérleteket az összehasonlításul alkalmazott cimetidin mellett a jelen leírás 1., 2., 3. és 4. példájában leírt vegyületekkel végeztük. 1. táblázat Gyomorsavkiválasztás-eílenes hatás meghatározása 35 gyomorsipolyos patkányon Hatás Veevüiet ED'°sa aránya ;imo!/kg (cimetidin 0 = 1,0 Cimetidin 3,48 (1,68- 5,75)* 1,0 15 1. példa 0,094 (0,043-0,20) 37 2. példa 0,77 (0,45-1,4) 4,5 >0 3. példa-0,5 ~ 7 .5 4. példa 0,18 (0,10-0,36) 20 *95 % konfidencia-limit. 3 Hisztamin~H2~receptor~antügomsta hatás izolált tengsrimalac-atriumon A hisztamin-koncentrációtól függő mértékben megnöveli a kontraktivitás mértékét a tengerimalacok izolált, spontán módon verő jobb oldali átriumában; vö.: Black és munkatársai: Nature, 236, 385 (1972) a hisztamin e hatásában közreműködő receptorokat hisztamin-H2-receptorokként Írták le, amikor beszámoltak a burimamid-vegyületnek az e receptorok iránt kompetitiv antagonistaként mutatott tulajdonságairól. Az ezt követő vizsgálatok során Hughs és Coret — Proc. Soc. Exp. Bioi. Med., 148, 127 (1975) -, valamint Verma és McNeill, h Pharmacol. Exp. Ther. 200, 352 (1977) — eredményei megerősítették Black és munkatársai következtetését, mely szerint a hisztaminnak a tengerimalac izolált jobb oldali szívpitvarán mutatott pozitív kronotrop hatását a hisztamin-H2- receptorok közvetítik. Black és munkatársai - Agents and Actions, 3, 133 (1973) —, valamint Brimb!ecombe és munkatársat — Fed. Proc., 35, 1931 (1976) — tengerimalacok izolált szívpitvarát használták a hisztamin-H2-recepíor-antagonisták hatásának összehasonlító vizsgálatára. A jelen öszszehasonlító vizsgálatokat a Reinhardt és munkatársai — Agents and Actions 4, 217 (1974) — által leírt eljárás egy módosított alakja szerint végeztük. Hartley-törzsü hím tengerimaiacokat (350-450 g testsúllyal) fejükre mért ütéssel leöltünk, szívüket kivágtuk és egy oxigénezett (95 % 02, 5 % C02), módosított Krebs-féle oldatot (6,6 g/1 nátriumidorid, 0,35 g/1 kálium-klorid, 0,25 g/1 magnéziumszulfát-heptahidrát, 0,162 g/1 kálium-dihidrogénfoszfát, 0,238 g/1 kalcíum-klorid, 2,1 g/1 nátriumhidrogén-karbonát és 2,09 g/1 dextróz) tartalmazó Petri-csészébe helyeztük. A spontán módon verő jobb szívpitvart elvágtuk az egyéb szövetektől és egy selyemfonalat (4 - 0) erősítettünk mindkét végéhez. Az így felszerelt szívpitvart egy 20 ml-es izomkamrában függesztettük fel, amely 32 °C hőmérsékletű oxigénezett módosított Krebs-féle oldatot tartalmazott. A szívpitvar összehúzódásait izometrikusan regisztáltuk egy Grass-féle FT 0,03 erőeltolódás-átalakítóval; az összehúzóerőt és az öszszehúzódási sebességet Beckman „RP Dynograph” készülékkel regisztráltuk, A szívpitvarra 1 g nyugalmi feszültséget alkalmaztunk és 1 óra hosszat hagytuk egyensúlyba jönni. Az egyensúlybahozatali időszak végén hisztamin-dihidrokloridot adtunk szubmaximális (3 • 10-6) koncentrációban a fürdőhöz, majd ezt kimostuk, hogy a szövetet előkészítsük a kísérlethez. Ezután kumulatív módon adtunk hisztamint a fürdőhöz 1/2 log 10 intervallumok alkalmazásával, úgy, hogy a végső hisztamin-koncentráció a fürdőben 1 • 10 7 és 3 * 's között legyen. A hisztamin-koncentráció növelése során minden hisztamina lag hozzáadása után vártunk, míg a szívpitvar-6
