188726. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 1-azolil-alkán-2-ol-származékokat tartalmazó gombaölő és növekedésszabályozó készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

1 188 726 2 Ilyenek előnyösen az alkoholok, például a metanol, etanol, butanol, izopropanol; és az éterek, így a dietil-éter vagy a tetrahidro-furán. A reagáltatás általában 0-30 °C-on, előnyösen 0 — 20 °C-on tör­ténik. 1 mól (II) általános képletü vegyületre szá­mítva körülbelül 1 mól komplex hidridet, így nátri­­um-hidridet vagy lítium-alanátot használunk. A redukált, (I) általános képletű vegyületek elkülö­nítéséhez a maradékot felvesszük híg vizes sósav­oldatban, az oldat pH-értékét lúgosra állítjuk be, és szerves oldószerrel extraháljuk. A reakcióelegy további feldolgozása szokásos módon történik. Ha alumínium-izopropiláttal dolgozunk, hígító­szerként előnyösen alkoholt, izopropanolt vagy inert szénhidrogéneket, így benzolt alkalmazha­tunk. A reagáltatási hőmérséklet tág határok kö­zött változtatható, általában azonban 20— 120 °C, előnyösen 50- 100 °C hőmérsékleten dolgozunk. 1 mól (II) általános képletű ketonra számítva mint­egy 1 - 2 mól alumínium-izopropilátot használunk. Az (1) általános képletü vegyiileteket úgy izoláljuk, hogy az oldószer feleslegét vákuumban eltávolít­juk, és a kapott alumíniumvegyületet híg vizes kén­­sav-oldattal vagy nátronlúggal reagáltatjuk. A to­vábbi feldolgozás szokásos módon történik. Az (1) általános képletű vegyületek fiziológiailag elfogadható savaddíciós sóinak előállításához elő­nyösen a következő savak használhatók: sósav, foszforsav, salétromsav, kénsav, mono- és bifunk­­ciós karbonsavak és hidroxi-karbcnsavak, így pél­dául ecetsav, maleinsav, borostyánkősav, fumár­­sav, borkősav, citromsav, szalicilsav, szorbinsav, tejsav, valamint szulfonsavak, így például p-to!uo!­­szulfonsav és 1,5-naftalin-diszulfonsav. Az (I) álta­lános képletü vegyületek savaddíciós sói szokásos sóképzési módszerekkel egyszerűen úgy állíthatók elő, hogy például a megfelelő (I) általános képletű vegyületet alkalmas oldószerben oldjuk, majd az oldathoz hozzáadjuk a kívánt savat, például sósa­vat, végül a kapott sót ismert módon, így például szűréssel elkülönítjük, és adott esetben inert szerves oldószeres mosással tisztítjuk. A fémsó-komplexek előállítására előnyösen a II - ÍV. főcsoportok és az I. és II. valamint a IV - -VIII. mellékcsoportok féméinek sói alkalmasak. Ilyen fémek például a következők: réz, cink, man­gán, magnézium, ón, vas és nikkel. A sók anionjaiként olyan anionok jöhetnek szó­ba, amelyek előnyösen a következő savakból vezet­hetők le: halogén-hidrogén-savak, így például só­sav és bróm-hidrogén-sav, továbbá foszforsav, sa­létromsav és kénsav. Az (I) általános képletű vegyületek fémsó-komp­­lexei egyszerűen, szokásos módszerekkel állíthatók elő. Például eljárhatunk úgy, hogy a megfelelő fém­sót alkoholban, például etanolban oldjuk, és az oldathoz hozzáadjuk az (I) általános képletű ve­gyületet. A fémsó-komplexek ismert módon, példá­ul szűréssel, izolálással és adott esetben átkristályo­­sítássaé tisztíthatok. A találmány szerint előállít­ható hatóanyagok erős fungicid hatást mutatnak. A vegyületek ezért kiválóan alkalmazhatók fungi­cid szerek hatóanyagaiként. A fungicid készítmények a növényvédelemben Plasmodiophoromycetes, Comycetes, Chrytridio­­mycetes, Zygomycetes, Ascomycètes, Basidiomyce­­tes és Deuteromycetes ellen alkalmazhatók. Miután a hatóanyagok a növényeket a kívánt növényvédő hatás eléréséhez szükséges koncentrá­cióban nem vagy kevéssé károsítják, a felhasználá­sukkal előállított készítmények a talaj feletti növé­nyi részek kezelésére, és növények, illetve vetőma­gok csávázására és talaj kezelésre is alkalmazhatók. Növényvédőszerként történő felhasználás esetén a vegyületek különösen jó eredménnyel alkalmaz­hatók olyan gombás megbetegedések esetén, ame­lyek a valódi lisztharmat kialakulásáért felelősek. Ilyen betegséget váltanak ki például az Ery­­siphe-fajok. Ugyancsak jó eredmények kaphatók az árpa- és gabonalisztharmat (Erysiphe graminis) és az uborkalisztharmat (Erysiphe cichoracearum) kezelésében. így mód nyílik a növények megvédésé­re a fertőzéstől, ha a hatóanyagot a talajra vagy a talaj feletti növényi részekre juttatjuk ki. A találmány szerinti készítmények hatóanyagai befolyásolják a növények metabolizmusát, ezért növekedésszabályozó hatást is kifejtenek. A növekedésszabályzó hatású anyagokkal eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy ható­anyag több, különféle hatást is gyakorolhat a növé­nyekre. A konkrét hatás lényegében függ attól, hogy az alkalmazás a növények milyen fejlődési stádiumában történik, és függvénye még a növé­nyekre vagy környezetükbe kihordott ható­anyag-mennyiségnek és az alkalmazás módjának. Minden esetben az a feladat, hogy a növekedéssza­bályozó készítmények a növényeket bizonyos, kí­vánt módon befolyásolják. A növekedésszabályozó hatású anyagok felhasz­nálhatók például a növények növekedésének gátlá­sára. A növekedésgátlás különösen fűfélék esetében jelentős gazdaságilag, mert ilyen hatású anyagok alkalmazásával csökkenthető a fűnyírás gyakorisá­ga kertekben, parkokban, sportlétesítményekben, utak mentén, repülőtereken vagy gyümölcsösök­ben. Fontos lehet az utak mentén, csővezetékek vagy felsővezetékek közelében vagy általában szól­va olyan területeken, ahol nem kívánatos a túlzott növényi növekedés a lágyszárú vagy fás növények növekedésének gátlása is. A növekedésszabályzó anyagok további fontos alkalmazási területe a gabonafélék hosszirányú nö­vekedésének gátlása. Ezzel csökkenthető vagy telje­sen elkerülhető a gabona megdőlésének, elfekvésé­­nek veszélye aratás előtt. Ezen kívül a növekedész­­szabályozó anyagok kiválthatják a szár erősödését is gabonaféléknél, ami szintén azelfekvés ellen hat. A növekedésszabályozó hatású anyagokkal elért szárrövidülés és -erősödés egyúttal lehetővé teszi, hogy a terméshozam növelése céljából több trágyát hordjunk ki, anélkül, hogy a gabona megdőlésének veszélye fenyegetne. A vegetativ növekedés gátlása sok kultúrnövény­nél sűrűbb ültetést tesz lehetővé, ami azt jelenti, hogy egységnyi területen nagyobb terméshozamot lehet elérni. Az így létrejött kisebb növények továb­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents