188720. lajstromszámú szabadalom • Eljárás glioxilsav előállítására
ód Ili) 2 sósavkoncentrácíóval kezdjük, a reakció kezdeti szakaszában 80 t% inaktív szén-dioxidot tartalmazó gáz képződik. Emiatt nagy a klórveszteség, mivel a reakciónyomás állandó értéken tartása miatt ezt a gázt elvezetik. Ha azonban a reakciót l % kiindulási sósavkoncentrációval hajtják végre, a szén-dioxid gáz mennyisége a reakció kezdeti szakaszában képződő gázban kevesebb mint 301%, így a. klórveszteség csökken. Az eddig elmondottakból látható, hogy megfelelő eredmények akkor érhetők eí, ha a reakcióelegy kiindulási sósavkoncentrációját I %-ra állítjuk be. A reakció kezdeti szakaszában nem előnyös a sósaat feleslegben adagolni a következők miatt: (1) ha konverzió nő, a sósavkoncentráció túl naggyá áük és fékezi a reakciót: (2) a reakció konverziója es szelektivitása leromlik; (3) nő a feleslegesen felhasznált sósav mennyisége. A glioxilsavat felhasználása során például fenookkal reagáltatják. Ha ilyen reakcióban salétromavas oxidációval előállított glioxilsavat alkalmazaaic, azt felhasználása előtt meg kell tisztítani a salétromsav maradványoktól, mert a salétromsav <■. reakcióelegyben gátolja a fenol reagálását. Ezzel .szemben a találmányunk szerinti eljárással előállíoct glioxilsavat közvetlenül, nehézség nélkül fel :chet használni a fenolos reakcióban, még akkor is, ha a glioxilsavat a leírt eljárással sósavtartalmú vizes oldat alakjában kapjuk. Ha szükséges, ebből a vizes oldatból eltávolíthatjuk a sósavat, például ioncserélő gyantán végrehajtott kezeléssel, elektromos dialízissel vagy aminos extrakcióval, A találmány szerinti eljárással kapott vizes oldal glioxilsav koncentrációja elsősorban a kiindulási /ízes oldat glioxálkoncentrációjától függ. A salétomsavas oxidációs reakció esetében a vizes oldatot tovább hígítják az oxidálószerként alkalmazott saru ontsa vban levő vízzel. A találmány szerinti eljárás ebből a szempontból is előnyös, mert az oxidáícszerként alkalmazott klór nem tartalmaz vizet. Ha olyan vizes oldatot akarunk előállítani, amely nek glioxilsav koncentrációja nagyobb a találmány szerinti eljárással közvetlenül elérhetőnél, kívánt esetben a vizes glioxilsavoldat ismert módon besűríthető. A találmány szerinti megoldást a következő, iCiTi-korlátozó példákkal szemléltetjük. Amennyihon mást nem adunk meg, a példánkban a százalékos értékek alatt mindenütt súlyszázalék értendő. 1. példa 1850,2 g vizes oldatba, amely 5,03 % glioxálí és D,48 % glioxilsavat tartalmaz, klórgázl Hívatunk 15 - 18 °C hőmérsékleten 19 óra hosszat. 1984,3 g vizes oldatot kapunk,-amely 5,08 % glioxilsavat. 0,34 % glioxáit és 7,24 % sósavat tartalmaz. A glioxálkonverzió 92,8 % és a szelektivitás a glioxilsavra 83,4 %. 2. példa 829,3 g vizes oldatba, amely 14,0 % glioxáit és 1,15% glioxilsavat tartalmaz, klórgázt fúvatunk 15-20 °C-on 13 óra hosszat. 912,7 g vizes oldatot kapunk, amely 9,29 g glioxilsavat, 5,43 % glioxáit és 10,57 % sósavat tartalmaz. A glioxálkonverzió 57,3 % és a szelektivitás a glioxilsavra 88,6 %. 3. példa 1850,0 g vizes oldatba, amely 30,41 % glioxáit és 2,-SS % glioxilsavat tartalmaz, klórgázt fúvatunk 15 ’C-on 46 óra hosszal. 2114,3 g reakcióelegyet kapunk, amely 14,68 % glioxilsavat, 16,15 % glioxáit és 14,19 % sósavat tartalmaz. A 3,81 mól kiindulási glioxáit 92,4 %-os konverzió vai alakítottuk glioxilsavvá. 4, példa 2405,1 g vizes oldatba, amely 14,23 % glioxáit és 0,40 % glioxilsavat tartalmaz, klórgázt fúvatunk 80 ’C-on 24 óra hosszat. 2600,9 g reakcióelegyet kapunk, amely 8,02 % glioxilsavat, 6,07 % glioxáit és 9,63 % sósavat tartalmaz. A glioxálkonverzió 53,9 % és a szelektivitás a glioxilsavra 84,6 %. Ha a klórgáz befúvaíását folytatjuk, nem észieíünk a reakció megszakítása következtében fellépett káros hatást, és nagyobb konverziófokot érhetünk el. Ha a reakciót 32, 40, illetve 48 óráig folytatjuk, a glioxálkoncentráció 4,64 %-ra, 2,43 %-ra, illetve 0,47 %-ra csökken, míg a glioxilsav koncentrációja 9,29 %-ra, 10,4 %-ra, illetve 10,51 %-ra nő. Egyidejűleg a sósavkoncentráció 1!,6 %-ra, !2 8 %-ra, illetve 16,0 %-ra nő. 5. példa 2230,6 g vizes oldatba, amely 13,01 % glioxáit és 5,18 % glioxilsavat tartalmaz, atmoszferikus nyomáson és 30 °C hőmérsékleten klórgázt fúvatunk 58 óra hossza? 2596.4 g reakcióelegyet kapunk, amely 0,96 % glioxáit, 14,02 % glioxilsavat és 14,02 % sósavat tartalmaz. A glioxál konverziója 91,4 %, a szelektivitás glioxiisavra 73,4 %, és a glioxilsav kitermelés a kiindulási glioxilvegyületekre számítva (a glioxál és a glioxilsav móljainak együttes száma a kiindulási anyagban) 74,9%. 6. példa 2442,8 g vizes oldatba, amely 11,88 % glioxáit és 6,i2 % glioxilsavat tartalmaz, klórgázt fúvatunk 0,2 kg/cm1 túlnyomáson, 30 °C-on 36 óra hosszat. 2854.8 g reakcióelegyet kapunk, amely 0,70 % glioxáit, 14,13 % glioxilsavat és 16,20 % sósavat tartalmaz. ’5 10 20 25 30 3o 40 50 55 60 65 4
