188702. lajstromszámú szabadalom • Belsőégésű dugattyús motor,frissgázellátást javító rezonancia frissgázrendszerrel
1 188 702 2 10 tásához szükséges, valamint a kedvező működés által megkívánt méretek, ill. méretarányok (lásd pl. 330 506 sz. osztrák szabadalmi leírás) betartása azonban olyan megkötöttségekkel jár, melyek megnehezítik a rezonanciarendszer konstruktív kialakítását, annak a motor környezetében rendelkezésre álló térben való elhelyezését, beépítését. A meghatározott méretű rezonátortartályok, de különösen rezonanciacsövek konstruktív elhelyezése a gyakorlati alkalmazás egyik alapfeltételévé vált, melynek megoldására születtek kétségtelenül hasznos elgondolások, pl. 173 034 sz. 175 875 sz. magyar, valamint 4 064 696 sz. USA szabadalmi leírások szerinti, vagy az azokhoz hasonló DE-2831 985 NSZK Offenlegungsschrift) szerinti. Bár az említett 15 szerkezetek kedvezően használják ki a soros hathengeres motor mellett rendelkezésre álló teret, egyik megoldás sem tud azon a tényen változtatni, hogy a kedvező működés által megszabott méretek meglehetősen nagyok. Ezáltal pedig még az előnyös 20 elrendezésű konstrukciók helyigénye is nagy, ami sok esetben akadályát képezheti a gyakorlati alkalmazásnak. A találmány létrehozásánál célunk éppen ezért a belsőégésű dugattyús motor frissgázellátó rezonan- 25 ciarendszere említett beépítési, elhelyezési nehézségeinek megszüntetése, ill. olyan belsőégésű dugatytyús motor kialakítása, melynek rezonancia-frissgázrendszere még csökkentett beépítési méretek 3Q mellett is hatásosan javítja a motor frissgázellátását. A találmány további célja a rezonanciarendszer, ezzel együtt pedig a motor súlyának, valamint gyártási költségeinek csökkentése. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy 35 a rezonanciarendszer beépítési méretei az előzőekben hivatkozott méretarányok betartása mellett leghatékonyabban akkor csökkenthetők, ha csökkentjük a rezonanciacsö keresztmetszetét, mivel így nemcsak maga a keresztmetszet lesz kisebb, de a 40 hatásos működés által megkívánt méretarányok betartásához kisebb csőhossz és/vagy kisebb rezonáló térfogat is elegendő, bár a rezonanciacső keresztmetszetének határt szab a csőből kiáramló gázsebesség, ill. kinetikai energia nagysága, ami a 45 csőből tartályba való kiáramlás során lényegében megsemmisül, ami adott esetben elviselhetetlen mértékben megnöveli a rezonanciarendszer áramlási veszteségeit. A találmányunk célkitűzését azáltal érjük el,50 hogy a rezonanciacső átlagos keresztmetszete, ezzel pedig a rezonanciarendszer valamennyi meghatározó és a beépíthetőség szempontjából lényeges mérete a rezonanciacsöben ide-oda nagy sebességgel áramló frissgáz áramlási veszteségeinek növekedése nélkül is, jelentősen csökken, amennyiben a rezonanciacső keresztmetszetét a cső teljes hossza mentén nem azonos, hanem a csővégektől távolodva növekvő mértékben csökkentjük, vagyis a csŐvégek felé - de legalább a rezonátortartállyal kapcsolódó csővég felé — a keresztmetszet a legkisebb csőkeresztmetszethez viszonyítva bővül, így a bővülő csőkeresztmetszettel lelassíthatjuk a rezonanciacsőben kialakuló gázsebességet és még a csőben 65 55 60 visszanyerhetjük a gázoszlop kinetikai energiájának jelentős részét, — továbbá, ha a csővégből a tartályba kilépő gázsugár akadályoztatás nélkül juthat el a tartály távolabbi részeibe is, mozgásához felhasználva a kilépésnél még rendelkezésre álló kinetikai energia hányadot. A csövégek felé bővülő keresztmetszet okozta hullámvisszaverődés zavaró hatását — amely a rezonanciacső hosszának nem kívánatos mértékű növelését vonná maga után - úgy szüntetjük meg, hogy a rezonáló tér térfogatát a rezonanciacső térfogatánál lényegesen nagyobbra alakítjuk ki. A viszonylag nagy rezonáló térfogat ugyanis jelentős korlátozás, ütközés, vagy fojtás, tehát hirtelen nyomásnövekedés nélkül képes elnyelni a rezonanciacsőből beáramló gáztömeget. így a csővégen nem jön létre olyan erőteljes, meghatározó jellegű hullámvisszaverődés, mint pl. a szívócsőfeltöltésnél, ahol a csőben áramló gázoszlop közvetlenül, rezonátortartály közbeiktatása nélkül érintkezik a henger szívónyílásával. A kismértékű, gyenge hullámvisszaverődés még változó csőkeresztmetszet esetén sem gyakorolt meghatározó hatást a rendszer önlengésszámára, mely így továbbra is a teljes csőhossz - beleértve a bővülő keresztmetszetű csőszakaszok hosszát is - az átlagos csőkeresztmetszet és a rezonáló térfogat függvénye marad. így — ellentétben az eddig ismert megoldásokkal — a csővégek felé bővülő csőszakaszok hosszával nem kell megnövelni a kedvező működés által meghatározott csőhosszat. A találmány belsőégésű dugattyús motor a frissgázellátást javító rezonancia-frissgázrendszerrel, mely frissgázrendszernek legalább egy, a meghatározott motorhengerek csoportjának szívónyílásaival egyenként legfeljebb n/1500 - méterben kifejezett - hosszúságú (ahol n a motor névleges percenkénti fordulatszáma) összekötő frissgázvezetékeken keresztül kapcsolódó rezonátortartálya, a rezonátortartályhoz kapcsolódó legalább egy rezonanciacsöve van, a rezonanciacső keresztmetszete legalább a rezonátortartály oldali csőve közelében a rezonátortartály irányában bővülőén van kialakítva és a rezonátortartállyal kapcsolódó csővégnek a cső középvonalára merőleges síkban fekvő keresztmetszete legalább 1,2-szerese a rezonanciacső legkisebb keresztmetszetének, a rezonátortartállyal kapcsolódó csővég és az azzal szemben fekvő tartályfal közötti távolság a cső középvonalának meghosszabbításában mérve nagyobb, mint a kapcsolódó csővég keresztmetszetével azonos keresztmetszetű kor átmérője, a rezonanciacső térfogatának legalább 2,5-szöröse a rezonáló tér térfogata, amit a rezonátortartály térfogatának, az erre csatlakozó frissgázvezetékek térfogatának és a rezonátortartállyal a lengési ciklus időtartama alatt nyitott szívónyílás(ok)on keresztül közlekedő henger/ek egy lengési ciklusra vonatkoztatott átlagos térfogatának összege képez. A találmány szerinti belsőégésű dugattyús motor célszerű kiviteli alakjánál a rezonanciacső keresztmetszete a rezonátortartállyal ellentétes csővég közelében a rezonátortartálytól távolodó irányban 3