188697. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2,4-szubsztituált tiazol-származékok előállítására

1 188 697 2 es szénatomján lévő anúnoalkilcsoporttal, de tartalmaz­hatnak egy második vagy harmadik sóképző csoportot is. így például a helyettesített amidincsoport a véglielyzetben olyan nitrogénatomokkal is rendelkezhet, amelyek a he­lyettesítés jellegétől függően, elég bázikusak ahhoz, hogy sókat létesítsenek nem - toxikus savakkal. A találmány szerinti eljárás során a) valamely (V) általános képletü amint (i) egy L1 QB általános képletű vegyület­­tel rcagáltatunk, ahol L1 jelentése vala­mely lehasítható csoport, vagy (ii) egy R6 -N=OA általános képletű ve­­gyülettcl reagáltatunk olyan (I) általá­nos képletű tiazolok előállítására, ame­lyekben Q jelentése .^OA csoport és B-ben R jelentése hidrogénatom, vagy (b) valamely (Ve) általános képletű vegyüle­­tet, amelyben L2 jelentése valamely leha­sítható csoport, egy HNRR6 általános kép­letű aminnal reagáltatunk, vagy (c) valamely (Vd) általános képletű vegyületet, amelyben L3 valamely lehasítható csoport, HS(CH2) -NH-CA-NRR6 általános képletű tiollal együtt megolvasz­tunk olyan (I) általános képletű tiazolok előállítására, amelyekben Z jelentése kén­atom és Q jelentése /C=A képletű csoport. Olyan (I) általános képletű vegyületeket, ame­lyekben Z jelentése S atom, kényelmesen előállíthatunk valamely 2-[(2-aminoalkil-4-tiazolil)-metiItio] alkil­­aminból az a) eljárással. Ezeknek a kiindulási anyagok­nak az előállítását az A / reakció vázlat szemlélteti, amely­nél a képletben az alkilcsoport — kényelem kedvéért — metil- vagy etilcsoport, R1, R2, R3, Rs, m és n jelenté­se pedig az előzőekben megadottakkal egyezik. E módszer szerint valamely aminoalkiltioaceta^ mid -savaddiciós sót egy (II) általános képletű |3-bróm­­-a-ketonészterrel, így etil—brómpiruváttal (R3 = II) re­agáltatunk és így egy (III) általános képletű alkil- (me­til- vagy etil-) 2-(aminoalkil)-4-tiazol-karboxilátot kapunk. Ezután ezt az észtert valamely alkalmas hidrid-­­—redukálószerrel, így lítium—trietil—bórhidriddel, líti­um —alumíniumhidriddel, nátrium—bórhidriddel, diizo­­butilalumíniumhidriddel vagy hasonló hidridckkel redu­káljuk és így a megfelelő (IV) általános kcpletű hidroxi­­metil-vegyületet kapjuk. A 4-hidroximctiI—tiazolt císz­­taminnal vagy ennek magasabb homológ co—tio—propil­­aminjával reagáltatjuk sav jelenlétében és így közvetlenül valamely (Va) általános képletű 2—[/2—aminoalkil—4- —tiazolil/-metiltio]-alkilamint kapunk, amely adott esetben alkilcsoport tál lehet helyettesítve a tiazolgyűrű 5- ös helyzetében. Az Aj reakcióvázlaton bemutatott módszernél a (IV) általános képletü vegyületnek (V) általános képletű vegyületté történő alakításánál a lüdroximetilcsoportot például tionilkloriddal reagáltathatjuk, így 4-klórmetil— tiazolt kapunk, amelyet azután a kívánt merkaptoalkil­­amin nátriumsójával hozunk reakcióba. Ténylegesen bár­mely lehasítható csoportot /nukleofil helyettesítéséhez alkalmas csoportot/ használhatunk klór helyett a klórme­­til-oldalláncban, például p—toziloxi-, meziloxi— /me­­tánszulfoniloxi—/ csoportot, bróm— vagy jódatomot és hasonlókat. Más változatban a 4-klórmetil—tiazol—hidroklo­­ridot /vagy más alkalmas savaddiciós sót/ valamely mer­kaptoulkilaminosóval, így hidrokloridsóval együtt megol­vasztjuk és így a kívánt primer amint kapjuk, mégpedig az (Va) á'talános képletű vegyületeket, amelyben Z = S. Az Aj reakcióvázlaton bemutatott helyettesített aminoiioacetamid-hidrohalogcnidet, amelynek a szerke­zete az R1 X N-CH2 C-NHa.HX / R2 általános képlettel ábrázolliató, ha R1 és R2 jelentése 1 - —4 szénatomos alkilcsoport, így például a dimetilamino­­tioacetamidot, dietilaminotioacetamidot és hasonló acet­­amidokat, amelyek ismert vegyületek a J. Org. Client., /Russia', 6, 884 /1970/ irodalmi helyen leírt módon állít­hatjuk elő. Számos módszer használható az (1) általános kép­letű vegyületek előállítására. Ezek az utak és szintézisek az a) eljárás esetében valamely (V) általános képletű ve­gyületet használnak kiindulási anyagként, amelyben Z je­lentése S, vagy CH2. Ezeket az utakat a B/, C/ és D/ reakcióvázlatok szemléltetik. A B/ reakcióvázlat szerint valamely kiindulá­si primer amint, egy az A/ reakcióvázlat szerint előállított végterméket, egy (Va) általános képletnek megfelelő ve­gyületet /Z = S/, például valamely N— alkil— /cikloalkil—, alkoxialkil - vagy dialkilaminoalkil—/ 1 —metiltio—2- nit­ro— cténaminnal reagáltatunk. A reakció folyamán a me­­tilmerkaptán elemei felszabadulnak és a kívánt végtermé­kek, a (Vila) általános képletű vegyületek, így az N-{2— -[/2-aminoalkil-adott esetben 5-helyettesített-4-tia­­zolil/—metiltio]—alkil}-N’—alkil /cikloalkil-, alkoxialkil— vagy dialkilaminoalkil—/—2—nitro—1,1 — diamino—étén— vegyületek keletkeznek. Hasonló módon, ha valamely (Va) általános képletnek megfelelő primer amint egy S— metil—N-alkil- /cikloalkil-, alkoxialkil- vagy dialkilami­noalkil--/ -N’-ciano-izotiokarbamiddal reagáltatunk, ak­kor a (Via) általános képletnek megfelelő N—alkil- /cik­­loalkil—, alkoxialkil— vagy dialkilaminoalkil--/ — N’~ (2- -f /2-aminoalkil -adott esetben 5—helyettesített—4—tia­zolil/—metiltio]-etilj-N”-ciano—guanidin-vegyüle fék­hez jutunk. A B/ rcakcióvázlat képleteiben R1 — R6, m és n jelentése az előzőekben megadottakkal egyezik. Az itt bemutatott módszernél, valamint más — később bemutatásra kerülő — szintézismódoknál, az R1 és R2 szubsztituensek legalább egyikének különböznie kell hidrogénatomtól a nem kívánt mellékreakciók csökkenté­se érdekében. Abban az esetben, ha olyan (I) általános képletű vegyületíket kívánunk előállítani, amelyekben 0 jelentése egy A — C— általános képletű csoport, ahol A jelentése -N— —S02— fenilcsoport, akkor ilyen N”—fenil—szulfonil-gua­­nidinok előállításához használt dimetil—N —fenil-szulfo­­nil-imidoditiokarbonátot a Bér., 99, 2885 /1966/irodal­mi helyen ismertetett módon állítunk elő. Az a) eljárás i) esetében tehát az (1) általános képletű vegyületeket, amelyekben B jelentése - NRR6 ál­talános képletű csoport, úgy állíthatjuk elő, hogy az (V) általános képletű közbenső aminvegyületet egy L1 QB álta­lános képletü vegyülettel reagáltatjuk, amelyben L1 vala­mely lehisítható csoportot képvisel, előnyösen az előállí­tás megkönnyítésére egy 1-5 szénatomos alkiltio- vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents