188696. lajstromszámú szabadalom • Kémiai áramforrás
ként stabil N-metil- fcntiazin-szabadgyökkationt /(VIII) képlet/, az anód hatásos anyagaként stabil naftalin-szabadgyökaniont, elektrolitként tetrahidrofuránban oldott lítium-perklorátot (0,5 mól/1). ' A kémiai áramforrást a következők szerint állítjiík elő: ; • . Először az N-metil-fentiazin-gyökkationt képezzük a 2. példában leírtak szerint. E célból 2,6 g ezüst-perklorátot és 22 g N—metil-fentiazint feloldunk 250 cm3 száraz éterben. Az oldatot száraz jéggel hűtjük és hozzáadunk 1,8 g éteres jód-oldatot. A célterméket ezután a 2. példában leírtakkal azonos módon kezeljük és választjuk le. Az N-metil-fentiazin-gyökkation perklorát származékát sötétvörös kristályok alakjában kapjuk. A kitermelés 76%. Azután az 1. példában leírtakkal azonos módon előállítjuk a naftalin nátriumsóját. Az elektrolitot száraz lítium-perklorátnak tetrahidrofuránban történő feloldásával készítjük, amelyet az 1. példában leírtakkal azonos módon tisztítunk és szárítunk. Az elektrolitban feloldjuk az N-metil-fentiazin-gyökkation perklorát-származékát és a naftalin—gyökanion nátriumsóját. A kapott oldatokat a kémiai áramforrás hatásos oldataiként alkalmazzuk. 12. példa A találmány szerinti kémiai áramforrás a következő komponenseket tartalmazza: a katód hatásos anyagaként stabil elektromosan semleges difenil—pikril—hidrazil-gyököt /(IX) képlet/, az anód hatásos anyagaként stabil szabad naftalin-gyökaniont, elektrolitként dimetoxi-etánban oldott lítium-perklorátot (0,5 mól/1). A kémiai áramforrást a következők szerint állítjuk elő: . ..- ; " Először a stabil szabad elektromosan semleges difenil-pikril-hidrazil-gyököt képezzük. E célból 3 g difenil— pikril--hidrazin-t feloldunk 50 cm3 tisztított száraz kloroformban. A kapott oldaton argongázt buborékoltatunk át. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 40 g ólom-dioxidot és 3 g izzított nátrium-szulfátot. A kapott reakcióelegyet 2 órán keresztül lombikban rázzuk. A rázás befejezése után az elektromosan semleges difenil-pikril-hidrazilgyök lila oldatát szűréssel elválasztjuk a szilárd oxidálószertől. A kloroform nagy részét csökkentett nyomáson lepároljuk és a visszamaradó anyagot kétszeres térfogatnyi éterrel hígítjuk. Ekkor a gyök sötétlila kristályok alakjában válik ki. A kristályokat kloroformból éterrel átkristályosítjuk. A kitermelés 85%. Ezután az 1. példában leírtakkal azonos módon előállítjuk a naftalin-gyökanion nátriumsóját. Az elektrolit elkészítéséhez alkalmazott dimetoxi-etánt a következők szerint tisztítjuk és szárítjuk. A dimetoxi-etánt először a peroxidok eltávolítása céljából néhány órán keresztül diklór-metánban főzzük, majd ledesztilláljuk és kétszer szilárd kálium—hidroxiddal felfőzzük. Az oldószer szárításának céljából a dimetoxi-etánt frissen vágott nátriummal, majd nátrium-hidriddel főzzük, ezt követően az oldószert frakcionáljuk. Az elektrolitot száraz lítium-perklorátnak dimetoxi-etánban történő feloldásával készítjük. Az elektrolitban feloldjuk a stabil elektromosan semleges difenil-pikril-hidrazil-szabadgyököt és a naftalin—gyökanion nátriumsóját. A kapott oldatot a kémiai áramforrás hatásos oldataiként alkalmazzuk. 10 13. példa A találmány szerinti kémiai áramforrás a következő komponenseket tartalmazza: a katód hatásos anyagaként stabil N, N’-dimetil-fenazin-szabadgyökkationt /(VI) képlet/, az anód hatásos anyagaként stabil szabad naftalin -gyökaniont, elektrolitként dimetoxi-etánban oldott lítium-perklorátot (0,5 mól/1). A kémiai áramforrást a következők szerint állítjuk elő: Először a dimetil-fenazin-gyökkation perklorát-származékát állítjuk elő. A gyökkationt a 2. példában leírtakkal azonos módon képezzük. E célból 2,6 g ez stperkloiátot és 2,1 g N, N’~dimetil-fenazint feloldunk . 250 cm3 száraz éterben. Az oldatot száraz jéggel hűtjük, majd hozzáadunk 1,7 g éteres jódoldatot. A stabil szabadgyökkationt a továbbiakban a 2. példában leírtakkal azonos módon kezeljük és választjuk el. Sötétzöld, kristályos anyagot kapunk. A kitermelés 88%. Azután az 1. példában leírtakkal azonos módon előállítjuk a naftalin-gyökanion nátriumsóját. Az elektrolitot lítium-perklorátnak dimetoxi-etánban történő feloldásával készítjük, amelyet a 12. példában leírtakkal azonos módon tisztítunk és szárítunk. Az elektrolitban feloldjuk az N, N’-dimetil-fenazin-gyökkation perklorát-származékát és a naftalingyökanion nátriumsóját. A kapott oldatokat a kémiai' áramforrás hatásos oldataiként alkalmazzuk. 14. példa A találmány szerinti kémiai áramforrás a következő komponenseket tartalmazza: a katód hatásos anyagaként (XI) képletű, 2,6-di-terc-butil—4-(2’, 6’—di— —tere—^butil—kinobcnzil)—fenoxil (galvinoxil)-gyököt, az anód hatásos anyagaként stabil naftalin-szabadgyökaniont, elektrolitként tetrahidrofuránban oldott nátriumperklorátot (0,5 mól/1). A kémiai áramforrást a következők szerint állítjuk elő: Először az elektromosan semleges (XI) képletű galvinoxil-gyököt képezzük a fenol oxidációjával a következőkben leírt A) vagy B) eljárással. A) eljárás 10 g bisz-[ 3,5—di(terc-butil)—4—oxifenil ]-metán-t. feloldunk 300 cm3 száraz dietil—éterben.. Az oldaton 20 percig argongázt buborékóítatunk át. Ezt követően az oldathoz intenzív keverés közben hozzáadunk 100 g ólom—dioxidot. A reakcióelegyet ezután 2 órán kérész-1 tül keveijük. A kapott oldatot üvegszűrőn szűrjük és a visszamaradó szilárd anyagot háromszor pentánból átkristályosítjuk. Sötétlila kristályok alakjában kapjuk az elek-’ tromosan semleges (XI) képletű galvinoxil-gyököt. A kitermelés 91%b B) eljárás 10 g bisz-[3,5-di(terc-b util)-4-oxifenil] -metán-t feloldunk 300 cm3 benzolban. Az oldaton 20 percig argongázt buborékol tatunk át. A kapott oldathoz hozzáadunk 70 g kálium—[hexaciano—ferrât—(III) ]—ból 250 cm3 vízben készített oldatot. A kapott reakcióelegyen js-. mét argongázt buborékoltatunk át, majd 4 órán keresztül rázzuk. A galvinoxil-t tartalmazó benzolos réteget elválasztjuk és csökkentett nyomáson lepároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot háromszor átkristályosítjuk pentánból.. Â' galvinoxil-t sötétlila kristályok formájában kapjuk. A kitermelés 87%.5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
