188695. lajstromszámú szabadalom • Széles hőmérséklettartományban alkalmazható szintetikus kenőzsír

1 188 695 2 A jelenleg széles körben használt kenőzsírokat többek között a Kőolajtermékek kézikönyve VI. Kon­zisztens kenőanyagok, ÁFOR, Budapest ^978 ismerte­ti. Ezek a kenőzsírok igen alacsony /—50°C-ig/ ill. igen magas /200°C feletti hőmérsékleteken nem alkalmazha­tók, mivel azok olajkomponense /kőolajszármazék/ ala­csony hőmérsékleten megdermed, magas hőmérsékleten pedig oxidálódik, illetve kokszosodik. Emellett a kenő­zsírok gélképző komponense /szappanszármazék/ ala­csony hőmérsékleten túlságosan megszilárdul, magas hő­mérsékleten pedig gyorsan oxidálódik és bomlik. Az újabban kifejlesztett szilikonzsírok /Vámos E. szerk.: Tribológiai kézikönyv, Műszaki Könyvkiadó Budapest 1983, 99. oj ugyan jól bírják az extrém termi­kus igénybevételt, azonban csak bonyolultabb módon és eszközökkel állíthatók elő, ezért lényegesen drágábbak, továbbá hőbomlásuk során szilícium—di'oxid keletkezik, amely a kenési felületet karcolva tönkreteszi. A találmány célkitűzése olyan olaj- és gélképző komponensekből álló szintetikus kenőzsír kidolgozása volt, amely a hőmérsékletre nem érzékeny, azaz hidegen nem sűrűsödik be, melegen nem cseppen — kenési funkci­óját tehát extrém hőmérsékleti viszonyok között is hosszú ideig betölti. Azt találtuk, hogy a fenti igényeket kielégítő, széles hőmérséklettartományban alkalmazható kenőzsírt kapunk, ha olajkomponensként 70-92 tömeg% poli (al­­kilén— glikol)—t, poliolefint és/vngy észterolajat, gélesítő komponensként 8—30 tömeg% organofil bentonitot hasz­nálunk, kívánt esetben 0,02—6 tömcg% szokásos adalék, például oxidációgátló, nyomásállóságot javító és/vagy kor­­roziógátló adalék kíséretében. A találmány szerinti kenőzsír poli (alkilén— gli­kol)— ként többnyire poli [(2-5 szénatomos) alkilén— —glikol j—okát tartalmaz. Különösen alkalmas olajkompo­nensek a 200—800 relatív molckulatömegű poli (etilen— —glikol)—ok és a 400-2000 relatív molekulatömegű po­li—(propilén -glikol)—ok. Poliolefinként például 200-500 relatív molekula­tömegű a—olefin—trimert vagy -tetramert használunk. Esztcrolajként a 100uC-on.4-30 mm2/ s kinema­tikai viszkozitású olajok jönnek számításba, így például kétbázisú szerves savak — mint szebacinsav, azelainsav — —8—12 szénatomos alkoholokkal képzett diészterei, a ftálsav analóg diészterei, továbbá a poliolok — mégpedig a 3—6 értékű alkoholok, mint a pentaeritrit, trimetilol—pro­pán és hasonló sztérikusan gátolt poliolok -5-12 szén­atomos monokarbonsavakkal alkotott észterei. Organofil bentonitként bármely kereskedelmi ter­mék felhasználásra kerülhet, például az Észak magyaror­szági Vegyiművek /Sajóbábony/ Ivegél márkanevű termé­ke. Oxidációgátló adalékként felhasználható bármely ismert típus, például alacsony hőmérsékleten való alkalma­zásnál a 2,6-di(terc-butil) p-krezol, annak származé­kai, illetve analógjai, magas hőmérsékleten történő alkal­mazásnál az alkil— vagy aril-cüik-dítiofoszfátok illetve -ditiokarbamátok és analógjaik, széles hőmérséklettarto­mányban pedig a két vegyülettípus együtt kerülhet fel­­használásra. Nyomásállóságot javító /extrém pressure, azaz EP/ adaléknak alkalmas bármely ismert EP—adalék, fehér­A találmány tárgya széles hőmérséklettarto­mányban alkalmazható szintetikus kenőzsír. anyag, szilárd kenőanyag vagy ezek keveréke. Ismert EP- adalékra példák: klórozott paraffinok, dibenzil-diszul­­fid, kénczctt olajsavak, trikrcz.il-foszfát. Használhatunk fehéranyagként például kalcium-oxidot, -karbonátot vagy -acetátot, vagy cink-pirofoszfátot; szilárd kenő­anyagként a molibdén-diszulfidot és a grafitot említjük. Korróziógátló adalékként többek között alifás és aromás aminok, alkáliföldfem-szulfonátok, zsírsavak és azok alkáliföldfémszappanai, valamint ezek keverékei használhatók. A találmány szerinti kenőzsír kívánt esetben vala­mely adalékkal színezhető, továbbá kenőzsírokban hasz­nált más anyagokkal /szinerézisgátló, komplexképző stb./ Is adalékolható. A találmány szerinti kenőzsírokat hűtőgépekben, sarkvidéki területen működő gépekben, magas légköri re­pülőgépekben, továbbá magas hőmérsékleten működő ko­hászati, textil—, üveg—; cementipari berendezésekben, va­lamint szélsőségesen ingadozó hőmérsékleten dolgozó esz­közökben használhatjuk. A találmányt az alábbi példákkal szemléltetjük. 1. példa A kenőzsír összetétele: 75% poli (propilén-glikol) 25% organofil bentonit A polipropilén-glikolt 80°C-ra melegítjük, és ke­verés közben adagoljuk hozzá a bentonitot. Az adagolás befejezése után az anyagot keverés közben 180°C-ra me­legítjük és fél órán át ezen a hőfokon tartjuk. Ezután a kenőzsírt szobahőmérsékletre lehűlésig keverjük, végül homogen izájuk. A kapott kenőzsír szürkés színű, jellemző tulaj­donságai: Cseppenéspont, °C 200 felett Penetráció, 60 törés után 25°C-on 0,1 mm 260 Oxidációs stabilitás, 0,14 bar nyo­másesés eléréséig eltelt idő, perc 1080 Korróziós próba acélon és rézen 100°C-on 3 óra hosszat kiállja 2. példa Az 1. példában leírt eljárással kenőzsírt készítünk az alábbi anyagokból: 750 kg poli (propilcn-glikol) 240 kg organofil bentonit 5 kg sztearinsav 5 kg N—fenil—2—naftil—amin - A kapott kenőzsír szürkés színű, jellemző tulajdonságai: Cseppenéspont, °C 200 felett Penetráció, 60 törés után 25°C-on . 0,1 mm 260 Oxidációs stabilitás, 0,14 bar nyo­­másesés eléréséig eltelt idő, perc 1080 Korróziós próba acélon és rézen 100°C-on 3 óra hosszat . kiállja .7. példa Az 1. példában leírt technológiával kenőzsírt ké­szítünk az alábbi anyagokból: 750 kg di (2—etil—hcxil) -ftalát 250 kg organofil bentonit A kapott kenőzsír szürkésbarna színű, jellemző tulajdonságai: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents