188686. lajstromszámú szabadalom • Eljárás húshozam növelésére a takarmány hasznosítását és/vagy a hús-zsír arány javítására fenil-etán származékokkal husállatoknál
1 188 686 2 alakíthatók, az utóbbiak pedig az előállítani kívánt észterekké, savakká és amidokká olyan hagyományos módszerekkel, mint a megfelelő alkohol savakkal történő észterczése, az észterek savakká történő hidrolizálása és amidokká történő részleges hidrolizálása. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képező (Id) általános képletű vegyületekből a G reakcióvázlatban bemutatott módon az (e) általános képletű vegyületek is előállíthatok, az előbbieket ekvivalensnyi vagy csekély fölöslegben vett savanhidridekkel reagáltatva, adott esetben olyan szerves bázisok jelenlétében, mint a tércier aminok vagy a piridin. Az acilezési reakciókat közömbös oldószerekben, például klórozott szénhidrogénekben vagy aromás oldószerekben 0-25 °C- on hajtjuk végre. A fenilcsoporthoz kapcsolódó szénatomon levő hidroxilcsoport akkor lép kedvezően a savanhidriddel reakcióba, ha R2 és R3 hidrogénatomtól eltérő jelentésű vagy ha R2 hidrogénatomot és R3 olyan .helyettesítőt jelent, amely nitrogénatomhoz kapcsolódó tercier szénatomot tartalmaz. Az (I) általános képletű vegyületek szűkebb csoportját képező (lg) általános képletű vegyületek előállíthatok az (le) általános képletű vegyületeket legalább két ekvivalensnyi savanhidriddel reagáltatva egy tercier amin, például trietil-amin vagy piridin jelenlétében egy közömbös oldószerben, például metilén-kloridban, kloroformban vagy toluolban 50—100 °C-on (lásd a H reakcióvázlatot). Az R8 és R9 helyén hidrogénatomot vagy 3 vagy 4 szénatomot tartalmazó alkenilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállíthatok az I reakcióvázlatban bemutatott módon, egy megfelelő 3,5-diszubsztituált 4-amino-fenacil-bromid fölöslegben vett alkenilczőszerrel dimctil-formamidban egy savmegkötőszer, pl. trietil-amin vagy nátrium-karbonát jelenlétében 70—100 °C-on végrehajtott alkenilezése útján. Ekkor a mono- és dialkenilezett köztitermékek keverékét ismert módon szétválasztjuk az egyes termékekre, majd azokat végtermékekké alakítjuk. Az R4 helyén OR6 vagy -SRU általános képletű csoportokat - a képletekben R6 és Rn jelentése korábban megadott — hordozó (I) általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő alkoholt (vagyis az R4 helyén hidroxilcsoportot hordozó vegyületet) tionil-kloriddal reagáltatjuk közömbös gáz párnája, például nitrogénpárna alatt 0 °C és 10 °C, előnyösen 0 °C és 5 °C közötti hőmérsékleten a reakció teljessé válásához szükséges időn át, majd az így kapott klórvegyületet szokásos módon elkülönítjük és ezután egy megfelelő alkohollal vagy tioalkohollal reagáltatjuk közömbös gáz párnája, például nitrogénpárna alatt 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten. A képződött (I) általános képletű végterméket ezután szokásos laboratóriumi módszerekkel elkülönítjük és tisztítjuk. A fenti reagál.tatásokat a J reakcióvázlatban mutatjuk be. Ezeket a helyettesítési reakciókat egyébként végrehajthatjuk úgy is, hogy fölöslegben egy megfelelő alkoholátot (R60~) vagy tioalkoholátot (R, 1S") használunk egy közömbös oldószerben, például tetrahidrofuránban. Alternatív módon egy, R4 helyén OR6általános képletű csoportot hordozó (I) általános képletű vegyület xilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületet a oxilcsoportot hordozó (I) általános képletű vegyületet a megfelelő R6OH általános képletű alkoholban feloldjuk, majd az így kapott oldatot száraz hidrogén-klorid gázzal telítjük. Az így kapott reakcióelegyet ezután szobahőmérsékleten annyi időn át keverjük, hogy a reakció teljessé váljon. A terméket ezután szokásos laboratóriumi módszerekkel elkülönítjük és kívánt esetben tisztítjuk. A reagáltatást a K reakcióvázlatban mutatjuk be. A leírásban és az igénypontokban az „a, cv-dimetilfenilcsoport” kifejezés alatt a (VI) képletű csoportot értjük. A takarmánnyal együtt orálisan beadva a találmány szerinti fenil-etán-származékokból vagy savaddíciós sóikból egy tonna takarmányra vonatkoztatva általában mintegy 0,01-300 g-öt használva jelentkezik a növekedés serkentése és a takarmányhasznosulás javulása a korábbiakban említett húsállatoknál. Tekintettel arra, hogy a korábban említett állatok esetén 'ajonként bizonyos mértékben változik a hatóanyagból beadandó mennyiség hatásos és előnyös mértéke, mindegyiküknél ezek a mértékek, illetve dózisok egy tonna takarmányra vonatkoztatva az I. táblázatban vannak uegadva. I. Táblázat Hatásos dózis [g/tonna] Előnyös dózis [g/tonna] Állat 0,1-200 1-100 juh, kecske 0,01-50 0,1-10 tyúk, nyúl 0,01-50 0,1-10 pulyka 0,1 300 1—100 szarvasmarha, sertés Az elérni kívánt növekedésserkentést és javított takarmányhasznosulást biztosító állati tápokat úgy állítjuk elő, hogy a takarmányhoz a fentiekben említett dózisok biztosításához szükséges mennyiségben valamelyik találmány szerinti fenil-etán-származékot vagy ennek savaddíciós sóját, vagy pedig alternatív módon egy ilyen vegyületet tartalmazó takarmánykiegészító't keverünk. Az utóbb említett takarmánykiegészítők úgy állíthatok elő, hogy mintegy 10—75 súly% fenil-e tán-származékot vagy savaddíciós sóját összekeverünk mintegy 25- 90 súly% mennyiségű alkalmas hordozó-vagy hígítóanyaggal. Az e célra alkalmas hordozó-, illetve hígítóanyagok közé tartozik a lucemaliszt, szójaliszt, gyapotmagolajliszt, lenolajmagliszt, nátrium-klorid, kukorcialiszí, cukomádmelasz, karbamid, csontliszt vagy a kukorica csutkaliszt. A hordozó- vagy hígítóanyag a hatóanyagnak a takarmányban, való egyenletes eloszlását segíti elő, vagyis fontos feladattal bír. Ha a takarmánykiegészítőt fedőrétegként használjuk, akkor a hordozóanyag a hatóanyagnak ebben a fedőrétegben való egyenletes eloszlását biztosítja. Tarenterális. beadás céljából a találmány szerinti fenil-etán-származékokat például paszta vagy pellet formájában készítjük ki és implantátumként hasznosítjuk. Az implantátumot rendszerint az állat fején vagy fülén a bőr alatt helyezzük el. A parenterális beadás történhet továbbá injektálással, valamely találmány szerinti fenil-etán-származékból 0,001-50 mg/testsúlykg nagyságú dózist alkalmazva. A szarvasmarha esetén ez a dózistartomány előnyösen 0,001—25 mg/testsúlykg. A baromfiak esetén ez a dózist.irtomány előnyösen 0,001-35 mg/testsúlykg, nüg 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
