188667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depolimerizált, szulfatált heparin-poliszacharid elegyek előállítására
1 188 667 terei például oly módon állíthatók elő, hogy a heparin valamely semleges kvatemer ammóniumsóját vagy aminsóját egy (II) általános képletű halogénezett származékkal — e képletben Hal klór-, bróm- vagy jódatomot, R pedig hidrogénatomot, metil-, etoxikarbonil-, ciano-, fenil- vagy szubsztituált fenilcsoportot képvisel — reagáltatok. Ezt a reakciót valamely, a reakció szempontjából közömbös oldószerrel, például dimetil-formamiddal, diklór-metánnal, dimetil-szulfoxiddal, tetrahidrofuránnal vagy acetonnal készített oldatban vagy szuszpenzióban, —20 °C és +60 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. A heparin metil-, etil-, etoxikarhonil-metil-, cianometil-, benzil- és helyettesített benzilészterei, amelyekben vagy csak a D-glukuronsav kötések, vagy csak a D-glukuronsav és nem szulfatált L-iduronsav kötések karboxilcsoportjai vannak részlegesen vagy teljesen észterezve, oly módon állíthatók elő, hogy valamely (II) általános képletű halogénszármazékot a heparin oly savas kvaterner ammóniumsójával reagáltatjuk, amelyben a szulfátcsoportok mellett vagy csak a D-glukuronsav kötések karboxilcsoportjai, vagy csak a D-glukuronsav és nem szulfatált L-iduronsav kötések karobxilcsoportjai vannak sóvá alakítva, míg a többi karboxilcsoport szabad sav alakjában van jelen. Ezt a reakciót ugyanolyan körülmények között folytatjuk le, mint a (II) általános képletű halógénszármazékoknak a heparin semleges kvatemer ammóniumsóival lefolytatott, fentebb ismertetett reakcióját. A heparin oly savas kvatemer ammóniumsói, amelyekben a szulfátcsoportok mellett csak a D-glukuronsav kötések karboxilcsoportjai vannak sóvá alakítva, oly módon állíthatók elő, hogy a heparint valamely kvaterner ammóniumsóval reagáltatjuk 3 és 4 közötti pH- értékű vizes közegben. A heparin oly savas kvatemer ammóniumsói, amelyekben a szulfátcsoportok mellett csak a D-glukuronsav és nem szulfatált L-iduronsav kötések karboxilcsoportjai vannak sóvá alakítva, oly módon képezhetők, hogy a heparint valamely kvatemer ammóniumsóval reagáltatjuk oly vizes közegben, amelynek pH-értéke eléggé alacsony ahhoz, hogy oly kvatemer ammóniumsója képződjék a heparinnak, amelyben csak a szulfátcsoportok vannak sóvá alakítva (ez gyakorlatilag 2 és 2,5 közötti pH-értéket jelent), majd szelektíven semlegesítjük a kapott termék D-glukuronsav és nem szulfatált L-idurönsav kötések karboxilcsoportjait, a meghatározott mennyiségű kvatemer ammónium-hidroxid dimetil-formamidos közegben történő hozzáadása útján. A hozzáadandó kvatemer ammónium-hidroxid menynyiségét a termék ismert súlyú mintájának dimetil-formamidos közegben felvett semlegesítési görbéje alapján határozzuk meg. A heparin oly metil-, etil-, etoxikarbonil-metil-, cianometil-,' benzil- és helyettesített benzilésztereit, amelyekben vagy csak a szulfatált L-iduronsav kötések karboxilcsoportjai, vagy csak a nem szulfatált L-iduronsav és a szulfatált L-iduronsav kötések karboxilcsoportjai vannak részlegesen vagy teljesen észterezve, oly módon állíthatók elő, hogy valamely (III) általános képletű alkoholt — e képletben R hidrogénatomot vagy metil-, etoxikarbonil-, ciano-, fenil- vagy helyettesített fenilcsoportot képvisel — vizes közegben, valamely karbodi- Imid-típusú vízben oldható kondenzálószer, például 1 -etil-3-(3-dimetilamino-propil)-karbodiimid jelenlétében heparinnal reagáltatunk, mimellett az első esetben a közeg pH-értékét 3,5 és 4,5 közöttire, míg a második esetben 2 és 3 közöttire állítjuk be. (III) általános képletű alkoholként különösen metanol vagy etanol alkalmazható; ilyen esetekben szelektíven a heparin metil-észterét vagy etilészterét kapjuk termékként. A találmány szerinti eljárásban, amikor a heparin-észtert valamely szervetlen vagy szerves bázis hatásának tesszük ki (ilyen esetekben béta-elimináció megy végbe), a heparin részlegesen és szabályozottan depolimerizálható anélkül, hogy annak általános tulajdonságai megváltoznának. A találmány szerinti eljárással előállítható szulfatált poliszacharid-elegyek antikoaguláns, antitrombotikus és hipolipémiás hatásokat mutatnak. Az olyan poliszacharid-elegyek esetében, amelyek átlagos molekulasúlya eléggé alacsony (gyakorlatilag egyenlő vagy kisebb mint 7000 dalion), az antitrombotikus aktivitás felülmúlja az antikoaguláns aktivitást. A találmány szerinti eljárással előállítható poliszacharid-elegyek toxikussága csekély. így például az alábbi 9. példában leírt termék intravénás beadás esetén patkányon vagy egéren még 300 mg/kg adagban sem mutat toxikus hatást. Szubkután beadás esetén a termék toxikussága megegyezik a heparinéval. A találmány szerinti eljárással előállítható poliszacharid-szulfát-elegyek, amelyekben a poliszacharid savcsoportjai gyógyászati Szempontból elfogadható só, különösen nátrium-, kalcium- vagy magnéziumsó alakjában vannak jelen, antikoaguláns és antitrombotikus szerekként alkalmazhatók trombózis megelőzésére vagy gyógykezelésére. Alkalmazhatók továbbá ezek a hatóanyagok hiperlipémia gyógykezelésére is. E találmány szerinti termékek előnyösen helyettesíthetik a heparint ilyen alkalmazásokban. Szubkután beadás esetén a találmány szerinti termékek a heparinénál hosszabb ideig tartó hatást mutatnak, aminek következtében e termékek alkalmazása esetén csökkenthető a szer injekció útján történő beadásának gyakorisága. Emellett a találmány szerinti termékek kevesebb mellékhatást (hemorrágiás hatásokat) mutatnak, mint maga a heparin. A találmány szerinti előállítható termékek, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyagokkal elegyítve, intravénás vagy szubkután injekcióban, a tüdőn keresztül (inhaiáció útján), rektálisan és eléggé alacsony átlagos molekulasúlyú elegyek (különösen a III. kategóriába tartozó elegyek) esetében oriális úton is beadhatók. A beadandó adag nagysága függ a beadás módjától és attól, hogy müyen úton adjuk be a kezelendő személynek a szert, végül pedig függ a kívánt (antitrombotikus vagy hipolipémiás) hatástól is. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik, megjegyzendő azonban, hogy a-találmány köre nincs ezekre a példákra korlátozva. Az alábbi 1-3., 10., 12-15. példákban kiindulási anyagként alkalmazott benzetónium-heparinát (a heparin semleges benzetóniumsója) sertésbélből származó heparinból lett előállítva, amelynek jellemző tulajdonságai az alábbiak voltak: átlagos molekulasúly: 16 000 dalton fajlagos forgatóképesség vizes oldatban, 20 °C hőmérsékleten: [Benzetónium = benzil-dimetil-[ te trame til-butil-fenoxi-etoxi-etil]-ammónium, 1. Merck index 139. o., 1976] 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
