188667. lajstromszámú szabadalom • Eljárás depolimerizált, szulfatált heparin-poliszacharid elegyek előállítására
1 188 667 2 A találmány tárgya eljárás új, depolimerizált, szulfatált heparin-poliszacharid-elegyek előállítására, amelyekben a poliszacharidok általános szerkezete megegyezik a heparint alkotó poliszacharidokéval,és amelyekben a savcsoportok szabad állapotban vagy só alakjában vannak jelen, mimellctt az említett elegyek nátriumsó alakjában az alábbi jellemző tulajdonságokat mutatják: kéntartalom: 9—13,5% nitrogéntartalom: 1,8—2,5% uronsavtartalom: 20—30%, átlagos molekulsúly: 2000-10 000 dalion, fajlagos forgatóképesség vizes oldatban,20 °C hőmérsékleten: [a] Q : +25° és +55° között. A kapott elegy az (I) általános képlettel írható le; az (I) általános képletben R jelentése hidrogénatom vagy karboxilcsoport vagy ennek nátriumsója, R’ jelentése hidroxil- vagy szulfátcsoport, vagy ennek nátriumsója R, jelentése hidroxilcsoport vagy szulfátcsoport vagy ennek nátriumsója R2 jelentése szulfonsavcsoport vagy ennek nátriumsója vagy acetilszármazéka, G jelentése a heparinban levő glukózaminnal azonos szerkezetű csoport, U jelentése D-glukuronsavcsoport, adott esetben szulfatált, a heparinban levő a-iduronsavcsoport, n értéke 3 és 20 közötti egész szám. A találmány tárgyát képező elegyet úgy állítjuk elő, hogy heparin-metil-, -bcnzil-, -4-klór-benziI-, 4-nitro-benzil-, etoxi-karbonil-metil- vagy ciano-metil-észtert — amelyben a D-glukuronsav-, az adott esetben szulfatált a-iduronsav-csoportok karboxil-csoportjai teljesen vagy 10—50%-ban észterezve vannak — a) ha az észter vízoldható vizes közegben, 20—80 °C közötti hőmérsékleten 0,1—0,6 mól koncentrációjú bázissal, előnyösen nátrium-hidroxiddal, alkálifémkarbonáttal, tríetil-aminnal vagy diaza-l ,5-biciklo [4.3.0]nonen-5-tel reagáltatunk vagy b) szerves oldószerben, célszerűen diklór-metánban, dimetil-formamidban vagy formamidban, 20 és 80 °C közötti hőmérsékleten diaza-l ,5-biciklo[4.3.0]nonen-5-tel kezelünk, majd a kapott depolimerizált terméket nátrium só formájában elkülönítjük,és legalább 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal 0 °C és 4-5 °C közötti hőmérsékleten liidrolizáljuk. A találmány szerinti eljárással előállított depolimerizált szulfatált poliszacharid-észter-származék elegy molekulasúlya kisebb a heparinénál, az elegyet tartalmazó gyógyászati készítmények antikoaguláns és antitrombotikus szerekként alkalmazhatók trombózisok megelőzésére és gyógykezelésére; alkalmazhatók továbbá a készítmények hipolipémiás szerekként is. A heparin állati eredetű mukopoliszacharid-szulfátészterek elegye, amelyet általában antikoaguláns és antitrombotikus hatása alapján alkalmaznak, különösen posztoperatív vénás trombózisok megelőzésére; alkalmazzák továbbá a heparint hipolipémiás szerként is. Ismeretes, hogy a heparin oly módon hat a véralvadási folyamatban, hogy aktiválja a III-antitrombint, mely a vérben jelenlevő természetes koaguláció-gátló hatóanyag. Ennek a fehérje-természetű hatóanyagnak az aktiválása azzal a hatással jár, hogy gátolja két proteáznak, mind az X-aktivált faktornak (Xa-faktor), mind a tormbinnak a hatását. A heparin antikoaguláns aktivitását in vitro általában a különböző gyógyszerkönyvekben előírt hivatalos módszerekkel, különösen az amerikai, angol vagy francia gyógyszerkönyvekben előírt módszerrel, vagy nemzetközi standardhoz viszonyítva vizsgálják. Lehetséges azonban a heparin említett kétfajta specifikus aktivitását, tehát mind az Xa-faktorral, mind a trombinnal szembeni aktivitását is in vitro mérni, például az A. Teien és munkatársai [Thrombosis Research, 11, 107 (1977)] által leírt módszerrel. A kereskedelmi forgalomban levő heparinok oly poliszacharid-elegyek, amelyek átlagos molekulasúlya 10 000 felett van és molekulasúly-eloszlása 4000-től körülbelül 45 000 daltonig teljed; ezek a heparinok in vitro a következő aktivitásokat mutatják: Antikoaguláns aktivitás, a Francia Gyógyszerkönyv 8. kiadás, „Heparin” cikkben előírt módszerrel mérve, a 3. nemzetközi standardra vonatkoztatva (vagy az antikoaguláns aktivitás-kódex szerint): 140—200 NE/mg. Anti-Xa aktivitás, Teien és munkatársai (fentebb idézett munkája) szerinti módszerrel mérve, a 3. nemzetközi standardra vonatkoztatva: 160—180 NE/mg. A.P.T.T. (Activated Partial Thromboplastin Time = aktivált részleges tromboplasztin-idő) aktivitás, Teien és munkatársai (fentebb idézett munkája) szerinti módszerrel mérve, a 3. nemzetközi standardra vonatkoztatva: 150-170 NE/mg. A heparint minden esetben parenterális úton (általában a gyakorlatban szubkután úton) adják be; hatása viszonylag rövid ideig tart, amiből a következő két fontos hátrány adódik: napi háromszori beadásra van szükség, emellett viszonylag gyakran lépnek fel műtét utáni hemorrágiűs esetek. Ismeretes (vö.: Johnson és munkatársai: Thrombos. Haemostas, Stuttgart 1976, 35, 586-591; Lane és munkatársai: Thrombosis Research 16, 651—662, Pergamon Press Ltd. 1979; Lasker, Chiu, Annals N. Y. Acad. Sei., 222, 971-977, 1973; Lasker, Adv. Exp. Med. Biol, 52, 119—130, 1975), hogy a heparin például Sephadex gélen történő frakcionálása útján a heparinnál kisebb molekulasúlyú frakciók különíthetők el, amelyeknek a molekulasúly-szórása kisebb, mint a hepariné. Az ilyen frakciókkal in vitro és in vivo végzett kísérletek azt mutatták, hogy ezek a frakciók egyrészt viszonylag nagyobb aktivitásúak az X-aktivált faktorral szemben, mint a trombinnal szemben (vagyis an ti-Xa aktivitás an ti trombin-akti vitás viszonyuk határozottan nagyobb, mint 1), másrészt szubkután injekcióból könnyebben felszívódnak a vérkeringésbe, mint maga a heparin, aminek következtében nagyobb és tartósabb a plazmatikus aktivitásuk, mint a hepariné. Ismeretes továbbá [vö.: Lasker és Chiu fentebb idézett munkája; Lasker fentebb idézett ' munkája; 3 766 167 sz. amerikai egyesült államok-beli szabadalmi leírás; Periin és munkatársai: Carbohydrate Research 18, 185—194 (1971)], hogy a heparin enzimes hidrolízise útján kisebb átlagos molekulsúlyú (gyakorlatilag 5300— 4500 dalton, ultracentrifugálással meghatározva) és kö 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
