188618. lajstromszámú szabadalom • Eljárás biológiailag aktív enkefalin-analógok előállítására
1 188 61S 2 R0 amin-védőcsoportként használhatunk például benziloxi-karbonil-, tercier-butoxi-karbonil-, íercier-amiloxikarbonil-, p-metoxi-benziloxi-karbonil-, adamantiloxikarbonil- és izoborniloxi-karbonil-csoportot, továbbá a tirozin hidroxilcsoportjának védésére általában benzilcsoportot (Bzl) alkalmazunk, bár jó eredménnyel alkalmazhatunk más csoportokat is, például p-nitrobenzil(PNB), p-metoxi-benzilcsoportot (PMB) és más hasonló csoportokat. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során a karboxilcsoportok védésére használhatunk bármilyen tipikus észterképző csoportot, így például metil- etil-, benzil-, p-nitrobenzil-, p-metoxibenzil-, 2,2,2-tríklór-etilcsoportot és más hasonló csoportokat. Az (I) általános képletű vegyületek előállítása során valamely, az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) megfelelően védett aminosavat vagy peptidfragmenst úgy kapcsolunk össze valamely, a karboxilcsoportján védett aminosawal vagy peptidfragmenssel, hogy az aminocsoportján (vagy aminocsoportjain) védett aminosav vagy peptidfragmens szabad karboxilcsoportját aktiváljuk. Ezt végrehajthatjuk többféle ismert módszer bármelyikével. Az egyik ilyen aktiválási módszer során a karboxilcsoportot vegyes anhidriddé alakítjuk. E célból a szabad karboxilcsoportot valamely más sav, általában a szénsav valamely származékával, például savkloridjával reagáltatjuk. A vegyes anhidridek előállításához savkloridként használhatunk például klórhangyasav-etilésztert, klórhangyasav-fenil-észtert, klórhangyasav-szekunder-butil-észtert, klórhangyasav-izobutil-észtert, pivaloil-kloridot vagy más hasonlókat. Előnyösen klórhangyasav-izobutil-észtert alkalmazunk. Egy másik módszer szerint a kapcsolási reakcióhoz úgy aktiváljuk a karboxilcsoportot, hogy valamely aktív észterré alakítjuk. Ilyen aktív észterek például a 2,4,5- triklór-fenil-észter, a pentaklór-fenil-észter, a p-nitrofenil-észter és más hasonló észterek. Egy további alkalmazható kapcsolási módszer a jólismert azidos kapcsolási módszer. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az (T) általános képletű vegyületek előállítása során a szabad icarboxilcsoportokat N,N'-diciklohexil-karbodiimiddel (DCC) aktiváljuk a kapcsoláshoz. Ezt az aktiválást és kapcsolást úgy végezzük, hogy a kapcsolni kívánt aminosav vagy peptidfragmens mennyiségével molárisán azonos mennyiségű DCC-t használunk, és az átalakítást 1-hidroxi-benzotriazol (HBT) molárisán azonos mennyiségének jelenlétében végezzük. Az 1- hidroxi-benzotriazol segítségével visszaszoríthatjuk a nemkívánatos mellékreakciókat; így a racemizációt is. Az (I) általános képletű vegyületek előállításának bizonyos fázisaiban le kell hasítanunk a védőcsoportokat. Egy átlagosan képzett peptidkémikus könnyen ki tudja választani a védőcsoportok közül azon csoportokat, amelyek egymással összeférhetők olyan értelemben, hogy az adott aminosavon vagy peptidfragmensen lévő egy vagy több védőcsoportot (de nem az összesét) szelektíven le lehessen hasítani. Ezek a módszerek a peptidkémiában jólismertek. A védőcsoportok szelektív lehasításának módszereit az irodalom részletesen ismerteti, lásd például: Schröder és Lübke, The Peptides (A peptidek), I. kötet, Academic Press, New York (1965), és különösen az idézett mű 72—75. oldalán található táblázat. A karboxil-védőcsoportokat lúgos hidrolízis útján hasíthatjuk le. A védett karboxilcsoportok szabaddá tételére viszonylag erősen lúgos reagenseket használunk, általában valamely alkálifém hidroxidját, például nátrium-hidroxidot, kálium-hidroxidot, lítium-hidroxidot és más hasonlókat. E hidrolízis körülményei a szakemberek által jól ismertek. Számos karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján is lehasíthatunk, például csontszenes palládium katalizátor jelenlétében. Ezenkívül, ha a karboxil-védőcsoport p-nitro-benzil- vagy 2,2,2-triklór-etilcsoport, akkor e csoportokat cinkkel és sósavval végzett redukció útján is lehasíthatjuk. Az amin-védőcsoportok közül sokat lehasíthatunk úgy, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet valamely savval, például hangyasavval, trifluor-ecetsawal (TFA), p-toluol-szulfonsavval (TSA), benzol-szulfonsavval (BSA), naftalin-szulfonsavval vagy más hasonlókkal kezeljük, és ilyenkor a termék megfelelő savaddíciós sója keletkezik. Más védőcsoportokat lehasíthatunk például oly módon, hogy a védett aminosavat vagy pepiidet hidrogénbromid és ecetsav elegyével kezeljük, ekkor a megfelelő hidrobromid keletkezik. Egy adott védett aminosav vagy peptidfragmens védőcsoportjainak eltávolítására kiválasztott módszer az adott vegyület kémiai és fizikai sajátságaitól függ. A reakcióban keletkező savaddíciós sót átalakíthatjuk valamely, gyógyászatiig inkább elfogadható sóvá oly módon, hogy a sót valamely alkalmas ioncserélő gyantával kezeljük, például DEAE Sephadex A25-tel, Amberlyst A27-tel és más hasonlókkal. A hidroxil-védőcsoportot a termék előállítása során végig megtarthatjuk, és a szintézis utolsó lépésében, az amin-védőcsoportokkal együtt hasíthatjuk le, a karboxilvédőcsoport lehasítása során alkalmazott reakciókörülmények függvényében azonban korábban is lehasíthatjuk, Ha a karboxil-védőcsoportot lúgos hidrolízis útján hasítjuk le, akkor a hidroxil-védőcsoport rajta marad a molekulán; ha azonban a karboxil-védőcsoportot katalitikus hidrogenolízis útján távolítjuk el, akkor a hidroxil-védőcsoport is lehasad. Ez azonban nem okoz problémát, mivel az (I) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk szabad hidroxilcsoportot viselő tirozilcsoport jelenlétében is. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint az (I) általános képletű vegyületek előállítására úgy járunk el, hogy a 2-es és 3-as helyzetben lévő aminosavakat tartalmazó dipeptidet először a C- tenninális fenil-alanin-származékkal (Phe-N) kapcsoljuk, majd az így kapott peptidet kapcsoljuk az N-terminális tirozinnal. Ha m jelentése 1, akkor a C-terminális fenilalanin-származékot (Phe-N) ezután a megfelelő aminoxiddá (Phe-NO) oxidáljuk. A reakciósort az A-reakcióvázlattal szemléltetjük. A reakcióvázlatban szereplő általános képletekben Z jelentése a C-terminális csoport, és az AA jelentése az adott aminosav-egység. Az A-reakcióvázlat (I) általános képletű vegyületek előállításának egyik lehetőségét szemlélteti. Természetesen előállíthatjuk e vegyületeket más úton is, például úgy, hogy az előre elkészített N-terminális tripeptidet kapcsoljuk a külön előállított C-terminális fenil-alaninszármazékkal, majd az adott esetben még jelenlévő védőcsoportokat lehasítjuk. Alkalmazhatjuk azt a módszert is, amelynek során a reakciókat szintén oldatban végezzük el, és a peptidláncot úgy építjük ki, hogy a C-terminális aminosavból indulunk ki, és ehhez egyenként kapcsoljuk a megfelelő aminosavakat. Akár a fentiekben ismertetett, akár valamely más reakciósort alkalmazunk, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
